Civis, scriptor, historicus – a múltak regélője

Ünnepi könyvbemutató és Sebestyén-Spielmann Mihály köszöntése

Civis, scriptor, historicus – ez a főcíme annak a tanulmánykötetnek, amellyel a hetvenöt éves Sebestyén-Spielmann Mihályt lepték meg tisztelői, egykori munkatársai. A Teleki Téka nyugalomba vonult könyvtárosát, osztályvezetőjét, a történészt, a világszinten különlegességnek számító Időtár ötletgazdáját, anyagainak kutatóját és szerkesztőjét, az egyetemi oktatót, a szépírót, aki lapunkban is gyakran publikál, a számos szépirodalmi, illetve történelmi tárgyú kötet szerzőjét, a humorérzékét mindig megvillantó marosvásárhelyi lokálpatriótát, a város történelmének két lábon járó enciklopédiáját köszöntötték péntek délután a Bolyai téri Studium Hub nagy konferenciatermében, és ezen alkalommal került bemutatásra az említett Civis, scriptor, historicus. Tanulmányok a hetvenöt éves Sebestyén-Spielmann Mihály tiszteletére című kötet is. 

A Studium-Prospero Alapítvány, a Borsos Tamás Egyesület és az EME Marosvásárhelyi Fiókegyesülete által szervezett eseményen Nagy Zsolt, a Studium Kiadó felelős szerkesztője, az est moderátora üdvözölte a teljes telt házas közönséget. – Nem akármilyen estre és könyvbemutatóra kerül sor, hiszen ezúttal nem az ő kötetét mutatjuk be, még csak nem is ő mutatja be valaki másnak a kötetét, hanem egy őróla és őneki szóló könyv bemutatója veszi kezdetét, egy olyan köteté, amely a 75. születésnapja alkalmából jelent meg, és amely a pályatársak, kollégák tanulmányait tartalmazza. Egy kiadó számára mindig öröm, ha ilyen tartalmas és szép kiadványokat jelentethet meg, és meg kell említenem, hogy Sebestyén-Spielmann Mihály a Stúdium Kiadóhoz több szállal is kötődik, mindig elvállalta a felkéréseinket, a kötetbemutatókat, a kiadó tevékenységében is aktív szerepet vállal, több kiadványunk esetében közreműködött. Ezt a kötetet is a Stúdium Kiadó jegyzi, köszönjük ezt a lehetőséget a szerzőknek és szerkesztőknek. 

 Dr. Vass Levente, a Studium-Prospero Alapítvány ügyvezető elnöke elárulta, hamarabb ismerte Sebestyén-Spielmann Mihályt, mint az alapítványt, amely maholnap 25 éves lesz. 

– A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnökeként, az ünnepelt volt tanítványaként ismertem meg Sebestyén-Spielmann Mihályt. Ma is megvan a diákszövetség levéltárában annak az előadás-sorozatnak a kézzel festett plakátja, amelyet ő tartott a szövetség szervezésében a diákbentlakásokban történelmi dolgokról, magyar–román viszonyról a kilencvenes évek közepén, végén. Számunkra öröm és megtiszteltetés, hogy ezt a könyvet kiadhattuk, hogy erre a kötetre a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Bethlen Gábor Alap támogatását igényelhettük, hogy a megfelelő példányszámban megjelentethessük – mondta beszéde során dr. Vass Levente, aki azt is megemlítette, hogy az alapítvány számára nemcsak a város jólétéhez jelentős mennyiségű adóval hozzájáruló marosvásárhelyi épületeik működtetése a fontos, hanem az az elégtétel is, amikor egy-egy ilyen eseményen ennyi ember, ennyi ismerős megjelenik, hiszen ez jelzi, hogy lesz, akinek hátrahagyni ezen épületeket, ezt a munkát.

Bányai Réka, a Teleki–Bolyai Könyvtár könyvtárosa, a kötet társszerkesztője, Sebestyén-Spielmann Mihály egykori tanítványa, majd munkatársa egy könnyed, humoros, és mélyreható köszöntéssel üdvözölte az ünnepeltet. 

– Talán nem vagyok méltatlan a Téka egykori őre, a könyvtáros és könyvtörténész Sebestyén-Spielmann Mihály köszöntésére. Hiszen ő nyitotta meg előttem a régi könyvek varázslatos világát, és a hivatásom egy kicsit az ő lelkén is szárad. Óriási tudása mellett a szenvedélyes, színes egyéniség, a stílus is kezdettől megragadott. Spielmann Mihály vallja, hogy a könyvek között és a könyvek mellett érezte magát mindig a legjobban. A Tékát a családja részének tekintette, amelyre, illetve akikre mindig lehetett számítani, mert a Téka közösséget is jelent, amely nemzedékről nemzedékre keringő, ismétlődő szállóigéket és történeteket őriz. Mondanom sem kell, a szállóigék szerzője és a történetek főszereplője sok esetben éppen Spielmann Mihály. 1972. február elsejének reggelét írták, amikor egy huszonöt éves fiatalember belépett az Oroszlán fogadóba. Cigarettát vásárolt, majd átsétált állását elfoglalni a szomszéd sarkon álló épületbe. Ahol tulajdonképpen semmi különös nem történt vele 39 éven át. Csak olvasott és írt, cipekedett és lajstromozott, tanult és tanított. Kutatott, sajtó alá rendezett, kiemelt a feledés homályából sok-sok adatot és kéziratot. Belakván a régi könyvek világát, először a könyvtörténet ragadta el, a szakma több alapos tanulmányt és két vaskos katalógust köszönhet neki. És a könyvtár nemcsak menedéknek bizonyult, mint sok, belső száműzetésben élő pályatársának, hanem biztos kikötőnek, ahonnan idővel kihajózhatott a nagy történelem szélesebb vizeire is – mondta a méltató, aki elárulta, mindig számíthattak és számíthatnak most már nyugalmazott főnökükre, a tudósra, a hihetetlenül termékeny szerzőre és az ismereteit továbbadó, nem elefántcsonttoronyban élő tanárra, és akit mindmáig felhívnak kérdéseikkel. 

