Ha eddig nem volt túláradó a biztosítási kedv Romániában, várhatóan ezután sem lesz az, sőt, csökkenni fog. A képviselőház gazdasági bizottsága ugyanis kedden a 2008/260-as törvényt módosító tervezet vitáján megszavazta, hogy a kötelező lakásbiztosítás díja 100 lejről 130 lejre emelkedjen. Pedig kötelező lakásbiztosítást kötni a törvény erejéből adódóan ugye, nem kellene opcionális legyen. Ha párhuzamot vonunk a kötelező gépjármű-biztosítással, elmondható, hogy a lakások biztosításának kötelező jellege csak papíron az, a valóságban senki nem veszi komolyan. A jogszabály bevezetésekor ötletszinten felmerült, hogy az önkormányzatokra hárítsák ennek a felelősségét, kezdetben két-három nagyobb városban kísérleteztek is vele. A siker elmaradt, Marosvásárhely esetében például az akkori városvezető hallani sem akart arról, hogy az adók és illetékek mellett lakásbiztosítást „kössön” a polgármesteri hivatal.
A tavalyi adatok szerint Romániában a kötelezően biztosított ingatlanok a 20 százalékot sem érték el. Nagy valószínűséggel azok kötötték meg a 20 eurós, azaz 100 lejes kötelező biztosítást (PAD), akik fakultatívat is szerettek volna. A többségük jobb anyagi helyzetben van, közel 80 százalékuk két- vagy háromgyermekes család. Érdekes a területi megoszlás is: 2021-es statisztikai adatok szerint kötelező lakásbiztosítást főként az ország déli részén kötöttek (35%), a központi régióban kevesebben (22%) és a legkevesebben Bukarestben (17,5). A PAD csak a természeti csapások (földrengés, árvíz, földcsuszamlás) miatt bekövetkezett károk esetében jogosít kártérítésre. A fakultatív lakásbiztosítás több mindent fedez, ám utóbbinak feltétele az előbbi megkötése. Sőt, a kezdeti időszakban a fakultatív is tartalmazta a természeti csapások esetén nyújtható kártérítést, gyakorlatilag az ügyfél kétszer fizetett ugyanazért a szolgáltatásért.
A kötelező lakásbiztosítás egyből 30 százalékos drágítása nem jó hír, és nem fogja motiválni az ingatlantulajdonosokat, tehát a kötelezőség elvének érvényesítése jelenthet megoldást arra, hogy a romániai ingatlanokat legalább a minimális károkra biztosítsák. Esetleg külön lehetett volna venni a különböző természeti csapásokat, hiszen egyértelmű, hogy a tízemeletes tömbházlakást nem fenyegeti az árvíz veszélye, a vidéki egyszintes lakóház esetében kevéssé valószínű, hogy a földrengés nagy károkat okozna. Ha kevesebbért is, de többen kötnének biztosítást.
Másfelől a 12 biztosítótársaságot tömörítő Katasztrófák Elleni Biztosítási Csoport (PAID) által benyújtott drágítási javaslat kapcsán a Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF) alelnökének valahol igaza van abban, hogy szükség van a biztosítási díj emelésére, mivel a kötelező lakásbiztosítás díját 2008-ban szabták meg, és azóta egyszer sem igazították az infláció mértékéhez. (A javaslatot döntő házként a képviselőház plénuma vitatja majd meg.) A helyzet visszássága abból adódik, hogy hiába drágítanak meg valamit, amit, még ha kötelező is, nem vesz meg (majdnem) senki, főleg, ha a biztosítási díjjal párhuzamosan a kártérítés mértékét nem emelik.
