Csávossy György: Játék

• 2025-06-27 10:00:00

• -

Mint régi holland metszeten

az alkony vörös eceten

avul az égbolt szegletén,

én szemlélem, s megélem én

merengve minden csepp tükrén.

Merengek a múlt játékán.

Játék volt életre-halálra

a tréfaszó, s mosoly halála,

a kézfogás, a kedves csókja,

az otthonvesztés jobb kéz csonkja.

Játék volt?

Csalás volt minden, vagy csak látszat

az édenkert, s bolond káprázat

virág szeme, világnak szíve,

a gyermekkor szivárványíve.

Játék volt, álom.

S most sorsom kispadján megülve,

üres kezem eresztve ölbe

mosolygok, mint a gazdagok,

hogy holnap ismét ballagok

a játszótérre.

Pedig már közeleg az éjjel,

s minek is néznék későn széjjel

játék volt minden, szesz csodája,

oly ködös, mint a sír homálya,

hát játszunk még, már halkan, szépen,

játékszerek Isten kezében.

*100 éve született, 10 éve hunyt el a költő, színműíró, mezőgazdasági szakíró (Temesvár, 1925. június 20. – Nagyvárad, 2015. november 30.)