2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ezután rátért a konkrét kérdésekre. Szükségesnek látta elsősorban – már a forgalom szempontjából is –, hogy az Alsó vasúttól a Sándor János utcával párhuzamosan egy új utcát nyissanak, mert a csatornázás alkalmával lehetetlen lesz a meglévő úttesten a vasúti forgalmat lebonyolítani.

Hofbauer Aurél, Marosvásárhely alpolgármestere, majd 1913–15 között polgármester 1914-ben. (Oroszlány Gábor: Marosvásárhely és a háború. 1914)


(Folytatás január 29-i lapszámunkból)
Ezután rátért a konkrét kérdésekre. Szükségesnek látta elsősorban – már a forgalom szempontjából is –, hogy az Alsó vasúttól a Sándor János utcával párhuzamosan egy új utcát nyissanak, mert a csatornázás alkalmával lehetetlen lesz a meglévő úttesten a vasúti forgalmat lebonyolítani. További javaslatai: egy, a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcával párhuzamos utca nyitása, a Szentgyörgy utcának a Rákóczi (ma Avram Iancu) utcával, a Csillag köznek és a Malom utcának a Kossuth utcával, a Deák Ferenc utcának (ma Győzelem tér – Rózsák tere alsó része) a Térmeg (ma Sportolók) utcával való összekapcsolása. Véleménye szerint az utcanyitások által az értékemelkedés a város közönségére nézve csak hasznos lesz. És tovább kell haladni az utcaszabályozásokkal és az utcák nívójának megállapításával. Sürgősnek tartja a Cigánymezőnek (ma az 1989. December 22. része), a Szántó utcának (ma az 1918. December 1. út eleje), a Rákóczi utca alsó részének, a Palás köznek és a Templom utcának (ma Andrei Şaguna), valamint a Poklos-pataknak a szabályozását. Szükségesnek tartja Hídvégnek a városhoz való közelebb hozását a Püspöki berken nyitott úttal és egy újabb híddal.
Ugyancsak városrendezés szempontjából szükségesnek tartotta újabb vásárterek létesítését, anélkül, hogy a napipiacot elmozdítanák a helyéről. Vásárterek nyílnának a Kossuth Lajos utcában, a Szentgyörgy utca elején, a Szentgyörgy téren és a Poklos-patak mentén lévő térségben. A belterjes fejlesztés és a városias fejlődés érdekében javasolta, hogy a város szívében csak kétemeletes, főbb utcáiban egyemeletes, a város többi részén zárt soros építkezést engedélyezzenek.
Igen komoly kérdésnek tekintette a vár átvételét, aminek érdekében már tárgyalásokat kezdett a hadügyminisztériummal. Ismertette a huszárlaktanya kérdését, mivel a huszárság befogadására, illetve átvételére már két város is ajánlatot tett, sürgette annak megépítését. Vázolta, hogy a város számára akkor is kedvező a megoldás, ha a laktanyát a város építi fel, mert „kifizetné magát, mivel a forgalom emelkedésére jelentékeny kihatással bír”.10
Ezután rátért régi álmára, az új városháza építésére. A régivel kapcsolatosan kijelentette, hogy „Rozoga voltánál fogva újjáalakításáról szó sem lehet – olvashatjuk a közgyűlési jegyzőkönyvben. – A legnagyobb valószínűség szerént annak teljes lebontása iránt fog előterjesztés tétetni, azon célból, hogy közepén a Főtérnek az Eötvös utcával összekötő új utca nyittassék, kétoldalt pedig felparcellázandó házhelyek létesíttessenek. Ugyanazon alkalommal a jelenlegi kispiacon lévő árulóhelyek részére ott vásárcsarnok építése fog javaslatba hozatni.”11 
A folytatásban kitért az újonnan létesített iskolák elhelyezésére, majd hosszasan értekezett „a város fejlődésére nézve korszakot alkotó műről, a vízvezetékről s az ezzel szoros kapcsolatban lévő csatornázás kérdéséről.”12 Miután közölte, hogy a vízvezeték építése már előrehaladott állapotban van, vázolta a még megoldás előtt álló kérdéseket. Tájékoztatta a közgyűlést, hogy a város fekvése miatt a csatornázás költségei is tetemesek lesznek, aminek megépítése azonban nem halogatható.
A városi művek fejlesztésének a kérdése kapcsán feltétlenül szükségesnek tartotta a villanytelep rozoga gépeinek teljes felújítását, a közvilágítás javítása érdekében egy gázgyár létesítését. Elérkezettnek látta az időt a régi téglagyárak teljes felszámolására és az új téglagyár kibővítésére, modern gépekkel való ellátására. Közölte a hallgatósággal, hogy a törvényhatósági bizottság igényének megfelelően, a közvágóhídnak javítóműhellyel, betegistállóval és párolóval való ellátását illető tervek már elkészültek, és kivitelezésük elvégzéséhez a felsőbb jóváhagyást várják.
