Az első adventi gyertya meggyújtásával beállt csendben
újra teljes szívvel-lélekkel karácsony felé kezdtünk el araszolni. Ha visszatekintünk, szinte hihetetlennek tűnik, hogy újra eltelt egy esztendő, mohón egymás sarkára taposó napokkal, hónapokkal. Esős, havas idő, zimankós téli hideg bársonyosan meleg belső útjainkra terel. Ilyenkor jó magunkba nézni, s felelevenítve hajdani naiv képzelgéseinket, a várakozás kíváncsi izgalmának átadni magunk. Még akkor is, ha első próbálkozásra kihalt pályaudvarok magányával találkozunk, ahonnan elzakatolt az utolsó vonat, s újabbra várakozni botorság lenne. És okos felnőttekként mégsem tehetünk mást, mint gyermekeink, unokáink számára megpróbáljuk az illúzió látszatát kelteni akkor is, amikor a felnőtté válás kezdetének egyenlőtlen kockakövekkel kirakott útjára léptek. De hogyan lehet Mikulást, Angyalt játszani csalódott gyermekszemek vádló villanásaiban, ha hiányzik a hit, ami megteremti az átmenetet a földi valóság és az égi világ között? Hogyan lehet akár részillúzókat kínálni egy olyan világban, amely megnyesi a szárnyakat, s a földi „Kánaán” zajos sokaságában való elvegyülést kínálja, a békesség, a belső megnyugvás, az örömre, az örömszerzésre való hangolódás helyett, miközben tudjuk, hogy megadatott mindannyiunk számára a hit és a vele kézen fogva járó remény felbecsülhetetlen adománya. Amit sokan oly könnyelműen pazarolunk, és csalóka csodák izgalmával próbáljuk pótolni gyengeségünket. Ha akarjuk, ha nem, karácsony táján mégis megváltozik körülöttünk a világ, és eljön az igazi csodák ideje is, ha sikerül nem várni, hanem adni a csodát. Legyen az egy apró kedvesség, a hétköznapok forgatagából kihullt figyelmesség, egy csokornyi idő őszinte beszélgetésre, ami felemeli a váltókat belső útjainkon. Ahova jó bevackolódni ilyenkor de-cemberben, s melegedni a lélek adventi koszorúján egymás után meggyúló gyertyák fényében. Ahol eltűnnek a távolságok a lent és a fent, a valóság és a képzelet, a kétkedés és a meggyőződés között, és újjászületik bennünk a mindenkori gyermek, aki akkor is elindul, hogy megváltoztassa a világot, ha már régen nem hisz… a győzelemben.
