A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 2016/2017-es évdának ifjúsági előadása a STRESSZFAKTOR_15 című produkció, amelyet a MaNóSzok – a Tompa Miklós Társulat védnöksége alatt működő diákszínjátszó csoport – tagjaival visz színre Csáki Csilla rendező.
Csáki Csilla 2002-ben már dolgozott a Tompa Miklós Társulatnál. Akkor végzős rendező szakos hallgatóként Eugen Ionescu A kötelesség oltárán című abszurd komédiáját rendezte. Ezúttal az azóta eltelt időről, pályafutása alakulásáról kérdeztük.
– Mi történt tehát azután, hogy elvégezte Marosvásárhelyen és Budapesten a rendezői szakot?
– 2003-ben befejeztem az egyetemet, és úgy hozta a sors, hogy megkeresett egy hölgy, aki ifjúsági színházat szeretett volna létrehozni, és felkért, hogy rendezzek egy Szabó Magda-előadást, annak tiszteletére, hogy az írónő akkor töltötte a 85. életévét. Mondják meg Zsófikának volt a könyv címe, amit én dramatizáltam. Elek Ferenc, a Katona József Színház művésze játszotta az egyik szerepet, a többit gyerekek. Szép munka volt, a fiatalok nagyon ügyesek, tehetségesek voltak, azóta már színész és rendező is vált ki közülük, büszke is vagyok rájuk. A gyermekeim, tanítványaim. Ez Budapesten történt. Aztán dolgoztam Temesváron a színháznál, de közben évekig folytattuk a munkát a budapesti ifjúsági csapattal, még született pár nagyszerű produkció, köztük a Momo, amire a média is felfigyelt egy adott pillanatban. Aztán elmentem külföldre.
– Csak úgy, egyszerűen külföldre?
– Mindenképpen szerettem volna valahova kijutni még egyetemistaként, de színházi szakterületen akkor nem voltak lehetőségek. Így egy kicsit később sikerült, de örültem neki. Dániába mentem egy évre egy Performers House nevű, mindenféle nemzetiségű fiatalt magába gyűjtő összművészeti iskolába, ahol a tánctól a filmezésig nagyon sok érdekes dolgot tanultam, illetve próbáltam ki. A város – Silkeborg –, ahol az iskola található, nagyon közel volt Holstebróhoz, ahol az Eugenio Barba-féle színház „telephelye” van. Eugenio Barba neve és az antropológiai színház ma már fogalom a színházi világban. A Performers House iskola kapcsolatban állt Barba Odin Színházával, több színész is átjött tanítani, mi is részt vettünk gyakorlatokon, workshopokon az Odinban, és nagyon érdekes volt élőben látni, hogyan dolgozik Barba és működik a társulata. Élmény volt egy élő színházi legendát megfigyelni, tanulmányozni, részt venni a munkájában.
– Milyen volt hazatérni ekkora élmények után?
– Ahogy hazaérkeztem, azzal fogadtak, hogy rövidesen az én városomban – nem szülővárosom, de ott nőttem fel –, Kézdivásárhelyen Gergely László rendező barátom színházat hoz létre, és nagyon számít a segítségemre. Ott is egy nagyon érdekes és tehetséges társaság állt össze, hogy említsem csak Viola Gábort, Bartsch Kata tehetséges magyarországi színésznőt, de Dukász Péter és Váta Lóri is eljött egyegy produkcióra. Emlékezetes munka és előadás lett a Don Quijote, amelyben Viola Gábor játszotta a főszerepet Lung Zsolttal, aki Sancho Panzát alakította. Sajnos az az irány, amit kezdetben elképzeltünk, tiszavirág- életűnek bizonyult. Aztán megismerkedtem jelenlegi élettársammal, rövidesen lányunk született, visszaköltöztem Magyarországra, és évekre belefeledkeztem a gyereknevelésbe. Kisodródtam a színházi világból.
– Viszont most újra „visszasodródni” látszik…
– Most már van egy ötéves lányom, akit édesanyámra bízhatok, amíg dolgozom. Anyaként még jobban érdekel a gyermekek, a kamaszok világa, mint korábban. Szeretek fiatalokkal dolgozni, úgy hozni létre ifjúsági előadásokat, hogy ők az alkotótársaim. Végül is ott a jövő. A velük való munkában előre utazik az ember. Meg lehet tudni, vajon az új nemzedék mit gondol a világról, milyen színházra vágyik. Ráadásul ők még emlékeznek az önfeledt, magától értetődő játékra. Nem tanult mesterfogásokat gyakorolnak, hanem megélik az önmagáért való játék örömét. Játszanak, és ezt őszintén, felszabadultan teszik. Életerő, öröm, kreativitás és inspiráció: ezt tapasztalom jelenlegi munkánkban, a Stresszfaktor_15 létrehozása során is.
– Sok sikert kívánunk a bemutatóhoz!
Bemutató előadás: 2016. szeptember 23., péntek 17 óra – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Underground terem.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