A közegészségügy előmozdítása érdekében ígérte, hogy a városi tanács gondoskodni fog az élelmiszerek vizsgálatának a rendszeresítéséről, a betegnyilvántartás intenzívebbé tételéről és a szegények számára rendszeres közegészségi szolgálat felállításáról. Az állami kórház új épületével kapcsolatosan gondoskodni fog, hogy a tüdőbetegek, az elmebetegek és a heveny fertőző betegek részére külön pavilont építsenek. Az aggmenházzal kapcsolatosan megígérte, hogy a tanács kórházat és hullaházat fog építtetni a kórházba fel nem vehető, elhagyatott és gyógyíthatatlan betegek részére. Ugyancsak közegészségi kérdésként foglalkozott a köztemetővel, a fertőtlenítőteleppel, a dögtérrel, ahol szintén még sok teendő vár a tanácsra. Ezt a kérdést azzal zárta, hogy az állatvásártér rendezésére 30 ezer koronát már elköltöttek, és annak befejezéséhez még 20 ezer szükséges.
Örömmel jelentette, hogy a kultúra fejlesztése érdekében fényes eredményeket értek el. A felsőkereskedelmi iskola, felsőbb leányiskola, zeneiskola növendékekben gazdag, és évenként gyarapodik. Ezért szükséges ezek végleges elhelyezéséről gondoskodni. Közölte, hogy a csipkeverő tanfolyam 30 növendék helyett 135-tel nyílt meg, és szükségesnek látta, egy szőnyegverő tanfolyammal kiegészítve, annak női ipariskolává alakítását. 
Foglalkozott egyik szívügyének, a színház építésének a kérdésével is. Ezzel kapcsolatban közölte, hogy arról csak a csatornázás után lehet szó, de helyének kijelöléséről már előre gondoskodni kell.
Szólt azután az emberbaráti és szociális tervekről. Az aggmenház és a szegénykórház mellett szükségesnek tartotta árvaház létesítését, amely cseléd- és munkásképzővel lenne összekapcsolva.
Forgalmi tekintetben ismét elidőzött a vasútnál, hiszen régóta sérelmezte, hogy Marosvásárhely és Budapest között nincs közvetlen összeköttetés, és a székelykocsárdi kitérés sok időveszteséggel jár. Ezért szükségesnek látta a megkezdett vasút-kiépítési akció folytatását, mégpedig: az alsó vasúti állomás személyi épületének a kibővítését, a felső állomási állatrakodó létesítését, vasúti tiszti lakások építését és a világforgalomba juthatás céljából a Maroskece – Gyéres vonal mielőbbi megépítését. Megígérte, hogy súlyt fog helyezni a tervbe vett Marosvásárhely – Szováta, Marosvásárhely – Mezőbánd – Oroszfája – Mezőméhes vonal mielőbbi kiépítésére is. 
Az iparfejlesztés érdekében támogatást helyezett kilátásba minden gyáralapításhoz, ipartelepek létesítéséhez telekadomány, olcsó villany- és gázerő, vámkedvezmények stb. nyújtása által. Megelégedéssel jelentette, hogy az ipari szakiskola fejlesztése, internátusa, az iparmúzeum és az ipari közműhely felállítása közelebbről a megvalósítás stádiumába jut. Célja, hogy megfelelő állami támogatás mellett dohány- és selyemgyár létesüljön, amelyhez a vármegye támogatását is kérni fogja.
Kijelentette, hogy közigazgatási vonatkozásban vezérelve a becsületes, egyszerű és gyors munka, a gazdaság tekintetében pedig a lehető takarékosság. Mivel a kérdések megvalósításához rátermett és önfeláldozó tisztikarra van szükség, akiknek a munkáját nemcsak megbecsülni kell, hanem meg is fizetni, arra kérte a közgyűlést, hogy legyen tekintettel erre.
Végül reflektált arra a panaszként előterjesztett, aggályoskodó kifogásra, amely szerint a város gyors fejlődése természetellenes, és meg fogja bosszulni magát. Azt válaszolta, hogy „igaz magyar ember ilyet nem mondhat, mert naggyá és hatalmassá tenni a magyar városokat – különösen itt, keleten – a legszentebb hazafiúi kötelesség, s nagy szerencsétlenség volna minden ily intézkedés, avagy tespedés, mely ezt a fejlődést csak egy pillanatra is megakadályozná”13. Az ismertetett tervekre – folytatta – nem kér most választ, a törvényhatósági bizottság bölcsességétől és áldozatkészségétől függ, hogy azokat megoldja, és milyen sorrendben.
 
Bernády harmadik általános városfejlesztési programja
Az 1910. december 10-én megújult törvényhatósági bizottság 1911. február 11-én tartott közgyűlésén, a nem sokkal korábban megejtett népszámlálás adatainak ismeretében, valamint a földgáz bevezetésének és a gáz sokoldalú felhasználásának a lehetőségeihez kötődően két és fél órás beszédben ismertette a város azonnali és távlati városfejlesztési terveit.14 Beszédében a gáz jelentőségének a felvetése után rátért a városfejlesztés legfontosabbnak tartott kérdéseire. Elsőrendű feladatnak tekintette a közlekedés ügyét, elsőrorban a vasútét. Ismételten sérelmesnek tartotta, hogy a várost nem kapcsolták be az államvasutak fővonalába, ami lassúvá és nehézkessé tette a személy- és áruszállítást. Lehetséges megoldásnak tartotta az Aranyosgyéres – Maroskece vonal kivitelezését, miáltal kiiktatódna a székelykocsárdi átszállás. A vasútnál maradva, szóvá tette, hogy a maros-tordai vonalak épülőben vannak, és a város szempontjából szükségesnek vélte a Székelyudvarhellyel összekötő vonal kiépítését. Szóvá tette, hogy a városban lévő két vasútállomás személyfelvételi épülete rozoga, kényelmetlen és szűk, de az új állomások építése a kereskedelemügyi miniszter ígérete ellenére is késik, amit csak erélyes közbelépéssel lehet dűlőre vinni. A székely körvasút kiépítésével a két pályaudvart is bővítették, de nem építettek rendező-pályaudvart, amiért a város érdekei szenvednek sérelmet. Elégedetlenségét hangoztatta, amiért egy vasúti üzletvezetőség marosvásárhelyi felállítására előterjesztett kérésükre a kereskedelmi miniszter nem válaszolt. Szükségesnek tartotta egy vasúti javítóműhely létesítését is, amelynek a földgáz bevezetésével olcsó fűtőanyag áll majd rendelkezésére. Mindezekkel kapcsolatosan kilátásba helyezte a tárgyalások folytatását, még ha terület dolgában a város áldozatokat is kénytelen hozni.
A vasúttal kapcsolatos kérdések után áttért az ipari létesítményekre. Földgázt hasznosító új ipari létesítményként felsorolta egy dohánygyár alapítását, a selyemfonó bővítését, a két téglagyár termelésének fokozását – hiszen az 1910-ben előállított 11 millió tégla nem bizonyult elegendőnek az építők számára –, valamint földgázüzemű közműhely nyitását a kisiparosok számára.15 
Bernády ezúttal is részletesen foglalkozott a városrendezés kérdéseivel. „E tekintetben kijelenti – olvasható a jegyzőkönyvben –, hogy városunk fejlődése falusias jellegű, tennünk kell tehát valamit a belterjesebb és városiasabb fejlődés érdekében.”16 E téren két kérdés megoldását látta szükségesnek: elsőként egy olyan szabályrendelet életbe léptetését, amely az elsőrangú utcákban csak emeletes házak építését engedélyezné, másodikként pedig a város belterjes fejlesztését. Ez utóbbi alatt „a város különböző részeiben fekvő óriási telektömböknek új utcák nyitása révén való hozzáférhetővé tételét” értette.17 A kérdésekkel kapcsolatban konkrét példákkal élt: a Ferenc-rendi zárda és a régi tanács telkeinek a kihasználása, a vár kisajátítása, a Szentgyörgy tér szabályozási tervének kivitelezése során a középen lévő házak letakarítása, a Sándor János utca és a Tisza Kálmán tér összekapcsolása, több parcellázási terv végrehajtása, a baromvásártér máshová vivése, a városi faiskola számára új terület szerzése, a Hídvég és Remeteszeg városrészek rendezése érdekében az ottani terület felmérése és oda egy olyan leendő középület elhelyezése, amely a városrész előnyére váljon. A városrendészeti kérdések felsorolása végén közölte, hogy a városszabályozási tervhez szükséges lejtmérezés már elkészült, és reméli, hogy két év alatt maga a terv is.18 
(Folytatjuk)
 
10Uo. 13.; 11Uo. 17–18.; 12Uo. 19.; 13Uo. 25.; 14Ua. 91/1911. sz., 27–70.; 15Uo. 30–44.; 16Uo. 44.; 17Uo. 45.; 18Uo. 47–49.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató