2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Maros-Torda vármegye főispánja

(Folytatás a november 12-i lapszámból)

A fölfüggesztett főszolgabíró helyettesítőjétől Köllő Ignác alispán nem akarta a hivatali esküt elfogadni, ami miatt egy újabb konfliktushelyzet alakult ki. A törvények szigorú betartását követelő főispán számos szabálytalanságot fedezett föl a szászrégeni főszolgabíró, Reicher Aladár irodájában, amiért a főszolgabírót is fölfüggesztette.(183) Napjaink olvasója, akárcsak én, politikai ízűnek érezheti a választások előtti koalíciós pártiak felfüggesztését. Az autonómiapárt, újabban a Nemzeti Munkapárt lapja, a Székely Lapok a következőképpen védte Erősdyt: „Erősdy szigorúnak látszó intézkedéseit kifogásolni nem lehet. A főispán a törvény szabályait pontosan szem előtt tartva, teljes elfogultság nélkül gyakorolta felfüggesztési jogát.”(184) A főispán és a polgármester közötti ellentét mindegyre észlelhető. Az igazságügy-miniszter, dr. Székely Ferenc számára a képviselői mandátumátadást Bernády külön is megszervezte, és Erősdy részéről is küldöttség vitte a mandátumot. Végül Erősdy küldöttségét vendégelte meg a miniszter.(185) A választáson a Nemzeti Munkapárt három, a Kossuth-párt szintén három mandátumot nyert. A munkapárt egyik képviselője gróf Teleki Sámuel volt. 


Urmánczy Nándor (1868–1940)

országgyűlési képviselő (1902–1918)



„A munkapárt központi végrehajtó bizottsága kitörő melegséggel köszönte meg a főispán agilitását. Mindezt örömmel hozzuk tudomásul – írta a munkapárti lap, a Napló június 7-én –, mert biztosítékul szolgál arra, hogy a vármegye s a város élén még sokáig fog állni Erősdy Sándor, ez a súlyos tehetségű, férfiasan szilárd jellemű, nemes komolysággal gondolkozó ember, akinek munkabírása, talentuma és nobilis egyénisége minden számba vehető rokonszenvet maga felé fordított.” A Kossuth-párt Erdélyben mindössze 5, a Nemzeti Munkapárt 42 képviselőt juttatott be az ország vezetésébe. Ugron Gábor, Urmánczy Nándor, Gál Sándor párton kívüliként is bejutott az országgyűlésbe, tehát összesen hat képviselővel rendelkezett a vármegye ellenzéke, ami a későbbiek folyamán nagyon megnehezítette a békés hangulatot, a főispán helyzetét.(186) Köllő Ignác alispán, ennek az erős politikai háttérnek a biztatására, visszahelyezte hivatalába dr. Szenner József aljegyzőt, majd a főispán felfüggesztésével szemben ugyanezt tette Reicher Aladár és Körössy József főszolgabírókkal is. Körössy József nyárádszeredai főszolgabíró, az alispán rendelkezését kedvezőbbnek tartva, június 13-án jegyzőkönyvet íratott, melyben arról értesülünk, hogy átvette a főispán által kinevezett Nagy Elemér helyettesítő főszolgabírótól a hivatalt, akiről azt emelte ki a jegyzőkönyv, hogy a Nemzeti Munkapárt számára korteskedett, és nem törődött a hivatal ügyeivel.(187) Az alispán eme provokatív eljárása elvágta az útját annak, hogy a főispán továbbra is megmaradjon a meghirdetett béke politikája mellett. Az ellenzék országgyűlési képviselői, Désy Zoltán, Gál Sándor, Urmánczy Nándor azzal a szándékkal utaztak a fővárosba, hogy tájékoztassák a miniszterelnököt a maros-tordai viszonyokról, de a kormányfő kijelentette, hogy azokról kizárólag Erősdy főispán révén kíván tájékozódni.(188) Bár munkapártinak tartotta magát Bernády polgármester, hiszen a városban alapítója és elnöke volt a Nemzeti Munkapártnak, nem tartozott a főispán hívei közé.(189) Az újságok hírei szerint politikailag a háttérben tevékenykedett. Sokkal nyíltabban támadta a főispánt Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő, aki július 9-én a képviselőházban interpellációt intézett a belügyminiszterhez, amelyben Erősdy Sándor főispánt ostromolta.(190) Erősdy, mivel sértőnek találta Urmánczy interpellációját, elégtételt kért tőle, párbajra hívta.(191) Végül kettejük ellentétét a becsületbíróságra bízták, amely úgy határozott, hogy a főispánnak nem is kellett volna elégtételt kérnie, ezért nincs helye a lovagias tettnek. A becsületbíróság jegyzőkönyveit a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap július 17-én tették közzé. A politikai csatározásnak egy újabb epizódja következett, ugyanis az Urmánczy-ügy becsületbírósági tárgyalása során Désy Zoltán és gróf Bethlen István országgyűlési képviselők sértő nyilatkozatokat tettek, amiért Erősdy főispán megbízottai által lovagias elégtételt kért tőlük. Végül a két fél megbízottjai egyoldalú jegyzőkönyvet vettek föl, és így fejezték be, békés elintézéssel, az ügyet. A Pesti Hírlap külön kiemeli, hogy az utóbbi napokban, nagyrészt képviselőházi felszólalások miatt, egy sereg lovagias ügy támadt.(192) Dr. Székely Ferenc igazságügy-miniszter talán érzékeltetni akarta marosvásárhelyi látogatásakor, hogy azért nem fogadja el a város első kerülete által fölajánlott képviselői mandátumot, mert nem fog elegendő politikai támogatottságot kapni. Viszont a vármegye Nemzeti Munkapártja fiát, Székely Aladárt jelölte helyette, aki azonnal elmondta programbeszédét, majd meg is választották.(193) A törvények tiszteletben tartását Erősdy következetesen, talán túlzottan követelte, ami újabb éles politikai ellentétet váltott ki. Július utolsó hetén megtartották a fegyelmi választmány ülését, melyen napirendre került Köllő Ignác alispán eljárása, mely szerint az említett három vármegyei tisztviselőt visszahelyezte hivatalába, azaz szembeszegült a főispán törvényesnek tartott döntésével. A fegyelmi választmány ülésén a főispán felfüggesztő határozatát ismét jogerőre emelték. A belügyminisztert tájékoztatták arról, hogy az alispán szembeszegült a főispánnal, és arról, hogy az alispán 200.000 koronát utalt ki szabálytalanul, ami miatt az alispán ellen a belügyminiszter fegyelmi eljárást rendelt el. Erősdy személyesen is tájékoztatta az alispánnal fennálló ellentétről.(194) A vármegyei Nemzeti Munkapárt és az ellenzék erőviszonya mindössze 2-3 szavazattal különbözött. Augusztus első napjainak botrányos vármegyei közgyűlésein megmutatkozott a főispán gyenge fölénye, pedig „A főispán teljes eréllyel és méltósággal vezette a tárgyalást. Energiájának szilárdsága s közigazgatási tudásának mindent lebíró ereje még az ellenzék előtt is rejtett tiszteletet szerzett neki, s még a túloldalról is elismerték, hogy egyéniségének kiváló volta, konciliáns magatartása, hozzáértésének nagysága mindenképpen dicséretre méltó”.(195) Az ellenzék vezérei, gróf Bethlen István, Désy Zoltán, Gál Sándor, Urmánczy Nándor, az 1848-as függetlenségi párt képviselői nemcsak a képviselőházban, hanem a vármegyei közgyűlésen is komoly ellenfélnek bizonyultak. 

