2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Következett a tényleges tevékenység új alapokra helyezése. E célból az intézmények átszervezése után egy sor új szabályrendeletet hoztak. 

Bernády építkezésen


(Folytatás február 12-i lapszámunkból)
Következett a tényleges tevékenység új alapokra helyezése. E célból az intézmények átszervezése után egy sor új szabályrendeletet hoztak. Ezeket a polgármester irányítása alatt a tanács készítette. A legtöbb rendelet 1904-ben született. Ilyenek voltak pl. az építkezésekről, a kövezetvámról, a letelepedésről, az ebtartásról, a rendőrlegények szolgálatáról, a bizonyítványok utáni díjakról, a tisztviselők nyugdíjazásáról, a közvágóhídi húsvágásról, a gyámpénztár működéséről stb. szólók. Városfejlesztés szempontjából legfontosabbnak az építkezésekhez kapcsolódó rendelkezések tekinthetők, amelyeket az évek folyamán több alkalommal is az igények szerint kiegészítettek és módosítottak.
Bernády polgármesterségének első három évében a fennebbi intézkedésekkel tulajdonképpen sikerült új alapokra helyezni a városi közigazgatás tevékenységét. Ezután a megfelelő munkakörülmények biztosítása következett az új székház felépítése révén. Ez pedig egy olyan létesítmény lett, amely kifejezésre juttatta a hivatal jelentőségét, és fémjelezte létrehozójának személyiségét. 
 
