A bizottság felkérte dr. Gál Sándor országgyűlési képviselőt, vizsgálóbiztost a vizsgálat sürgős befejezésére, a vizsgálati iratoknak a bizottság elé való terjesztésére.(88) Egyelőre a felfüggesztett tisztviselők – Erősdy Sándor főjegyző, Csontos Olivér vm. I. főügyész, Orbán Balázs vm. I. aljegyző, dr. Molnár Gábor, Rozsnyai István, Nagy Elemér, Nyárády Károly, Gaál László szolgabírák, Sényi László t.b. főszolgabíró (író) – fizetésének felére való fölemelését hagyta jóvá (visszamenőleg, 1906. október 1-től) az állandó választmány.(89) 1907 májusában, a hónap harmadik hetében ifj. Ugron Gábor főispán, dr. Nagy József alispán és Erősdy Sándor vármegyei főjegyző a fővárosba utaztak, ahol a felfüggesztett tisztviselők és a fegyelmi eljárás alá rendelt alispán ügye is szóba került.(90) 1907. jún. 12-én a vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya úgy határozott, hogy „az 1901. évi XX. t.c. 8. § értelmében a felfüggesztett tisztviselők állásaikba az ítélet jogerőre emelkedése előtt – tehát rögtön – visszahelyeztetnek.”(91) A következő nap, közel egyévi mellőzöttség, meghurcoltatás után, ováció közepette vette át a helyettesítő főjegyzőtől, Balla Aladártól Erősdy Sándor a főjegyzői hivatalt.(92) A Székely Lapok 1907. jún. 16-án négy oldalon számolt be a jogtalanul meghurcolt tisztviselőkről és a vizsgálati eljárás véghatározataláról, mely felmentette őket a hamis vád alól. Erősdy június második felében máris a hosszabb szabadságra távozott alispánt helyettesítette. A helyi ellenzéki orgánum, a Szabadság jún. 23-án ismét támadásba lendült, azt állította, hogy Erősdy egykori „ellenfeleit” mint alispánhelyettes el fogja távolítani állásukból. A kolozsvári Ellenzék jún. 26-án azt írta, hogy „az alkotmányos küzdelem alatt az alkotmányvédő bizottság határozatait nem hajtotta végre”, és az állásába visszahelyezett főjegyzőt, akit csak dorgálásra ítéltek, a pénzügyminiszter azért akarja államtitkárnak kinevezni, hogy a vármegyei belviszály megszűnjön. 1907 kora nyarán levélváltásra került sor Erősdy és Désy Zoltán államtitkár között, amikor a főjegyző egy tévesen neki tulajdonított, Désy ellen szóló pamflet miatt tiltakozott. A válaszlevélben az államtitkár a függetlenségi, helyi Kossuth-párt szemszögéből válaszolt. Többek között a következőket írta: „Nagyot vétkeztek. De bármilyen nagy legyen is a vétek, nem olyan, amely nem jóvátehető.” Erősdy, aki a vármegyei autonómiapárt főoszlopa volt, és a vármegyei fegyelmi bíróság döntését érvényesebbnek tartotta a miniszterinél, nagyobb támogatottságot élvezett. Azok, akik a belügyminisztertől várták Maros-Torda vármegye fegyelmi bírósága felmentő döntésének jóváhagyását – így ifj. Ugron főispán, Désy államtitkár és a negyvennyolcas függetlenségpárti hívek – a vármegyei közgyűlésen, szavazáskor 48 szavazattal (86/38) alulmaradtak. Erősdy személyisége, nagyobb népszerűsége a közgyűlés megkezdésekor ismét érzékelhető volt a megfellebbező ellenfél számára.
Teleki Sámuel (1845–1916) országgyűlési képviselő (1881–1916)
„Pont 10 órakor lépett be a terembe Erősdy Sándor főjegyző. Zúgó éljenzéssel fogadták, meleg szeretettel, jóleső bizalommal a rég nem látott erős jellemű, kiváló képzettségű, erősakaratú főjegyzőt. Látszott az arcokon az őszinte tisztelet és bizalom.”(93) Dr. Matskássy István, a vármegyei autonómiapárt elnöke indítványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki köszönetét gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek, amiért a fegyelmi ügyeket a megyei autonómia jogainak respektálásával fejezte be, de a főispán ellenezte Matskássy indítványozását, mivel befejezetlennek tartotta az eljárást, és ezért megfellebbezte. Dósa Elek bizottsági tag a jelen lévő főispán szemére vetette a fegyelmi választmány döntésének semmibe vevését.
„Felállt Dósa Elek, és elmondta, hogy meglepte őt a főispán kijelentése, hogy a határozatot megfellebbezte. Hiszen megállapodtak közösen abban, hogy belemennek a megdorgálásba, de csak azon feltétel alatt, ha a határozatot a főispán nem fellebbezi meg. A fegyelmi választmány minden egyes tagja abban a tudatban volt, hogy a tisztviselőket még megdorgálni sem lehet azért az ingatag alapú vádért, melyért 13 hónapon át üldözték őket. Tehát bekövetkezett a megdorgálás, és a főispán mégis megfellebbezte.”(94)
Az említett szavazáson elbukott ifj. Ugron Gábor. Alig háromhavi főispáni szereplése után lemondott, de a belügyminiszter nem hagyta jóvá az elhamarkodott döntést. Talán a főispán és Erősdy között az ellentét még a közigazgatási tanfolyamon való tevékenységük idejéből származhatott, amikor Erősdy igazgatója volt Ugronnak. De azt sem feledhette el Ugron Gábor, hogy 1906 márciusában, amikor szolgabíró volt, Vozáry királyi biztos őt is menesztette, és Erősdy állásában maradt főjegyzőként írta alá, továbbította azt a hivatalos okmányt, amelyben az eltávolított tisztviselők szerepeltek.(95) Azt rebesgették, hogy államtitkári kinevezést kap, és ezzel megszűnik a vármegyei politikai háború, ugyanis a hatalmi ellenzék szerint ő a viszály fő oka.
„Mert miért is kell csak nekik az Erősdy távozása a megye kötelékéből? Azért, mert félnek tőle, mint olyan erős és talentumos egyéniségtől, ki cirkulusaikat leghamarább megzavarná – mihelyt az erőszak s a törvénytelenség mezejére lépnének, s aki agilis szervezőképességével, férfias bátorságával szembeállt velük, s az erkölcsi igazság legyőzhetetlen fegyverével veri vissza mindazon törekvéseket, mely a jog, törvény, igazság és méltányosság bástyáját támadja.”(96) Az ellenzék Erősdynek nem tudja megbocsátani az eszét – olvasható ugyanabban a napilapban. Hasonló hevességgel támadták dr. Nagy József alispánt is, aki szerintük nemzeti hősből darabont lett. Július 19-én a kolozsvári Ellenzék és a marosvásárhelyi Szabadság azt a hírt közölte, mely szerint Erősdy főjegyzőt a belügyminiszter ismét fölfüggesztette. Válaszként a vármegyei független autonómiapárt Matskássy István elnöklete alatt ugyanezen a napon gyűlést tartott, amikor az elnök szóvá tette, hogy „Hetek óta a Marosvásárhelyt megjelenő Szabadság sajtóorgánumban szeretett alispánunk és főjegyzőnk ellen indokolatlan és a valóságnak meg nem felelő alapon nemcsak durva, de illetlen hangú támadások jelennek meg.” A gyűlésen bizalmat szavaztak az alispánnak és a főjegyzőnek.
Ugyanezen a gyűlésen az elnök bejelentette, hogy Teleki Sámuel gróf, Afrika-kutató fölhatalmazta Erősdyt, hogy cáfolja meg azt a hamis hírt, mely azt állítja, hogy nem ért egyet az autonómiapárt programjával. Ugyancsak ezen a gyűlésen a párt hivatalos sajtóorgánumának nyilvánították a Székely Lapok újságot. A helyi napilapok hadakozását mérlegelve a Székely Lapok tudósításai tarthatók hiteleseknek vagy hitelesebbeknek, mely szerint Ugron főispán a fegyelmi választmány ítéletét végérvényesnek és jogerősnek hirdette ki, és mégis megfellebbezte.(97) A hatalmi oldal és sajtóorgánumai nemcsak az alispánt és Erősdyt támadták, hanem az autonómiapártot is, mert „A párt egyetlenegy ember: Erősdy Sándor, a darabont alispánhelyettes. Érette kellett a párt, az ő esze és keze hozta létre; az ő esze és keze (nem átvitt értelemben) dirigálja.”(98) Ez a napilap nyíltan leírta, hogy egyedüli hivatása Erősdy Sándor és a többi „porszemek” (értve ezalatt az alispánt és a szolgabírákat) letörése, a többi már csak gyerekjáték lesz. Gróf Bethlen István képviselő is Ugron főispán mellé állt, és kijelentette, hogy Erősdyvel, Nagy József alispánnal és több szolgabíróval a tisztújítás alkalmával végezni fog.(99) A szembenálló felek csatározása hézagok nélkül folytatódott a napi sajtókiadványokban, melyek Ugron főispán szószegését vagy ellenkezőjét állították. Bethlen István kormánypárti politikus jelentős szerepet töltött be a vármegye életétében. Benyújtotta a főispánnak az új közigazgatási vezetőség névsorát, melyből az autonómiapártiakét teljesen kihagyta.(100) Annak ellenére, hogy Erősdyt ismét fölfüggesztették, engedték tovább dolgozni, mivel nem kaptak olyan helyettesítőt, aki a nagy mennyiségű feldolgozatlan irattal megbirkózhatott volna. Augusztus derekán a vármegyei közigazgatási bizottság ülésén az alispáni jelentés 3404 hátramaradt ügydarab feldolgozásáról számolt be, egyhavi munka után, amit a visszahelyezett tisztviselők Erősdy Sándor főjegyző vezetésével dolgoztak föl. A páratlan munkabírású Erősdynek megköszönte a közigazgatási bizottság a főispán jelenlétében ezt a halaszthatatlan, jelentős tevékenységet.(101)
(Folytatjuk)
88. ua., 1907. ápr. 13., 2. o. ; Az Újság, 1907. ápr. 13., 16. o.
89. Székely Lapok, 1907. máj. 1., 2. o. ; Ellenzék, 1907. máj. 1., 3. o.; Székely Ellenzék, 1907. máj. 1., 2. o.; Budapesti Hírlap, 1907. máj. 1., 13. o.; Pesti Hírlap, 1907. máj. 1., 8. o.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
