A cukorbetegség napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt, egyéb betegségeket okozva, mégsem vesszük elég komolyan, s nem riaszt a véreredmény 110-es felső határértéke sem, amikor még gyógyszerek nélkül egészséges diétával javíthatunk a helyzeten, s megelőzhetjük a betegséget. Valójában édes szinte minden, amit megeszünk, s a jót, a kellemes érzést is ezzel az ízzel társítjuk. Azt mondjuk: megédesíti valakinek az életét valaki, s ehhez a fogalomhoz csupa pozitív asszociáció társul. Az okát a tudósok azzal magyarázzák, hogy az anyatej édes, és emiatt éle-tünk korai szakaszában már hozzászokunk ehhez az ízhez. Egy másik értelmezéssel az emberiség története szolgálhat: az embernek először meg kellett tapasztalnia, mi tesz jót neki és mi nem. Az édes gyümölcsök az előbbi jelképévé váltak, míg a keserű a méreghez kapcsolódott. És valóban, az emberek mindig szerették az édességet, a gyümölcsök – később aszalt formában is –, illetve az ilyen ízű ennivalók kezdettől fogva nagy becsben álló élelemnek számítottak. Aztán feltűnt a színen az élelmiszeripar, amely manapság milliós bevételekhez jut, hála édességkedvelésünknek. Ezzel azonban háttérbe szorultak a gyümölcsök a maguk szelíd ízével, és előtérbe került a finomított cukrot tartalmazó csokoládé, a sütemények, a praliné. A cukor ebben a formájában csak kétszáz éve létezik, igazán értékes, létfontosságú formája a növényekben létezik. Az édes csábítás zavarbaejtően bőséges kínálatának eredményeként egyre nő a cukorfogyasztás, ennek következményeként pedig szaporodnak az olyan betegségek, mint a diabétesz, a túlsúly, a szívinfarktus, a szélütés, a rák, a depresszió vagy a szenvedélybetegségek, az evési zavarok, az agresszió, az erőszak, a csökkenő teljesítmény. Mindezen túlmenően a reklámok elhitették a fogyasztóval, hogy a cukor szervezetünk természetes erőforrása, melyre sürgető szükségünk van ahhoz, hogy a megfelelő teljesítményt nyújtsuk. Holott akinek sikerül megszabadulnia a cukorfüggőségtől, megdöbbenve tapasztalja, mennyivel jobban felismeri teste igényeit, és mennyivel tetterősebbnek érzi magát. Valójában arról van szó, mennyire vagyunk értékesek önmagunk számára. Mennyire igényesen tudjuk megválogatni élelmiszereinket, hogy ne nyeljünk le mindent kritika nélkül, amit az élelmiszeripar elénk tár. Megesszük a cukrot, és a szervezetünk azonnal reagál: a hasnyálmirigyünk kiválasztja az inzulin nevű hormont, hogy lebontsa a vérbe került cukrot. Ez a gyümölcsökben található mennyiségnél kiválóan működik, ha azonban egy szelet csokoládéval kell megbirkóznia, a szervezetünkben pánik tör ki, a vércukor szintje nagyon megemelkedik, a lehető legrövidebb idő alatt újra le kell vinni, ez pedig megterheli a hasnyálmirigyet. Normális esetben a vérben lévő cukor koncentrációja 85 és 105 mg/dl között van. Aki egészségesen táplálkozik, annak a vércukorszintje evés után némiképp megemelkedik, majd újra visszasüllyed a normál tartományba, a hasnyálmirigy elvégezte a munkáját, és minden rendben van. Ha azonban valami édességet eszünk, főleg ha a cukrot zsírral kombináljuk, a vércukorszint nagyon gyorsan megemelkedik, akár a 300-as érték fölé is, s az egyébként fontos vércukor mérgező dózist ér el. Az édes étkezést követően a vércukorszint újra leesik, de nem a normális szintre, hanem az egészséges érték alá. Ezt az állapotot nevezik hipoglikémiának (túl alacsony vércukorszintnek). Cukorbetegeknél ez életveszélyes, halálos kimenetelű kómához is vezethet. Az állandó édességfogyasztás miatt sok embernél folyamatosan túl alacsony vércukorszint alakul ki, ami idegessé, agresszívvé teszi őket. A túl alacsony vércukorszint következményeként a szervezet újra táplálék után sóvárog, mivel a vércukorszintet az egészséges 100-as érték közelében kell tartania, ezzel mintegy be is programozza a farkaséhségrohamokat és az édességmajszolást. Az egész folyamat kezdődik elölről, és ezzel a szervezet állandó stresszállapotba kerül. Dr. Alexander Schauss fiatalkorú bűnözőket vizsgálva megállapította, hogy esetükben a cukorfogyasztás rendkívül nagymértékű. Ezzel arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a családban akadnak gyerekek vagy felnőttek, akik agresszívek, vagy szorongásrohamok gyötrik őket, vagy depressziósok, akkor mindenképpen tanácsos átgondolni cukorfogyasztásukat. A lélek számára az édesség csak először jó, mert a hatása gyorsan visszafordul. Ha édeset eszünk, az agyunkban szerotonin szabadul fel, és ez boldogsággal tölt el, de mihelyt a cukor visszasüllyedt az egészséges szint alá, nagyon hamar megint rosszul érezzük magunkat. Ezzel fizetünk a boldogság tűnő pillanataiért.
(Folytatjuk)
