Dübörgő színpadok – színes zenei kavalkád

A zenekínálat szerinti eloszlásból ítélve – az idei fesztivál egyértelműen a 90-es évek utáni generációk bulija volt.

Fotó: Vajda György

A félszigetezők dandárhada pénteken délután és szombaton érkezett, így jócskán kibővült a sátortábor is. S az események is ezzel arányosan sűrűsödtek. S míg a civil sátrakat és a művészeti programok helyszíneit nagyjából kora délután lepték el az érdeklődők, addig a színpadok körül este és éjjel lett nagy a sürgés-forgás. A zenekínálat szerinti eloszlásból ítélve – az idei fesztivál egyértelműen a 90-es évek utáni generációk bulija volt.

Mert bár a ’80-as évek sztárzenekarának a Dire Straitsből maradt The Straits hétpróbás zenészeinek sikerült megtöltenie a nagyszínpad előtti küzdőteret, a kiváló minőségű zenét játszó Balázs Fecó csapatának pénteken igen foghíjas nézőtér előtt kellett a Korál slágereit eljátszaniuk. Igaz – dicséretükre legyen mondva, olyan profin és átéléssel, ahogy igazi öreg rockerekhez illik. Aki nem volt ott, az veszített! Az est „díszvendége” a londoni olimpia nyitóünnepségén is fellépő angliai hipp-hopp sztár Tinie Tempah volt, aki a hangot keverő zenésztársával együtt igencsak forró helyszínné alakította át a teret. Az alig néhány éve feltűnt, rövid idő alatt fényes karriert befutó fiatal zenész a fellépését megelőző sajtótájékoztatón szerényen és őszintén beszélt eddigi pályafutásáról, amelynek valóban eddigi csúcseseményének mondta a közel egymilliárd néző előtti szereplést, olyanok társaságában, mint sir Paul McCartney vagy a Spice girls. A Népújság kérdésére azt is elárulta, hogy nagyon nehéz ebben a hipp-hopp műfajban felülmúlnia az amerikai egyesült államokbeli zenésztársaikat, de igyekszik olyan egyedi előadásokat összehozni, zeneszámokat alkotni, amivel talán – nem véletlenül – előkelő helyet verekedett ki magának ezen a téren a világranglistán. (A sajtótájékoztatón elhangzottakból későbbi lapszámunkban mazsolázunk.) Persze, a rétegzenét kedvelők is csemegézhettek akár a Ladánybene 27 ritmusaira, sőt örömmel tapasztalhattuk, hogy hazai vonalon (Kolozsvár) is vannak olyan zenekarok, amelyek talán helyet kaphatnak a magyarországi (elvégre egy kultúráról beszélünk, csak más szórásban) Rehab Nation. A punkrockosok meg kedvükre bogozhattak az Alvin és a Mókusok – akik szombaton léptek fel – énekesének jelzésére, s akik a lazább műfajt, a bluest kedvelték, azok igazán sajátos hangzásban hallhatták, többek között a Hey Joe-t a Mike Godoroja and Blues Spirit feldolgozásában és sorolhatnánk azokat a formációkat, amelyek műfajukban igazi csemegének számítanak, s amelyek előadásán többen-kevesebben vettek részt a félszigetlakók.

Szombaton – a rendezvény csúcsnapján – sem akárkik vonultak fel a főszínpadon. A román rockzene világában igen elismert, átalakult Vama Veche, a hazai Woodstock-érzést tolmácsoló Vama együttes kezdett. S látszott, hogy töretlen a sikerük, mert első fellépőkként is szépszámú rajongótábor csápolt nekik mindvégig. Őket követte a N.O.H.A. azaz a Noise of Human Art – Circus Underground. Ők is a Félsziget nagy visszatérői, hiszen három egymást követő évben is felléptek a fesztiválon. Eltérő kultúrákból származó zenei világot ötvöző előadásuk igen erős üzenetet tolmácsolt a Félszigeten, talán azért is számítanak hazatérő vendégeknek, hiszen egyik erénye a rendezvénynek, hogy igazolja, a zenében, művészetben határokat lehet dönteni. Ezt azért is teszik könnyedén a N.O.H.A.-sok, mert a gyönyörű hangú Camila de Oliveira brazil, őt erősítette a New York-i soulénekes McChevy, a zenekaralapító szaxofonos Filip Noha, a basszusgitáros („Jattrabass”) és a dobos Thom Herian is csehek. Biztos vagyok benne, hogy az igazi, kifinomult füleknek is befogadó, helyenként keményhangzású kultzenét művelő N.O.H.A – a közönségsikerből ítélve – jövőre is fellép, a 11. Félszigeten.

Az idei fesztivál, s talán az eddigi 10 fesztiválon nem látott produkció, Kovács Ákos fellépése volt az igazi „hab a tortán”. Az idén Kossuth-díjat nyert előadóművész sajtótájékoztatóján igazán bőbeszédűen nyilatkozott dalairól, művészetéről, s arról, hogy a művészetét megkérdőjelezők és vitatók véleményével szemben a minőségre, az egyediségre törekszik, s ma már senki sem kételkedik abban, hogy sokrétű tevékenységének köszönhetően nemcsak a díjosztók ismerik el országszerte, sőt Magyarország határain túl is. A Népújság arra volt kíváncsi, hogy mikor jelentkezik újabb verseskötettel, hiszen kevesen tudják, hogy már az ötödiket és kiadta, azonban 2000-től nem jelent meg újabb könyv. Kovács Ákos elmondta, többen nem tartják őt költőnek, hiszen verseinek nagy része dalainak szövege – bár a kettő nem ugyanaz. A lírára több idő, nyugalom kell – turnékkal, zenei projektekkel és négy gyerekkel „a háta mögött” nem igazán adódik erre alkalom, de nem mondott le a költészetről sem – összegezhettük a válaszát. A kétórás Előkelő idegen című „megaprodukció” méltán nyerte el az idei Sziget fesztivál legjobb előadásnak járó elismerését. Nemcsak a tökéletes hangzás, hanem a vizuális látvány is lenyűgöző, pontos és gondolatébresztő volt, mint ahogy a dalok szövegének nagy többsége. A profizmusról vall az is, hogy Ákos a világtrendet követve olyan techno-pop zenét állított színpadra, amely ma egyre nagyobb tömegeket vonz az ifjabb nemzedék köreiből, s ez a jól irányultság igen hosszú távú karriert előlegez meg Ákosnak akár a világsiker fele is.

A Félsziget vasárnap zúzós nappal zárt. Akiben még volt némi energia, azt az utolsó nap estéjén fellépők is elhasználtatták. Románia legismertebb heavy metal zenekara, a tíz éve pályán levő Troopers kezdett a nagyszínpadon. Elismertségüket a szakterületen mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy olyan előadók előtt léphetett fel, mint a Manowar, a Judas Priest, az Iron Maiden vagy a Nazareth. Őket követte a Subscribe együttes, amely legalább annyi romániai (erdélyi) helyszínen lép fel, mint Magyarországon. Érdekes színfoltját hozták el a rockzenének, amelyben a metálos hangzás mellett többfajta zenei stílus is elhangzott.

A metálrajongók örömére a fesztiválozók sorát a main stage-n a világ egyik legismertebb metálzenekara, a Children of Bodom zárta. A finn csapat közel húszéves karrierje során hét stúdiólemezt dobott piacra, és rajongókat szerzett a világ minden pontján zenéjével, melyben több kemény műfaj elemeit vegyítik, a power metáltól a dallamos deathig. Ma is a metálvilág egyik legkeresettebb európai zenekara. A kevésbé ütős műfajt kedvelőknek talán igazi csemege volt az, hogy „élőben” is megismerkedhettek az idei Eurovíziós dalfesztiválon Magyarországot képviselő Compact Discóval, akik bár nem értek el átütő sikert a megmérettetésen, de azért a versenyszabályzat miatt is elég sok erdélyi szavazatot kaptak – így egy kicsit talán ezt is köszönhették fellépésükkel a Félszigeten. (A fesztivál további eseményeire keddi lapszámunkban visszatérünk.)

Nem volt gond a Félszigeten

A Félsziget fesztivál vendégei nem hagyták figyelmen kívül a kánikula miatt könnyebben előfordulható tűzesetek elkerülése érdekében elővigyázatosságra intő táblákat. A fesztivál négy napján egyetlen esetben sem kellett közbelépniük a helyszínen várakozó tűzoltóknak – tudtuk meg vasárnap délután a megyei vészhelyzeti felügyelőség illetékesétől. A marosvásárhelyi rohammentő-szolgálat ügyeletes orvosa szerint a SMURD segítségére sem volt szükség a fesztiválon. Az ügyeletes orvos szerint egyébként a hétvégi hőségben nem növekedett a sürgősségi ellátást igénylők száma.