Bernády és a városrendezés 
Marosvásárhely a 20. század elejére 20–25.000 főre gyarapodott lakosságával a dualizmus kori Magyarország negyedik legnagyobb Erdély-részi településévé vált. A város életében beálló változások szükségessé tették a tervszerű városfejlesztési koncepciók kidolgozását, valamint a korszerű infrastrukturális intézmények, közművek kiépítését. 
Miután Marosvásárhely közgyűlése az újdonsült polgármester programjának bizalmat szavazott, az elérkezettnek látta az időt tervei megvalósításához. Gyakorló várospolitikusként tisztában volt azzal, hogy a reformok legnagyobb akadálya a pénzhiány. A város rendes bevételeiből és a polgárságtól beszedett pótadóból származó jövedelem nem volt elégséges a fejlesztési programok finanszírozására. A kincstártól megváltott s házi (városi) kezelésbe vett fogyasztási adók, a kivethető vámok és illetékek, az újonnan létesített kommunális intézmények után nyerhető bevételek (pl. vízvezeték- és csatornadíj) mellett kölcsönök felvételére is szükség volt. A szűkös anyagi forrásokkal rendelkező városnak ki kellett használnia az államtól megszerezhető segítséget is. És ezen a téren kamatoztatta sikeresen az új polgármester a fővárosi felső körökben kiépített kapcsolatait.
A területi jellegű városrendezés minden városvezető állandó és a legtöbb gondot okozó ügye, hiszen naponta szembesülnie kell az urbanisztikai kérdésekkel. Ez a kérdés már a 19. század utolsó negyedében rendszeressé vált, amikor érezhetően növekedni kezdett a város lakossága, megszaporodtak az építkezések és az azokhoz kapcsolódó gondok. A városfejlődést érzékelteti az a tény is, hogy 1887-ben 15, 1900-ban 33 új utca kap hivatalos nevet, és számuk a későbbiekben tovább nő. 
Bernády már polgármestersége elején a város főmérnökét bízza meg a városrendezési tervek kidolgozásával. Nem egy átfogó perspektivikus tervről volt szó, hanem egy-egy kisebb városrész rendezéséről, hiszen a lehetőségekhez és a tanács képességeihez igazodva lehetett kézzelfogható eredményeket elérni. Az első tervet Flesch Adolf főmérnök 1903-ban készítette, és a város egyik központi helyére, a várra és környékére vonatkozott. Az eredeti elgondolások alapján, a vár feljavításával sétálóövezetté szándékoztak nyilvánítani annak környékét, ennek a déli oldalán lévő beépítetlen területre került volna a városi kórház. Sajnos, ez a terv csak részben vált kivitelezhetővé. Következett ugyanazon évben a Borsos Tamás utca északi részének a rendezése, vagyis a Fürdő, Csorgó és Temető (ma Krizantém) utcának a Borsos Tamással való összekapcsolása. A harmadik rendezési terv a Kosárdomb környékét célozta. A tervben két új utca szerepelt, amelyek összekötötték a Maros második teraszát a Marosszent-györgy felé vezető országúttal: a jövendő Székely Vértanúk útját, amely átszeli a Postarétet, és a délebben húzódó Bocskai (ma Grigorescu) utcát.6
1904-ben létesítették a Kör (ma Cuza Vodă) utcai nyári strandot, összekötötték a Klastrom (a mai Mihai Viteazu) utcát az István király úttal (ma Gh. Marinescu) a Bethlen Gábor sétány és a gyermekmenhely között.7
1905-ben Flesch főmérnök újabb rendezési tervvel jelentkezett, amely a városközpont északnyugati szakaszának (Főtér–Kör–Kossuth utca határolta városrész) a szabályozására vonatkozott. A Széchenyi teret és az Arany János utcát felölelő terv az utcaszabályozások mellett számos üresen álló terület beépítését és új utcák nyitását is tartalmazta.8 
A következő terv a Felső vasúti (ma Mărăşeşti része) és a Kerektó utca környékének a rendezését tárgyalta. Ezt a tervet a törvényhatósági bizottság végrehajtási pontosításokkal jóváhagyta. „Tekintettel azon közegészségügyi és közrendészeti szempontból tűrhetetlen állapotokra – szól a végzés –, amelyek a Felső vasúti utca, Kerektó (ma Kinizsi) utca és környékén, a városnak ezen élénk forgalmi és piactérül is használt területén uralkodik, s melyeknek mielőbbi megszüntetése sürgős szükséget képez, a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatának elfogadásával: 1.) a Felső vasúti utca, Kerektó utca és környékének a városi mérnöki hivatal által készített s bemutatott szabályozási terve elfogadtatik.”9 A tervbe vett felső vasútállomáshoz vezető utcát (Batthyány, ma December 30.) 1907-ben nyitják meg.
1906 februárjában a mérnöki hivatal újabb tervet terjeszt a törvényhatósági bizottság elé a várnak és környékének a rendezéséről. E szerint a terv szerint a várat parkosítanák, megtartva a fontosabb várbeli épületeket és a védműveket. A vár keleti falánál kapna helyet a tanítóképző, a déli szomszédságában a színház. De, az előzőhöz hasonlóan, ez az elgondolás is megvalósíthatatlan maradt, főképpen azért, mert a várat nem sikerült a katonaságtól visszaszerezni és városi tulajdonba venni.10
Ugyanazon év áprilisára elkészült az Alsó (ma Görbe), Belső- és Külsőkutas, a Fogház (ma Retyezát) és a Szántó (a mai December 1. út eleje) utcák összekapcsolását és rendezését tartalmazó terv, amelyet a Csillag köz, a Templom és több más utca rendezése követett. Ugyanakkor a polgármester kezdeményezésére megvásárolja a város a Somostető alatt lévő kilencholdas területet, amelyet később felparcelláznak, és a városi alkalmazottak számára családi házak építésére értékesítenek. Ez lesz a jövendő Tisztviselőtelep, amely később Bernádynak, alaptalan vádaskodások miatt, annyi fejtörést okozott, még pereskedést is.11
Flesch Adolf tervei szerint 1908 júniusára elkészült a főteret és a Köteles Sámuel utcát összekötő utca terve, amely megnyitásakor a Mikszáth Kálmán (ma Artei) nevet kapta.12 Ekkor kiszélesítik és a forgalom számára megfelelővé teszik a Kálvária (a mai Papiu Ilarian) utcát.
1910 októberében elkészül a főtér átrendezésének a terve. Kiváltó oka a Bodor-kút helyére és környékére tervezett színház. A Székely Napló tájékoztatása szerint a Kossuth-szobrot a piactér belseje felé fogják költöztetni, a környékét rendezik, a csenevész fákat kivágják, parkosítanak, díszcserjéket és virágágyakat telepítenek.13 1910 decemberében a város műszaki osztálya hozzálát a Deák Ferenc utca (a főtér alsó fele és a mai Győzelem tér) és környéke rendezéséhez. Több új utcát nyitnak a városháza és a felépítésre váró Kultúrpalota körüli közlekedés megkönnyítésére.14 Ugyanakkor döntenek a Szentgyörgy utcának a Petőfi utcával való összekötéséről is.
1912 februárjában elkészült az Andrássy út (ma Szabadság utca) és környéke rendezési terve, júniusban a Poklos-patak medrének a rendezése. Augusztusban már folyik a patakmeder szabályozása a Sándor János utca környékén. Közben októberben módosítanak a szabályozási terven. A meder kővel burkolása mellett szélesítik azt, és magasítják a partokat. Decemberben elkészül a Zrínyi (ma Mărăşeşti) és a Szentgyörgy tér összekapcsolási és az ehhez kapcsolódó utcák rendezési terve is.15
Az utcarendezések és új utcanyitások rendszerint telekvásárlásokkal vagy – kényszerhelyzetben – kisajátításokkal jártak. A törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvei számos ilyen vásárlással, illetve kisajátítással foglalkozó ügyet tartalmaznak, amelyek a tanács háztartását érezhetően megterhelték, és a polgármester gondjait szaporították. Az eredmény azonban szemmel látható. Érezhetően megnőtt a város utcahálózata (1904–1910 között 76 új utca nyílt), javultak a közlekedési feltételek, és az üres telkek beépítésével fokozódott a település városjellege, ami mindenekelőtt a polgármester által meghirdetett és következetesen alkalmazott városrendezési politikának köszönhető. 
 
Bernády és a városi építkezések 
Bernády a város gazdasági helyzetének, kereskedelmének és iparának a fellendítését is szívügyének tekintette. „Mindnyájunk előtt ismeretes azon szomorú tény, hogy forgalmunk visszafejlődik, kereskedelmünk pang, és iparosaink a tönk szélén állanak – olvasható a székfoglalójában –, görnyedve egyfelől a szerencsétlen pénzügyi és gazdasági viszonyok, másfelől pedig a már-már elviselhetetlenné vált közterhek súlya alatt. Tudom, érzem, hogy e tekintetben valamit tennünk kell.”16 És szándékát számtalan tettel bizonyítva meg is valósítja.
Mielőtt a város által megvalósított középület-hálózat kiépítéséről szólnánk, szükségesnek tartjuk röviden vázolni a város akkori ipari helyzetét, még akkor is, ha Bernády mint polgármester csak közvetve járulhatott hozzá a város iparának fejlődéséhez. Hiszen a városi tanács fő feladata nem az ipari létesítmények telepítése, hanem a közigazgatás volt. Ipari vonatkozásban abban alkotott maradandót, hogy megteremtette azokat a feltételeket, amelyek elősegítették a különböző iparágak felvirágzását, hiszen az ipar szinte kizárólag a magánszférához tartozott. De városfejlesztő politikájának köszönhető, hogy egy sor ipari létesítmény létrejöhetett és fejlődhetett, hiszen a város biztosította számukra a szükséges területet, utakat nyitott és épített, kedvezményekben részesítette, sőt lobbizott egy-egy fontosabb létesítmény érdekében.
A város tulajdonát képező ipari létesítmények tulajdonképpen a téglagyárak voltak. Egy nagy kapacitású téglagyár építésével és működtetésével a város igyekezett kielégíteni az építkezésekhez szükséges, egyre növekvő építőanyag-igényléseket. De ami mégis az ipari tevékenységhez köti a városi közigazgatást, az a közművek létesítése. A vízmű révén ellátták vezetékes vízzel az ipari egységeket, a vízerőmű biztosította a villanyáramot, és megélhetőségi lehetőséget teremtett az újonnan létrehozott munkahelyeken alkalmazottaknak. 
(Folytatjuk)
 
6Sebestyén Mihály 2010, 124.
7Uo. 126.
8Uo. 128.
9MmNL, Mvhely város lt, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 85/1904. sz., 157.
10Sebestyén Mihály 2010, 128.
11Uo. 131. 1909-ben a telepen négy utcát nyitnak, és elvégzik a terület felparcellázását is.
12Uo. 133.
13 Uo. 150. Pénzhiány miatt a tervből csak a Bodor-kút lebontása valósult meg.
14 Uo. 156. 
15Uo. 174–176.
16Székely Lapok, 1902. március 9.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató