Dobos Jolán igazolása

• 2025-09-01 15:00:00

• -

Egykori pedagógusok régi emlékei

1949-ben Romániában az elemi iskola előtti oktatás (is) tanerőhiánnyal küszködött, ezért különleges óvónőképző iskolákat hoztak létre, melyek 1 év alatt képeztek ki óvodai „helyettes nevelőnőket”. A kolozsvári és temesvári tanfolyamot magyar nyelven is el lehetett végezni. A jelentkezők 18-35 év közöttiek lehettek, és szeptember végén vizsgázniuk kellett románból, magyarból, mennyiségtanból, zenéből, valamint a Román Népköztársaság alkotmányából. A vizsga előtt még bizonyítaniuk kellett, hogy elvégeztek hét osztályt.

A székelykáli Dobos Tamás és a karácsonyfalvi Simon Rozália első gyermeke, a 18 éves Dobos Jolán kapott az alkalmon, és jelentkezett a felvételire. Vitt magával Kolozsvárra egy különös igazolást, amit az emlék őrzője, Jolán lánya, Éva is értetlenül nézegetett, amikor elővette.  

Ezen a marosvásárhelyi Egészségügyi Iskolaközpont  kissé helytelen románsággal igazolja, hogy „Iolanda” 1945-ben 8,90-es tanulmányi átlaggal elvégezte a Marosvásárhelyi Református Leánygimnázium  II.  évfolyamát. Az igazoláson a Középfokú Szülésznőképző Szakiskola kétnyelvű pecsétje látható.   És itt az a legkevésbé meglepő, hogy a Szülésznőképző igazgatósága adta az igazolást. 1948-ban ugyanis a szocializmus útjára lépő Romániában megszüntették a felekezeti oktatást, és ettől kezdve egy ideig négy magyar tannyelvű egészségügyi iskola működött a Szentgyörgy (akkor már Lenin) utcai református leányiskola épületében.

Furcsa viszont, hogy Jolánnak megmaradt az eredeti magyar nyelvű tanulmányi értesítője 1945 májusából, mely szerint nem a második, hanem az első gimnáziumi évet végezte el mint magántanuló. Az itt található minősítés sem teljesen azonos azzal, ami az igazoláson van.   A „magyar világban” a felsőbb iskolákban négyfokozatú osztályozás (elégtelen, elégséges, jó, jeles) volt, és Észak-Erdélyben még 1945 tavaszán is ezt használták a magyar iskolákban. Ha az értesítőben található 8 jó és 5 jeles osztályzatot átszámítjuk, nem 8,90-es átlagot kapunk, hanem 8,76-ot. De van még egy különlegessége az igazolásnak: egy akkor fél évszázados irat felének a hátára gépelték.  

Okozhatott némi tűnődést ez az igazolás a kolozsvári különleges óvónőképzőben. És nem feltétlenül az említettek miatt. A felvételizőnek ugyanis vagy a 7. elemi elvégzését kellett bizonyítania, vagy a 3. gimnáziumi osztály befejezését, ami szintén a hetedik iskolai évnek felelt meg. Jolán esetében viszont nagyon leegyszerűsítve a következő történt: elvégzett hat osztályt, aztán az igazolás szerint még egyszer a hatodikat (valójában lehet, hogy csak az ötödiket).

Hogy fordulhatott mindez elő? Dobos Jolánt erről sajnos már nem kérdezhetjük meg, viszont a több lehetséges forgatókönyv közül kettőt felvázolunk.

I. Jolán édesapja 1944. szeptember 4-én megjelenik a Szentgyörgy (akkor Horthy Miklós) utcai Református Polgári Leányiskolában, melyet csak a tanév vége felé neveztek át gimnáziumnak. Kifizeti a 20 pengő beiratkozási díjat, ami egy kiló murok ára, bemutatja lánya születési bizonyítványát, tanulmányi értesítőjét a székelykáli unitárius népiskolából, himlő elleni újraoltási igazolását, valamint a szülők és nagyszülők származási okmányait, amivel bizonyítja, hogy Jolán nem zsidó. Aztán kifizeti a tandíj egy részét vagy egészét (60 pengő). Jolánnak csak négy elemit kellett volna elvégeznie ahhoz, hogy az 1. polgári osztályba felvegyék. Ő hat elemit végzett, de ahhoz hogy a 3. polgári osztályba kerüljön, különbözeti vizsgákat kellett volna letennie. Mivel közeledik a front, Jolán nem jön be a városba letenni a különbözeti vizsgát. Így kerül csupán az első polgári (gimnáziumi) osztályba. Az iskolák csak november végén nyílnak meg. Az oktatás feltételei elkeserítőek. A polgári leányiskolából például eltűnt 40 háromlábú szék és 16 asztal. Az édesapa úgy dönt, hogy Jolán inkább maradjon otthon, és magántanulóként tegye le a vizsgákat, legalább kevesebbszer kell gyalog bejönnie Kálból Vásárhelyre, és a városban lakás költségeit sem kell állnia. Jolán csak az első gimnáziumi évet végzi el, az igazolásra tévedésből írják majd rá, hogy a másodikat. 

II. Jolán édesapja már kezdettől fogva nem akarta, hogy lánya rendes tanuló legyen, ezért be sem íratta a református leányiskolába. Úgy tervezte, hogy Jolán magántanulóként fog levizsgázni a polgári iskolai tananyagból, és mindegy, hogy négy év alatt vagy különbözeti vizsgák letételével 1-2 évvel hamarabb. Az 1945/1946-os tanév megkezdése előtt Jolán letesz egy különbözeti vizsgát, ami lehetővé teszi számára, hogy a gimnázium harmadik osztályába lépjen, és itt szerzi azt a 8,90-es átlagot. Ezt követően aztán több magánvizsgán nem jelenik meg, mondjuk azért, mert nem volt miből tanulnia. A Horthy-korszak tankönyveit ugyanis ekkor már tilos volt használni, de új tankönyvek még nem nagyon voltak.

Bárhogy is történt, mindenképpen szükség volt az óvónőképző felvételi bizottságának a nagyvonalúságára. De ez az elnéző jóindulat nem volt érdemtelen és hiábavaló. Gondosan megőrzött iskolai értesítői szerint Jolán kiváló tanuló volt, tanulmányi átlagát sokszor olyan tantárgyak rontották, melyekből manapság a legjobb osztályzatot adják: testnevelés, rajz, kézimunka.  

Nagy hatással volt rá elemi iskolai tanítónője, Benedek Gizella. Elemista korában határozta el, hogy ő is tanítónő lesz. Hatodik után is tanulhatott volna tovább az elemiben, viszont ahhoz, hogy fölvegyék a marosvásárhelyi tanítóképzőbe, legalább a polgári iskola 4. évfolyamát kellett volna elvégeznie. Nem rajta múlott, hogy ez nem valósult meg, 1944–1945-ben túl nagyot fordult a világ. Viszont három és fél évtizeden át óvónőként dolgozhatott Szabédon.

  A családi háznak abban a szobájában, melyben lánya született, 2016-ban bekövetkezett haláláig ki volt függesztve az egyéves kolozsvári óvónőképző 1950-ben végzett tanulóinak tablója, rajta egy korabeli bölcsességgel: „Szánt a traktor új barázdát, falvakon a munka vár ránk, a munkánkkal békét védünk, népünk kincsét mi neveljük”.

Kerekes Szilárd történelemtanár