Davos után
Honnan jön a növekedés? – ez volt az idei davosi világgazdasági fórum töprengéseinek legfőbb kérdése. A válasz egyelőre csak arról körvonalazódik, hogy honnan nem: a versenyképességi és adósságválsággal küszködő, az állami élénkítő forrásokból kifogyott fejlett ipari térség egyre kevésbé tudja betölteni a világgazdaság motorjának szerepét.
Honnan jön a növekedés? – ez volt az idei davosi világgazdasági fórum töprengéseinek legfőbb kérdése. A válasz egyelőre csak arról körvonalazódik, hogy honnan nem: a versenyképességi és adósságválsággal küszködő, az állami élénkítő forrásokból kifogyott fejlett ipari térség egyre kevésbé tudja betölteni a világgazdaság motorjának szerepét.
Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) 2012-re szóló globális előrejelzése szerint a nyugati világ „gazdasági sztárja” az idén az Egyesült Államok lesz, de ez is csak 2 százalék körüli gazdasági növekedést jelent majd, amivel „nem nagyon lehet dicsekedni”.
A CEBR elemzői szerint ugyanakkor az idén „megjelennek az első repedések az ázsiai gazdasági-politikai sikersztorin” is. A ház azzal számol, hogy a kínai gazdaság növekedése 2012-ben valamivel 7 százalék feletti ütemre lassul, ez azonban Kína esetében „recessziónak számít”. Az ázsiai gazdasági-politikai rendszerek ugyanis „a kerékpárhoz hasonlítanak, amelynek meghatározott sebességgel kell haladnia ahhoz, hogy stabil maradjon”.
Európában mindazonáltal a 7 százalékos növekedés is álomszerűnek tűnik az elemzők által felvázolt jelenlegi kilátások alapján. A brit statisztikai hivatal (ONS) éppen Davos előestéjén jelentette be, hogy részleges adatokra alapuló előzetes becslése szerint Nagy-Britannia – az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság – hazai össztermékének (GDP) értéke negyedéves összevetésben 0,2 százalékkal csökkent 2011 utolsó három hónapjában.
A CEBR ehhez fűzött értékelése szerint a brit gazdaság valószínűleg kettős mélypontú recesszióban van. A ház szakértői szerint erre utal, hogy már a tavalyi, egész évre vetítve 0,9 százalékos GDP-növekedést is részben a tavalyi első félév még ígéretes gazdasági aktivitása idején végrehajtott élénk raktárkészlet-bővítés okozta.
A cég várakozása az, hogy az árukészleteket a jelenlegi „fogyasztáshiányos” helyzetben a kereskedelmi cégek valószínűleg mélyen leszállított áron próbálják az idén értékesíteni, „vagy kidobják”. A CEBR elemzői azt jósolják, hogy e várható árukészlet-leépítési hullám következtében a brit GDP-érték 2012 egészében 0,4 százalékkal csökkenni fog.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) – a világ legnagyobb gazdaságelemző csoportja – februárra szóló, Londonban már hozzáférhetővé tett havi globális prognózisában az euróövezetre is egész évi idei recessziót jósol. Az EIU londoni közgazdászainak becslése szerint a valutauniós GDP-érték 2012-ben átlagosan 1,2 százalékkal csökken, de még ez az előrejelzés is arra a feltételezésre alapul, hogy az euróövezet „a következő tizenkét hónapban nem bomlik fel”.
A ház elemzői mindazonáltal közölték, hogy változatlanul 40 százalékos esélyt adnak a valutaunió két éven belüli felbomlására. Az EIU szerint ha ez bekövetkezik, az Európában gazdasági depressziót, és a világgazdaság egészében is súlyos recessziót okozna.
Davosban a The Sunday Times által megszólaltatott közgazdászok is számoltak az euróövezet szétesésével, és ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetére 5-10 százalék közötti brit GDP-zuhanást sem tartottak kizártnak.
Egy kínai nagyvállalat név nélkül idézett vezérigazgatója a davosi fórumon a lapnak a növekedési források keletre tolódásának okait taglalva kifejtette: a korábbi évtizedekben a nyugati munkaerőnek „hozzáférési monopóliuma volt” a nyugati tőkéhez, ez azonban teljesen megváltozott a kínai gazdaság „kinyitásával”.
Stephen King, az HSBC bankcsoport főközgazdásza ennek máris jelentkező hatásairól elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt a világ húsz legnagyobb konténerkikötője közül egyik sem volt Kínáé, ma viszont a tíz legnagyobb konténerkikötő közül öt Kínában működik.
King szerint ez egy még ennél is nagyobb horderejű változásnak lehet az előjele. Az HSBC vezető közgazdásza szerint ugyanis a nyugat bajai azzal járhatnak, hogy a felzárkózó gazdaságok egymásra találnak, és kialakul egy olyan új „selyemút”, amelyek fő kereskedelmi útvonalai egyáltalán nem is érintik a nyugati országokat.
Ezt a jóslatot máris tények látszanak alátámasztani. A világgazdaság nominális GDP-értéke 2001-ben 32 ezer milliárd dollár volt, 2011-ben 70 ezer milliárd dollár, és a növekedés zömét a fejlett ipari gazdaságok alkotta OECD-csoporton kívüli térségek adták.
Ez markánsan tükröződik a devizatartalékok megoszlásában is. A JP Morgan bankcsoport múlt hét végén Londonban ismertetett éves összesítése szerint tavaly tízezer milliárd dollár fölé emelkedett a világ országainak összesített devizatartaléka, és ennek 80 százalékát a felzárkózó térség, több mint 30 százalékát Kína birtokolja.
