Szorgalmas, megbízható munkájáért nagy tiszteletnek örvendett. 1904 májusában egy törvényhatósági bizottsági közgyűlésen Berzenczey István bizottsági tag alaptalanul, durván támadta meg, azzal vádolta, hogy a jegyzőkönyvet meghamisította.
„Erősdy Sándort, vármegyénk ékes szájú, arany pennájú főjegyzőjét, ki éjt-napot összetéve szorgalommal és szakértelemmel dolgozik a vármegye javára a mai megyei közgyűlésen megtámadta Valaki, aki szavakban csak rágalmazni tud.”(18) Ám Maros-Torda vármegye községi és körjegyzői egylete védelmébe vette. A határozat szerint a támadót nem is méltatták értesíteni, hanem a nyilvánosság előtt két napilapban tájékoztatták a vármegye lakosságát a történtekről, a hamis rágalmazásról. Az egylet a vármegye „(…) érdemekben gazdag, aranytollú, ékes szájú főjegyzőjét, Erősdy Sándort ért durva megtámadtatás felett megbotránkozik, afelett rosszallását fejezi ki; a főjegyző úrral szemben teljes szolidaritást vállal, és őt rajongó szeretetéről és tiszteletéről biztosítván, Neki – úgy a főjegyzőnek, mint az egylet tiszteletbeli tagjának – határtalan bizalmat szavaz.”(19) Erősdy Sándor, a vele szemben elkövetett brutális támadás ellenében, kétszeres bizalomnyilvánításban részesült. Désy Zoltán indítványára nemcsak bizalmat szavaztak a derék tisztviselőnek, hanem elismerését fejezte ki a közgyűlés működése fölött, tetézve azzal, hogy a rosszul fogalmazottnak állított jegyzőkönyvet teljes szövegében, teljes tartalmával magáévá tette és szankcionálta. Ennél nagyobb elégtételt ő, s ennél gyalázatosabb vereséget a rágalmazó nem kaphatott.(20) Erősdy beszédei, érvelései az ellentmondó, magasabb rangú tisztviselőket is meggyőzték. „A főjegyző érvelése előtt – olvassuk a város egyik lapjában – meghajolt Désy Zoltán, Gyárfás kir. ügyész, annál is inkább, mert egyhangúlag fogadtatott el a főjegyző indítványa, s így nézeteltérésről szó sem lehetett végeredményben.”(21)
A fenti idézetek jelzése szerint Désy Zoltán és Erősdy között egyelőre megértő, baráti lehetett a kapcsolat. 1904 júliusában Erősdyt, a vármegye „agilis főjegyzőjét” a belügyminiszter kinevezte a marosvásárhelyi községi közigazgatási tanfolyam igazgatójának, aki az erdélyi rész közigazgatási szak-embereinek felkészítéséért felelt három éven át.(22) Az intézmény tevékenységére a belügyminisztérium nagy figyelmet fordított. Az 1904–1905-ös iskolai évben egy internátus fenntartását engedélyezte, melynek berendezését az igazgató irányította.(23) Az internátus számára a főtéri Szabó János-féle ház első emeletét bérelték ki, majd, helyszűke miatt, átköltöztek a dr. Szilágyi Sándor tulajdonát képező Rózsa utcai házba.(24) A tanfolyamért és az internátusért, mely a fűtött, világított lakáson kívül teljes ellátást biztosított, 40 koronát kértek. Fölvettek 15 szegény sorsú, jó igyekezetű, kifogástalan magaviseletű felvételizőt is, akik ingyenes ellátásban részesültek. Tíz hasonló sorsú hallgató számára pedig félfizetéses helyet biztosítottak.(25) Az 1904–1905. évi tanfolyamra huszonketten jelentkeztek, akik nagyrészt az említett előnyöket élvezhették. A belügyminisztérium által kinevezett tanerők: dr. Fenyvesi Soma, Gaál László, Hofbauer Aurél, Horváth Miklós, dr. Láni Oszkár igazgatóhelyettes, dr. Kömőcsy József, Orbán Balázs, dr. Szász Károly, Széll József főispáni titkár, dr. Ugron Gábor főszolgabíró és dr. Erősdy Sándor igazgató.(26) Ennek a tanári gárdának az összetétele arról beszél, hogy színvonalas lehetett az oktatás a közigazgatási szakmára fölkészítő iskolai intézmény tanfolyamán. A szeptember 8-án megnyitott közigazgatási „mintaiskoláról” a helyi sajtó megjegyezte: „A tanfolyam jelentőségének, színvonalának legjobb tükrét nyújtotta Erősdy Sándor, az új igazgató szép megnyitó beszédében, s bizonyára mindenki készséggel elismeri az abban hangoztatott elveknek igazságát.”(27) A tanfolyam záróvizsgáit június végén tartották. Két vizsgáztató bizottság alakult a tanárok, valamint a minisztérium által kinevezett kültagok részvételével. Egyik elnöke a főispán, a másiké Erősdy Sándor volt.(28) Meg kell jegyeznünk, hogy a Székelység című napilap többször is ellenzéki magatartást tanúsított az Erősdy által irányított közigazgatási tisztikar és az általa vezetett tanfolyam ellen.(29) Az 1905–1906-os tanév 52 tanulót számlált, akik között szászok és románok is voltak.(30)
Erősdy, a helyi lapok szerint, páratlan szónoknak bizonyult, ami népszerűségének, tekintélyének egyik megalapozója lehetett, és ez egyes helyi politikusok irigységét válthatta ki. A város és a vármegye lakosságának érdekeit számos területen képviselte. Több ízben, így egyházi téren is együttműködött Bernády György polgármesterrel.(31) Ápolta a tisztviselők közötti jó munkatársi és baráti kapcsolatot. Névnapok alkalmával fölkereste őket többedmagával, és figyelmet érdemlő felköszöntő beszédeket tartott. Az első jelentősebb nézeteltérés Désy Zoltán képviselő és Erősdy Sándor főjegyző között 1905 májusának utolsó napjaiban volt, amikor a Désy által módosított alispáni indítványát gróf Lázár István főispánnal nem fogadták el.(32) Az 1905. év egyik jelentős eseménye a báró Fejérváry Géza kormányzása idején (1905. június 18. – 1906. április 8.), a Szabadelvű Párt által sürgetett alkotmánymódosítás indítványozása volt, amit Maros-Torda vármegye törvényhatósági tisztviselői, miután mérlegelték, határozatot fogadtak el, melyet Erősdy fogalmazott meg, és a következő elutasításokat tartalmazta:
„(…) ezen összejövetelünkön teljes egyértelműen kimondjuk azt, hogy minden rendelkezések végrehajtását, melyek alkotmányunkba, avagy fennálló törvényeinkbe ütköznek, és azok megkerülését vagy kijátszását célozzák, megtagadjuk; nevezetesen az országgyűlésileg meg nem szavazott adó tényleges behajtását, és a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítására vonatkozó rendeleteket nem teljesítjük.”(33) Az előterjesztett határozatot a vármegye összes központi és járási tisztikara aláírta, követelve az alkotmány elleni merényletkísérlet elvetését. Hasonló nyilatkozatot olvasott föl Désy Zoltán országgyűlési képviselő, melyet a vármegye közgyűlése szintén jóváhagyott. A szónok a nemzet, az ország szuverenitásának védelmére helyezte a hangsúlyt.(34) A Fejérváry Géza által vezetett, ún. darabontkormány ellen, melyet Maros-Torda vármegye közigazgatási tisztviselői is „abszolút kormányként” könyveltek el, a tisztviselői kar egy emberként nyilatkozott. Erősdy Sándor főjegyző olvasta föl „az általa megfogalmazott határozatot, melyben kimondták a tisztviselők, hogy már előre megtagadják az adó és újoncszedéshez a segítséget, a kormány rendeleteit nem teljesítik, s szolidaritást vállalnak maguk között arra nézve, hogyha valakit állásától felfüggesztenek, senki a helyettesítéseket el nem vállalja.”(35) Erősdy egyik ellenzéki magatartását bizonyítja, hogy alispánhelyettesként 1905 augusztusában „higgadt kioktatás mellett visszaküldte a katonai parancsnokságnak” az ún. „kényszerbehívókat”.(36) A darabontkormány ellen létrehozták a vármegye nemzeti ellenálló bizottságát, melynek egyik vezéralakja Erősdy volt.(37) A vármegye tisztikara a törvény- és alkotmányellenes katonai behívók miatt követelte, Erősdy főjegyző javaslatára, Bihar honvédelmi miniszter és Kristóffy belügyminiszter vád alá helyezését.(38) A vármegyei közgyűlés „(…) egyhangú lelkesedéssel emelte határozattá az állandó választmánynak az Erősdy Sándor vármegyei főjegyző tollából kikerült javaslatát. (…) Egyben a vármegye, Filep Albert indítványára, köszönetét fejezte ki Erősdy főjegyzőnek a hazafias szellemben egészen törvényes alapokon nyugvó, döntő indokkal és érvekkel szerkesztett javaslatának elkészítéséért.”(39) A bukdácsoló Fejérváry-kormányt 1905 októberében „Ő Felsége a parlamenti reformok alkotmányos úton való megoldása alapján”(40) újra kinevezte, de ez a kísérlet nem állította le a nemzeti ellenállást. 1905. november 20-án nagygyűlést tartottak Kolozsváron az Erdély részi ellenzéki törvényhatóságok. Maros-Torda vármegyét Farkas Albert alispánnal és Erősdy Sándor főjegyzővel az élen egy tizenöt tagú küldöttség képviselte. Célul tűzték ki az alkotmány védelmét szolgáló közös határozat elfogadtatását, ugyanakkor tiltakoztak a Bécsből kivezényelt főispánok beiktatása ellen.(41)
A vármegye ellenzéki magatartását máris büntette a darabontkormány. Farkas Albertet, a vármegye alispánját felfüggesztette a belügyminiszter, ezért Erősdy főjegyző indítványára a megyei tisztikar kijelentette, hogy a megyei tisztviselők közül senki sem fog vállalkozni az alispán helyettesítésére, akivel teljes szolidaritást vállaltak.(42) Gróf Lázár István főispán elnöklete alatt közgyűlést tartottak. A közgyűlésre meghívták a felfüggesztett alispánt, aki elfoglalta az alispáni széket, és kijelentette, hogy csak erőszaknak engedve távozik onnan.(43) A felfüggesztés oka az volt, hogy Körösy József szolgabíró csak tekintetesnek címezte a fődarabont Fejérváry kormányzót, és emiatt kérték az alispántól, Farkas Alberttől a szolgabíró felfüggesztését, de ezt az alispán megtagadta.(44)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