A miniszterelnök táviratilag fölhatalmazta a főispánt, hogy az összehívott közgyűlést bizonytalan időre napolja el. Erősdy nyilatkozatát a vármegyei közgyűlésről a Pesti Napló augusztus 3-án közölte. Nagyon ellenszenves ellenzéki stílusban tudósított a botrányos közgyűlésről és Erősdyről ugyanezen a napon a Budapest napilap, mely az Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő által indítványozott, belügyminiszterhez küldött táviratot is lehozta. Azt kifogásolták a táviratban, hogy azért halasztotta el a főispán a vármegyei közgyűlést, mert az ellenzékiek többségben vannak. Hasonló tudósítást közölt ezen a napon a Pesti Hírlap is. A két politikai csoportosulás közötti ellentétet az is élezte, hogy a belügyminiszter Köllő Ignác alispánt, mivel a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya által a két szolgabíró felfüggesztésére vonatkozó határozatot nem teljesítette, állásából felfüggesztette. Ez a felfüggesztés az alispánt nyilvánosan is az ellenzék pártjához sodorta. A maros-tordai politikai csatározásokról augusztus első hetében számos tudósítás olvasható a helyi és a fővárosi lapokban.(196) Héderváry miniszterelnök határozottan támogatta Erősdy főispánt. „Nem fogjuk tűrni – mondotta –, hogy az ellenzék kivégezze Erősdyt, aki kiváló tehetség, aki békés szándékkal ment le, s akit ezek után is a legmesszebbmenő energiával fogunk támogatni, mert úgy tartjuk, hogy a legalkalmasabb az ottani anarchia elfojtására. A Bethlen-Désy párt rakoncátlankodásai ellen a jövőben is a legszigorúbb rendszabályokat alkalmazzuk.”(197) Az ellenzék erejét mind a főispánnak, mind a miniszterelnöknek komolyabban kellett volna vennie. Egy érdekes kimutatást közölt a Székely Napló augusztus 6-án, mely azt bizonyítja, hogy a vármegyei ellenzék vezetői voltaképpen egy nagy érdekszövetkezet tagjai, tulajdonképpen nem egyéb, mint egy nagy sógorság-komaság. Bernády polgármester is tett olyan kijelentést, hogy a főispán helyzete a város törvényhatóságában is ellenáramlattal találkozik. Egyébként a polgármesteri hivatal lapja, a Székely Ellenzék is a főispán ellen beszélt.(198) A képviselőházban a vármegyei ellenzék részéről, elsősorban az ellenzék vezére, Désy Zoltán részéről heves támadás indult Erősdy ellen.(199) Erősdy a Pesti Hírlap augusztus 9-én közölt kérdéseire nyilatkozott, azt mondta, hogy Désy interpellációja több valótlanságot tartalmaz. Többek között az sem fedi az igazságot, hogy a közgyűlésen nemcsak egy papírgombóc repült feléje, hanem egy súlyos tintatartó a vállát találta el, és az utolsó közgyűlési napon székeket is dobáltak feléje. Erősdynek ez a beszámolója eléggé tükrözi a főispán és a kormány helyi, ingatag vármegyei hatalmának helyzetét. Désy és Bethlen fölléptek a vármegyei autonómiapárt egyik vezéralakja, Matskássy István ellen is, őt is felelőssé tették a vármegyében kialakult helyzetért, amiért lovagias elégtételt követeltek. Erősdy Matskássy pártfogójaként lépett föl a becsületbíróságon. A politikai viszályt tovább mérgesítette, hogy a belügyminiszter fölfüggesztette hivatali engedetlensége miatt az ellenzékhez tartozó vármegyei főjegyzőt, dr. Balla Aladárt, aki  az egyik szavazás jegyzékét a főispán kezéből kivette, és összetépte.(200) 


Hivatkozások

183. Székely Lapok, 1910. máj. 29., 2. o.; Napló, 1910. máj. 30., 1. o.; Népszava, 1910. máj. 31., 10. o.

184. Székely Lapok, 1910. jún. 2., 2. o.

185. Napló, 1910. jún. 5., 2. o.

186. Napló, 1910. jún. 9., 1. o.

187. Mm NL., Prefectura Mureş. Organe reprezentative. Maros-Torda vármegye. Képviselő testület, 300. iratcsomó.; Napló, 1910. jún. 10., 1. o.; ua., jún. 14., 1. o.

188. Napló, 1910. jún. 23., 1. o.; ua., jún. 24., 1. o.; ua., jún. 26., 1-2. o.; ua., jún. 28., 1-2.o.

189. ua., 1910. júl. 7.

190. Az Újság, 1910. júl. 12., 9. o.; Székely Napló, 1910. júl. 12., 2. o.

191. Budapesti Hírlap, 1910. júl. 12., 10. o.; Pesti Napló, 1910. júl. 12., 10. o.; Friss Újság, 1910. júl. 13., 3. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 13.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 13., 16. o.; Székely Napló, 1910. júl. 14., 2. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 14., 10. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 14., 17. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 15., 8. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 15., 11. o.; Pesti Napló, 1910. júl. 15., 8. o.; Friss Újság, 1910. júl. 16., 4. o. Pesti Napló, 1910. júl. 16., 10. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 16., 11. o.; Az Újság, 1910. júl. 16., 9. o.; Székely Napló, 1910. júl. 17., 1. o.

192. Az Újság, 1910. júl. 17., 10. o.; Friss Újság, 1910. júl. 17., 6. o.; Pesti Napló, 1910. júl. 17., 8. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 20., 11. o.; Az Újság, 1910. júl. 20., 7. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 21., 9. o.; Friss Újság, 1910. júl. 21., 2. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 22., 17. o.; Budapesti Hírlap, 1910. júl. 26., 8. o.; Pesti Napló, 1910. júl. 26., 8. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 26., 12. o.; Pesti Napló, 1910. júl. 30., 7.o.; Az Újság, 1910. júl. 30., 8. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 30., 10. o.; Székely Napló, 1910. júl. 31., 1. o.

193. Budapesti Hírlap, 1910. júl. 23., 6. o.; Az Újság, 1910. júl. 23., 4. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 23., 4. o.; Friss Újság, 1910. júl. 23., 4. o. 

194. Székely Napló, 1910. júl. 28., 3. o.; Pesti Hírlap, 1910. júl. 28., 8. o.; Székely Napló, 1910. júl. 31., 2. o.

195. Székely Napló. Különkiadás. 1910. aug. 2., 1-2. o.; ua., aug. 2., 2. o. 

196. Székely Napló, 1910. aug. 4.; Pesti Napló, 1910. aug. 4.; Budapesti Hírlap, 1910. aug. 4., 3-4. o.; Budapest, 1910. aug. 4., 2-3. o.; Szeged és Vidéke, 1910. aug. 5., 6. o.; Székely Napló, 1910. aug. 6., 1. o. 

197. Székely Napló, 1910. aug. 6., 2. o.

198. ua., aug. 7., 2. o.; ua., aug. 9., 2. o.

199. Budapest, 1910. aug. 7., 3-4. o.; Székely Napló, 1910. aug. 9., 1. o.

200. Székely Napló, 1910. aug. 11., 1. o.; Budapest, 1910. aug. 11., 2-3. o.; Pesti Hírlap, 1910. aug. 11., 5. o.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató