Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-12-02 14:41:52
Az utóbbi időben megszaporodtak az olyan balesetek, amelyek áldozatai éjszakai mulatozásból hazafele tartó fiatalok, de lehet, hogy a sajtóbeli információáradat miatt tűnnek egyre gyakoribbnak. Mivel a következmények emberéleteket is követelnek, a számadatok sem mellékesek.
Elhunytakra emlékezve
Legutóbb a megyeközpontban a Segesvári úton történt szörnyű baleset, melyben egy fiú szénné égett. A buliból hazafelé tartó középiskolás halálát egyebek között padtársa kellő lélekjelenlétének hiánya is okozhatta, aki valószínűleg fejvesztve menekült a felborult, kigyulladt gépkocsiból.
Pár hete a Gyulakuta–Kelementelke közötti útszakaszon vesztette életét a vétlen gépkocsivezető. Mindkét esetben az áldozat olyan tizennyolc éves, érettségi előtt álló középiskolás volt, aki gondtalanul ízlelgette az életet és készült az első, nagy megméretésre.
A nagykendi gépkocsivezetőt barátai, ismerősei egy emberként siratják, egykori tanárnője fájdalmasnak érzi a múlt idő használatát, az őszinte elismerés hangján emlékezik: – Csodálatos, jóravaló, szorgalmas fiatalember volt. Édesanyja boldogan mesélte, mennyire nyugodtak, nem kell attól tartaniuk, hogy fiuk rossz társaságba keveredik, nem volt híve az éjszakai mulatozásoknak. Barátnőjével többnyire a szülők látókörében keresték egymás társaságát Gyulakután vagy Nagykenden. Azon a borzasztó éjszakán is a lány szülőfaluja felé tartottak, amikor a szemből érkező személygépkocsi beléjük rohant. A sorscsapás elkerülhetetlennek bizonyult, és azt sem gondolhatta egyikőjük sem, hogy a diszkóból hazafele tartó autó utasainak vidámsága közepette épp egyik unokatestvér nyomja a feléjük száguldó autó gázpedálját.
Az ilyen és ehhez hasonló események, az értelmetlen halál minden alkalommal elgondolkodtatnak és cselekvésre késztetnek. A szülők aggódva teszik fel a kérdést: melyik a helyes út? Engedélyezni az éjjeli mulatozást? Megtiltani azt, és a szülő-gyermek viszony megromlásának veszélyével számolni? Tizennyolcadik születésnapra a hajtási megszerzése vagy elodázása? Mit tehet a szülő, hogy nyugodtan hajtsa le a fejét, ha gyereke este vidáman öleli át és „majd jövök”-kel viharzik el? Millió kérdés körvonalazódik, épkézláb válaszokból azonban nincs sok.
Megnyugtató számadatok (?!)
Lucian Archiudeant, a Maros Megyei Közlekedésrendészet főfelügyelőjét kérdeztük, megszaporodtak-e a fiatalok által okozott balesetek?
A főfelügyelő elmondta, hogy országos viszonylatban az utóbi három évben csökkent a közúti balesetek száma. Maros megyében ez év január elseje és szeptember 30-a között hárommal több volt a súlyos közúti balesetek száma, mint tavaly azonos időszakban, és a 35 elhunyt statisztikailag 31%-os javulást mutat a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva, ugyanakkor a 108 sebesült 18-cal több, mint tavaly ugyanebben a periódusban.
A főfelügyelő szerint az országban a legtöbb áldozatot követelő közúti baleset pénteken, szombaton és vasárnap történik. Maros megyében a 122 súlyos közúti baleset közül 24-et vasárnap, 23-at hétfőnként regisztráltak. A Maros megyei közúti balesetek 48,36 százaléka – szám szerint 59 – volt halálos kimenetelű, ezek hétvégeken történtek, többnyire 14–22 óra között. Maros megyében az idén (szeptember 30-ig) a 18–24 év közöttiek által elkövetett 19 balesetnek öt halálos áldozata és 24 sebesültje volt.
Bár az országos statisztikai adatok a közúti balesetek csökkenéséről szólnak, az RTV1 egyik műsorában nemrég elhangzott, miszerint az Európai Unióban a közúti balesetek számát tekintve az első helyre sorolt Görögországot követi Románia, és a tragikus balesetek 46%-a az országban hétvégén történik.
Az OECD és az EU életeket mentene
Az OECD (Organisation For Economic Co-Operation and Development) kimutatása szerint a tagországokban évente több mint 25.000 15–24 év közötti fiatal hal meg közúti balesetben, közülük 8.500 kezdő járművezető (http://www.internationaltransportforum.org). A balesetek közvetett érintettjeinek száma – fizikai, lelki, anyagi vonatkozásban – azonban ennél jóval magasabb. Ezért járművezetőket, gépjárművezető-képzőket célzó programok kidolgozásával igyekeznek javítani a fekete statisztikán. Az OECD világszervezet révén a tagországok kormányai gazdasági és szociális tapasztalataikat megosztva próbálnak együttműködni a közös gondok megoldásában. A szervezet (melynek 34 tagországa között egyelőre Románia nem szerepel) közlekedési kutatóközpontja a fiatalok által okozott balesetek fő okaként a tapasztalat hiányát és a gyorshajtást jelölte meg (www.oecd.org).
Míg az Európai Unió országaiban a kezdő gépjármű-vezetői státus átlagosan két év, Romániában az igénylők egy év leteltével végleges gépkocsivezetői engedélyt kapnak. Kérdés, hogy mekkora tapasztalatot szerez ennyi idő alatt az a fiatal, aki csupán alkalomszerűen vezetheti a szülei gépkocsiját. Bulgáriában kötelező tanfolyamokon vesznek részt a kezdő gépkocsivezetők, és a kétéves próbaidőszakot követően újabb vizsgával bizonyítják rátermettségüket. Horvátországban a 16–24 év közöttiek kezdőknek számítanak, függetlenül attól, hogy hány éve vezetnek. Egyre több európai ország alkalmazza a kísérő vezetés elvét, melynek során az autósiskolák elvégzését követően az egy-két évnyi gyakorlatszerzést tapasztalt gépkocsivezető jelenlétéhez kötik, azt követően kaphatnak vezetői engedélyt. Az Európai Bizottság honlapján közzétett adatok szerint a halálos kimenetelű közúti balesetek 30%-a gyorshajtás következménye.
A kezdő gépjárművezetők közlekedésbiztonságának fokozását célzó uniós projektekkel szeretnék elérni, hogy a frissen jogosítványt szerzők a jármű irányítása mellett a közúti veszélyforrásokat is felismerjék és elkerülhessék azokat.
2006 végén 17 ország, köztük Ausztria, Franciaország, Belgium, az Egyesült Királyság, Svédország is alkalmazta a kizárólag tapasztalt gépkocsivezető jelenlétében vezetés elvét, és kimutatták, hogy az engedély megszerzése után a balesetek száma csökkent. Uniós szinten kidolgozták ugyan a fiatal életek megmentését célzó (Pepper, Hermes, Close to, Vera3) projekteket, de mindenekelőtt a mi feladatunk a saját, valamint gyermekeink testi épségének a megóvására figyelmeztetni minden adandó alkalommal.
A cselekvés évtizede a közlekedésbiztonságért
November 20-án, a közúti balesetek áldozatainak emléknapján az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun üzenetében elmondta, hogy az ENSZ májusban elindította A cselekvés évtizede a közlekedésbiztonságért programot, melynek célja minél több emberéletet megmenteni (http://www.unis.unvienna.org). A terv lehetőséget biztosít a kormányoknak, civil társadalomnak és a magánszektornak az együttműködésre útkarbantartás, a járművek és utak biztonságossá tételében, valamint a járművezetők, utasok, gyalogosok viselkedési normáinak a javítása terén. Ugyanakkor a tervnek része az áldozatokról való gondoskodás, a mentés, a gyógykezelés és a hosszú távú rehabilitáció.
Önfegyelemmel a megelőzésért
Közlekedésbiztonsági szempontból talán megelőzhetők lennének a tragédiák, ha a fiatalok még a szórakozás első perceiben leszögeznék, ki legyen a bulisofőr, aki nem fogyaszt alkoholt, egyéb tudatmódosító szereket, lehetőleg ismeri a gépkocsit és betartja a közlekedési szabályokat. Nem elhanyagolandó a kocsiban ülők erkölcsi felelősségérzete sem. A pszichológus szerint a diszkóhangulat, a fény- és hangeffektusok adrenalinszint-emelkedést okoznak, amit gépkocsiba ülve a sebességmámorral igyekeznek pótolni. Ha többen zsúfolodnak egy járműbe, hajlamosak fölösleges virtuskodásra, versenyzésre, szabálytalanságokra biztatni a vezetőt, folytatni a ritmus diktálta hangulatot, aminek még a hatása alatt vannak. Kellő érveléssel azonban rá lehet bírni mérsékelt tempóra a kormánynál ülőt, ha utasai arra kérik, hogy lassítson és mindannyian a biztonságos közlekedésre összpontosítanak.
A diszkószervezők felelőssége sem elhanyagolandó. A záróra előtti lassúbb, nyugtató hatással bíró zeneszámok és a lemezlovasok közúti óvatosságra intése is a számtalan megelőzési stratégiák egyike lehetne.
A bekövetkezett tragédiát lehetetlen meg nem történtté tenni, az elvesztett életeket már nem lehet visszahozni. Ellenben a balesetek megelőzhetők. Kellő odafigyeléssel, felvilágosítással, önfegyelemmel, neveléssel, pedagógiai ráhatással és nem utolsósorban példamutatással. Számtalan figyelmeztetés van: utak menti keresztek, koszorúk, mécsesek jelzik a tragédiák színhelyét. Legtöbben úgy suhanunk tovább, hogy azt gondoljuk, ez velünk nem történhet meg. Pedig sajnos, bárkivel, bármikor, bármi megtörténhet. Vigyázzunk magunkra és figyeljünk, vigyázzunk jobban egymásra…