Depresszió: beszélni kell róla!
2017-06-07 13:23:05
- Dr. Ábrám Zoltán
Pusztító következményekkel járhat, az önártalom előidézője lehet.
Az Egészségügyi Világszervezet idei jelmondata: „Depresszió: beszélni kell róla!” Az 2017-es esztendő egészségvilágnapi kampánya a depresszióra hívja fel a figyelmet, ami nemtől, életkortól, különböző társadalmi tényezőktől függetlenül egyre több személyt érint. A kutatások eredményei alapján elmondható, hogy a nők depressziósabbak, mint a férfiak, miközben a depressziós tünetegyüttes az életkorral jelentős mértékben emelkedik. A meghatározó tényezők között megemlítjük továbbá az alacsony iskolázottságot, a munkanélküliséget és a rendezetlen családi állapotot.
A borúlátás az átlagosnál gyakoribb jelenség a magyar lakosság körében. Romániában a világátlagnál magasabb mértékben minden huszadik személy folyamatosan küzd a depresszióval, annak átmeneti vagy tartós, enyhébb vagy erősebb, betegségre hajlamosító vagy már kórismézett formájával. Ugyanakkor minden negyedik személy élete során legalább egyszer depresszión esik át. Mindezek figyelembevételével világviszonylatban a negyedik legfontosabb oka a munkakiesésnek, a munkaképesség átmeneti vagy akár állandó csökkenésének.
A depresszió kezdeti formában, majd a betegség szakaszában olyan jellemzőkkel társul, mint állandósult szomorúság, az érdeklődés csökkenése még az addig kedvelt foglalatosságok iránt is, negatív életérzések, alacsony tűrőképesség és életerő. Tünetei: fáradtság, idegesség, csökkent odafigyelés, nyugtalanság, döntésképtelenség, érdektelenség, reménytelenség érzése. A legegyszerűbb hétköznapi tevékenységek elvégzésében is korlátozhatja az egyént, csökkenti a munkavégzés hatékonyságát, megrontja a családi, baráti és közösségi kapcsolatokat. Pusztító következményekkel járhat, az önártalom előidézője lehet. Szoros kapcsolat mutatható ki a depressziós vagy arra hajlamos egyén és az általa elkövetett öngyilkosság között.
Nyilvánvaló, hogy a helyzet jobbítása érdekében a megelőzésnek kiemelt a fontossága. Az elsődleges prevenció a hajlam csökkentésére, a tünetek elkerülésére irányul megfelelő életvitellel, kedvező társadalmi környezet kialakításával. A másodlagos megelőzés már a tünetek felismerésére, az időben történő kezelésre, az esetleges következmények megelőzésére vonatkozik. Mindamellett, hogy a betegség felismerése, kezelése és követése orvosi, szakorvosi feladat, rendkívüli fontosságú a társadalom részéről megnyilvánuló hozzáállás. Sajnos, érdekek után rohanó, elidegenedő, másokra egyre kevésbé odafigyelő mai világunk egyáltalán nem jelent védő tényezőt, sőt ellenkezőleg: hozzájárul a depressziós személyiség kialakulásához és a betegség elterjedéséhez. Hiszen mindenekelőtt megértésen alapuló segítésre, alapvető felebaráti támogatásra lenne szükség, ami – be kell vallanunk – ellentétes a világ fősodrával. Amúgy is a látható tüneteknél bonyolultabb a valós lelki bajok észrevétele és orvoslása. Nos, már ezért is fontos a felhívás: „Depresszió: beszélni kell róla!”