– Spielmann Mihály amellett, hogy az időnek egy eleven tára, egy város kifogyhatatlan vicc- és adomatára is. Anyakönyvezett neve is ezt jelenti a zsidó folklórban: a játszó, mesélő embert, a közösség bölcs mókamesterét, középkori vándorénekest, aki elregéli a múltakat és a velünk esett történeteket. Ez tartotta meg a nehezebb időkben, és tartsa meg továbbra is, ahogy ő maga kívánja magának: Maradjon humoránál! – mondta méltatása során Bányai Réka.

Dr. Pál-Antal Sándor történész, akadémikus elsősorban az ünnepelt történészi kvalitásait méltatta köszöntésében. 

– Egy sokoldalú személyiség fél évszázados múltra visszatekintő, rendkívül szerteágazó tevékenységéről van szó. Én téged elsősorban historicusnak tartalak. Tudatosan készültél erre a tevékenységre, az egyetemet ezen a szakon végezted, majd szülővárosod rangos intézményébe kerültél könyvtárosnak. Itt lehetőséged nyílt tehetséged kibontakoztatására, sokoldalú érdeklődési köröd művelésére. Szerénységedre jellemző, hogy nem voltál karrierista, az ottani kis munkaközösségben érezted igazán otthon magadat, ahol akadálymentesen alkothattál. Marosvásárhelyen érdembeli múltkutatással csak egypáran foglalkoztunk a rendszerváltásig, és kutatási területünk is szűkre szabott volt. Te is a megszabott utat voltál kénytelen járni, de volt egy nagy előnyöd: dokumentálódhattál és készülhettél tudományos tevékenységed megalapozására. Írásaidban mindenütt jelen van a történelem, ami azt is jelenti, hogy új színt hoztál történetírásunkba, fellazítva annak szűk szakmai beállítottságát. A rendszerváltás után kezdtek megjelenni nagy horderejű írásaid, önálló köteteid, és hamarosan ott találunk a marosvásárhelyi múltkutatással foglalkozó szakemberek élvonalában. Legnagyobb horderejű írásodat a főművednek tekintem: az Időtárt, amely a különböző helyeken megjelent, Marosvásárhely múltjára vonatkozó adatokat tartalmazza, és amelynek immár a nyolcadik és kilencedik kötete van készülőben. Amit megvalósítottál az utóbbi másfél évtized alatt, párját ritkítja. Egy város sem büszkélkedhet ilyen gazdagon adatolt történetírással, egy ilyen munkát csak rendkívüli elhivatottsággal lehet megvalósítani.

A kötetet Simon Zsolt történész, a könyv társszerkesztője mutatta be, aki a kötetben található tanulmányokat és azok szerzőit ismertette, valamint arról is értekezett, hogy az itt megjelentetett tanulmányok miképpen függenek össze Sebestyén-Spielmann Mihály munkásságával, megtudhattuk továbbá, hogy a könyvben egy nagyon gazdag és részletes, körülbelül hatvanoldalas életútinterjú is helyet kapott.

Végül az ünnepelt, Sebestyén-Spielmann Mihály szólt a közönséghez. Mint mondta, nagyon örvend annak, hogy ennyi ismerőse kíváncsi még rá Marosvásárhelyen. 

– Én történelemre akartam menni harmadikos korom óta, ebbe a szüleim beleegyeztek, és nagyon örvendek annak, hogy azt a korszakot fogtam ki, amikor a kolozsvári egyetemen még ott voltak a Bolyai Egyetem régi tanárai, azok az emberek, akik még talán a két háború közötti történészi és egyetemi tanári világból jöttek. Nagyon sokat köszönhettem nekik és a barátaimnak, későbbi kollégáimnak, köszönöm mindazt, amit együtt átéltünk. Ha valakit megsértettem, attól most elnézést kérek, akit nem sértettem meg, azt azért nem sértettem meg, mert nem volt időm kimutatni a fogam fehérjét. Nagyon köszönöm ezt a kötetet, amely teljes meglepetés volt számomra, nem is sejtettem, hogy ez történik, külön öröm számomra, hogy az öcsém szövege is megjelent benne. Ez a hetvenöt év egy boldog marosvásárhelyi hetvenöt év volt, ezt a pályát nagyon szerettem, mind a mai napig dolgozom. 

– Egy kedves budapesti ismerősömet, akinek a felmenői generációkon keresztül a fél várost felépítették, megkérdeztem, hogy a családtörténet tükrében meg tudná-e fogalmazni, hogy mi a polgár? Ő azt mondta – és véleményem szerint ez a kötetre és a mi tevékenységünkre is illik, és Sebestyén-Spielmann Mihály hetvenöt évének a kivonata is lehetne –, hogy a polgár az, aki hozzáadott a városhoz valamit. Az ünnepeltben pedig egy ilyen történész-írót ismerhetünk – zárta a jó hangulatú, felnevetésekben, szállóigékben bővelkedő estet Nagy Zsolt.