Edwin Howard Armstrong, a rádiózás nagy feltalálója
Hatvan éve, 1954. január 31-én halt meg Edwin Howard Armstrong amerikai mérnök, feltaláló, a rádiózás történetének legjelentősebb feltalálója, akinek nevéhez fűződik a frekvenciamoduláció, a szuperregeneratív áramkör és a frekvenciaváltó vevő.
Hatvan éve, 1954. január 31-én halt meg Edwin Howard Armstrong amerikai mérnök, feltaláló, a rádiózás történetének legjelentősebb feltalálója, akinek nevéhez fűződik a frekvenciamoduláció, a szuperregeneratív áramkör és a frekvenciaváltó vevő.
Armstrong a rádiózás hőskorában, 1890. december 18-án született New Yorkban. Hatéves volt, amikor Marconi benyújtotta a világ első rádiós szabadalmát és tizenegy, amikor sikerült rádiókapcsolatot létesíteni az Atlanti-óceán két partja között. Már kisiskolásként falta a népszerű tudományos könyveket, majd a szakmunkákat, s még nem volt húszéves, amikor otthon, a hátsó kertben rádióadót épített, a Columbia egyetemen 1913-ban szerzett villamosmérnöki diplomát.
Egy évvel később már kidolgozta a regeneratív elvet, nyolc évvel később pedig szabadalmaztatta első nagy hatású találmányát, a szuper-regeneratív áramkört. Ebben a jelet pozitív visszacsatolás és csillapítás révén igen nagy mértékben sikerült felerősítenie, méghozzá torzulás nélkül, a találmányt 335 ezer dollárért adta el a Westinghouse vállalatnak.
Az első világháború alatt a hadsereg alkalmazásában repülőgépek felderítésével foglalkozott. Addig a gépmadarak közeledését hangjuk alapján jelezték előre, Armstrong viszont úgy vélte, nagyobb eredménnyel kecsegtet a gyújtószerkezetük keltette elektromágneses hullámok érzékelése. Mivel ezen hullámok frekvenciája túl magas volt, olyan áramkört tervezett, amely alacsonyabbá és állandóvá tette, majd felerősítette a frekvenciát, találmányát szuperheterodin, avagy szélessávú frekvenciaváltó vevőnek nevezte el. Munkáját ahhoz már túl későn fejezte be, hogy azt a háborúban felhasználhassák (bár a következő világégés idején a radarokban alkalmazták), viszont új utakat nyitott a rádiózásban. Az érzékeny szupervevő egyszerűvé tette a rádióhullámok vételét, megszüntette az interferenciát, ráadásul ezután már nem kellett elektromérnöki végzettség ahhoz, ha valaki rádiózni akart, elég volt egy tárcsát tekerni a készüléken.
Armstrong tovább dolgozott laboratóriumában, és sikerült egy olyan módszert kikísérleteznie, amely sokkal tisztább hangzást eredményezett, mint az addig bevett amplitúdó-moduláció (AM). Ezeknél a rádióadásoknál az információt a jel amplitúdójának változtatása hordozta – ezek a hullámok az ionoszféráról és a talajról visszaverődve igen nagy távolságra is elérnek, de érzékenyebbek a légköri elektromos zavarokra, ezért az adás kevésbé tiszta. Armstrong az információt úgy ültette rá a hordozóra, hogy annak frekvenciáját változtatta a moduláló jelnek megfelelően. A frekvenciamoduláció (FM) sokkal jobb minőségű adást tesz lehetővé, hátránya viszont, hogy ezek a hullámok csak egyenes vonalban terjednek, így vételük csak az adóra történő közvetlen rálátással lehetséges.
A mindig magányosan dolgozó, nehéz természetű Armstrong a rádiózás történetének egyik legnagyobb feltalálója, nevét a szakmabelieken kívül mégsem ismeri senki. Ennek oka, hogy csak a munkának élt, a közszereplést kerülte, amellett szinte minden befolyásos pályatársával és gazdasági vállalattal folyamatos perben-haragban állt és szinte mindig veszített. A szuperregeneratív áramkör kapcsán, még fiatalemberként a nála jóval ismertebb Lee De Foresttel keveredett szabadalmi vitába, amely igen hosszú perré fajult, s végül a technikai téren tájékozatlan legfelsőbb bíróság Armstrong ellen döntött. A frekvenciamoduláció kapcsán az RCA rádiócéggel akasztott bajszot, amely először megakadályozni igyekezett az FM adások elterjedését, majd a második világháború után elérte, hogy az Armstrong által preferáltnál magasabb frekvenciasávba tolják át az adásokat, a felszabaduló helyet pedig televíziós csatornák kapják meg. Mindez Armstrong rádióinak végét is jelentette, a csapást tetézte, hogy az RCA némi fejlesztés után szabadalmi háborút indított Armstrong ellen, akit végül mindennemű részesedésből kizártak.
A csalódott, nincstelen és depressziós feltaláló 1954. január 31-én kiugrott 13. emeleti New York-i lakásának ablakából és halálra zúzta magát. Halála után felesége megújította és sikerre vitte az RCA elleni pert, és mintegy tízmillió dolláros kártérítést harcolt ki, a pénzből férje emlékét ápoló alapítványt hozott létre.
