Édes élet

A messze földön híres dobostortát a többi magyar cukrászremek képviseletében indokolt lenne a hungarikumok közé sorolni: a rang kivívásáért száll most síkra a Magyar Cukrásziparosok Országos Ipartestülete.

A messze földön híres dobostortát a többi magyar cukrászremek képviseletében indokolt lenne a hungarikumok közé sorolni: a rang kivívásáért száll most síkra a Magyar Cukrásziparosok Országos Ipartestülete. A dobostorta mellett további hét olyan süteményt tartanak számon, amelyek eredeti magyar ínyencségek, és az édesszájú külföldiek révén még az idegenforgalmi mutatók feljebb tornázásában is megvan a maguk szerepe – állítja a 480 tagot tömörítő ipartestület elnöke.
Pataki János, aki egyúttal a Nemzetközi Cukrászszövetség elnöki tisztségét is betölti, az MTI- Pressnek elmondta, hogy a dobostorta mellett a pozsonyi kifli, a Rigó Jancsi, a mignon, a grillázs, az indiáner, a Rákóczi-túrós és a somlói galuska tartozik az eredeti magyar cukrászsütemények körébe.
Mindegyik édes költemény receptje mögött egyúttal különös kultúrtörténeti históriák rejlenek. A dobostorta például a 19. század híres budapesti cukrászmesterének, Dobos Józsefnek a keze alatt 1885-ben született. A sütemény eredeti jellegét az addig ki nem talált kakaóvajkrém adta, amelyet a mester a piskótalapok közé töltött, néhány csepp citromlével megbolondított, a kerek tortát pedig olvasztott karamellcukros tetővel borította. A polgárosodó főváros népét lázba hozta az újdonság, és a vidékről, Vecsés irányából a pesti piacokra érkező szekerek gazdái is – ha csak tehették – megálltak a Kecskeméti utcai cukrászdánál egy kis nyalánkságért. A patkó alakú mandulás töltött pozsonyi kiflit pedig anno a Pozsonyban ülésező országgyűlés tagjai tették népszerűvé. A honatyák gyakran ették e süteményt az étkeiről híres Zöldfa fogadóban, és gyakorta még Kossuth Lajos is ezzel a desszerttel fejezte be az ebédet.
Romantikus szerelmi történet
A Rigó Jancsi viszont egy régi romantikus szerelmi történetet hordoz – idézi fel a cukrászelnök a hajdani békebeli éveket. Eszerint a 19. század második felében egy bizonyos Rigó János nevű cigányprímás bandájával a világot járta, és 1896-ban Párizsban olyan szívhez szólóan húzta a vendégek fülébe a magyar nótákat, hogy egy, a férjével az étteremben vacsorázó hercegné azon nyomban belehabarodott. Elhagyta érte a nála jóval idősebb herceget, és a világra szóló botránynak fittyet hányva a szerelmesek 10 éven át repdestek együtt a boldogságtól. A híres pár így vetődött Budapestre is, ahol egy cukrászdában nagyon ízlett a csalfa asszonynak az új párja által kínált csokis, krémes sütemény. Az élelmes tulaj rögtön elnevezte a kreálmányát Rigó Jancsinak, és ettől kezdve fel is lendült a forgalma, mert a botrányhős párt mindenfelé nagy figyelem kísérte.
– A forgalom élénkülése ma is jól jönne a szakmának – utal rá Pataki mester. – A gazdasági válság nyomán ugyanis a korábbiakhoz képest átlagosan 30 százalékkal kevesebb sütemény fogy a cukrászdákban. És nem csupán a kényszerű spórolás, hanem a tudatosabb táplálkozás térhódítása is növeli az ellenállást az édességek csábításának. Így van ez külföldön is, ezért Európa gazdagabb országaiban sincs már igazi cukrászda, legtöbb helyen a süteményforgalom csökkenését a profil bővítésével igyekeznek pótolni. A tortaszeletek mellett ajándéktárgyakat, üveges alkoholt, pékárut is kínálnak, hogy talpon tudjanak maradni. Gyakorlatilag többnyire kis családi vállalkozásként működve maradtak meg a hagyományos cukrászdák, de a hozzávetőleg 2500 ilyen vendéglátóhely is igyekszik új ötletekkel rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Van ahol már interneten keresztül is elfogadnak tortarendelést.
Széchenyi István használta először a cukrász kifejezést
A sütemények története az elnök ismertetése szerint a középkorba vezethető vissza. Az elődeink sokáig csupán a mézet ehették édességként, így alakultak ki a mézeskalácsos céhek a 17. század elején. A magyarországi cukrászat megteremtői külföldről jött mesterek, „pepecsművesek” voltak, akik a főurak szolgálatába álltak, és feladatuk volt az ünnepi lakomáknál az asztalok feldíszítése is.
A cukrászdák a reformkor idején nyíltak meg, és az akkori polgári ízlésvilágnak megfelelően többségüket biedermeier stílusban rendezték be, a kis asztaloknál, székeken ülve nassolhattak, pletykálkodhattak dédapáink és -anyáink. A mestereket ekkortájt cukorművesnek, cukorsüteményesnek nevezték. Széchenyi István használta először a cukrász kifejezést az 1830-ban megjelent Hitel című tanulmányában. A cukrászok és a mézeskalácsosok a múlt század elején váltak szét egymástól.
– A hozzávetőleg 100-féle cukrászsütemény-választékkal, a finom ízekkel az európai rangsorban a francia, a svájci, a belga, a holland és a német élmezőny mögé kényszerül a magyar cukrászat, ám Kelet-Európában mi vagyunk az elsők – állítja Pataki mester.
Nagy lehetőség
A szakmának nagy lehetőséget jelentett a 2004-es uniós csatlakozás. Ugyanis ezáltal megszűnt a csokoládét sújtó addigi magas, 50 százalékos importvám, ami nagyon megdrágította az igazi cukrászremekek készítését. Az unió tagjaként azonban zöldutat kaptak a jobb minőségű cukrászsütemények alapanyagául szolgáló kiváló csokoládék. A mesterek igyekeznek is kihasználni az új helyzetet, kibontakoztathatják kreativitásukat: többségük él is a lehetőséggel, és még finomabb süteményekkel rukkol ki.
Alkalmazkodni a változó igényekhez
A hagyományos krémesek, rétesek, csokis szeletek, torták mellett manapság a kevesebb kalóriát, több gyümölcsöt tartalmazó, vaníliakrémmel dúsított sütemények dívnak. A tapasztalat szerint a mai rohanós életvitel közepette továbbra sem mondanak le az emberek a maguk és családjuk kényeztetéséről, legfeljebb kisebb adagokat csipegetnek el a cukrászdákban fellelhető finomságokból.
Pataki János arra is kitér, hogy készül a 2012-ben életbe lépő új vendéglátóipari törvény, amely a cukrászszakmát is érinti. Előreláthatólag csak azok az egységek lesznek jogosultak a cukrászda elnevezés megtartására, amelyek mellett süteményeket készítő műhely is működik, vagyis csak a saját termékeik kerülhetnek a pultokra. Ennek a megszorításnak a következtében alighanem sokan kénytelenek lesznek lehúzni a rólót. Akik viszont állva maradnak, hosszú távon is örömet szerezhetnek a vendégeknek, mert gazdasági recesszió, emelkedő cukorárak, önsanyargató fogyókúrák ide vagy oda, az „édes élet” tovább pörög.

Kruppa Géza