Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szentdemeter Marosvásárhelytől huszonkét kilométerre délkeletre, a Kis-Küküllő bal partján, kisebb patakok völgyében fekszik. 1503-ban Zentdemeter néven említik. A Kis-Küküllő völgyére nyúló hegyfokon állt a valamikori várkastély. Mára már a maradványai sem láthatók. A 16. században a Balási és Nyújtódi családok kezdték el építeni, 1607 és 1635 között Balási Ferenc reneszánsz stílusban alakította át.
Kelementelkével átellenben, a Kis-Küküllő bal partján elterülő dombvidék lábánál, szűk völgyben fekszik Szentdemeter. Magaslatán régi temploma még áll, de szomszédságában, a Rózsahegyen épített reneszánsz kori kastély már nem létezik, csak a helye ismeretes.
Orbán Balázs fényképe és leírása, valamint egy korabeli leltár alapján ismeretes a kastély hajdani nagysága, építészeti kialakítása, berendezése és felszerelése.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében ír arról, hogy az épületekkel és magas fallal körülzárt várkastély, négy sarkán egy-egy bástyával, a 17. században épült, Bethlen Gábor reneszánsz kori építkezéseinek hatása érződött rajta.
A kastély pártázatos falaival, nyugati oldalán kétszintes kapuépületével a Lázárok gyergyószárhegyi kastélyához hasonlítható.
A kastély építési idejére vonatkozó adat nincs. B. Nagy Margit Reneszánsz és barokk Erdélyben című munkájában a szárhegyi kastélynál idősebbnek véli, márpedig annak kapuépülete boltíves bejáratának belső falán a gótikus felirat mellett az 1532-es évszám olvasható, mely hitelesen bizonyítja építési idejét.
A szentdemeteri kastély építését a rugonfalvi Nyújtódi Györgynek tulajdonítják. Régi udvarházát, a kapuépületet, a kastély legöregebb építményét Balási Ferenc alakíttatta át, és a „nagypalota” szemöldökpárkányára a B. F. iniciálét és az 1617-es évszámot vésette fel.
Id. Balási Ferenc portai követ 17. századi építkezéseinél a fejedelmi udvar reneszánsz kori építkezéseit vette mintául. A pártázatos fal építését minden bizonnyal ő kezdeményezte, majd halála után ifj. Balási Ferenc folytatta, és akkor épült a negyedik sarokbástya is. Ezeket 1635-ben fejezték be.
Balási leányát, Erzsébetet, Gyulaffy László vette feleségül, és így az uradalom a Gyulaffyak tulajdonába került. A fiúág kihaltával az Esterházyak, Révaiak, majd gróf Tranné birtokolták. Utóbbitól gróf Toldalagi Ferenc vásárolta meg.
Az elmúlt század második felében haszonbérlők kezében a kastély épületei mind jobban romosodtak, míg végül a kastély eltűnt a magaslatról…
Az építtető vagy későbbi tulajdonos Balási Ferenc 1617-ben a régi udvarház átalakítását reneszánsz stílusban az új „nagypalota” építésével indította el. Az átépítés során a régi otthonból így reprezentációs igényeket is kielégítő kastély lett, mely fényűző berendezésével megfelelt a fejedelmi környezetben forgolódó, annak életstílusát utánozni óhajtó udvari arisztokrácia igényeinek.
Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című munkájában említi, hogy az 1699-es urbárium szerint a kastély kőből, helyenként téglából épült falát pártázat díszítette, melynek jelentése a fejedelmi székhelytől távol eső Székelyföldön az új stílus, a reneszánsz terjedését bizonyítja.
Ahogy már említettük, a kastély lyukdíszítményes, pártázatos falaival, nyugati oldalán kétszintes kapuépületével a Lázárok gyergyószárhegyi kastélyával vethető össze, amely a már elpusztult szentdemeteri kastély alaprajzi megoldását követi, és pártázatához Szentdemeter szolgáltatta a példát.
Mind a szentdemeteri, mind a gyergyószárhegyi kastély pártázatos fala a felvidéki, még inkább a lengyel korabeli emlékekre enged következtetni, mivel mind a Lázároknak, mind a Balásiaknak lengyel kapcsolatai voltak. A kastély belső építészeti kialakítása nem ismeretes.
A lengyel kapcsolatra utal a falu római katolikus templomának kőfaragásos ajtókerete is, mely a krakkói Wavel termeinek faragott kő ajtókereteihez hasonló díszítésű.
Sajnos, a 18. századi átalakításokkal a kastély pártázatát eltüntették, akkor kapta barokkos formáját és díszeit. A termek, házaik belső építészeti kialakítása sem ismeretes, de a fűtést biztosították. A „béletajtók” béléses borításúak voltak. Sok ablak üvegezése berakásos üvegtányérokkal készült.
Orbán Balázs leírása alapján tudjuk, hogy a szentdemeteri várkastély „egyike honunk legérdekesebb, legszebben fekvő épületeinek”.
A négy sarokbástyával ellátott kastély udvarát magas és széles oldalfalak vették körül: „három oldalán emeletes házakkal állott, a negyedik pedig erős kőfal volt”.
Az utazó székely nem csak leírást adott a kastélyról, de le is fényképezte „nyugati oldalról”. A kép gyenge minősége ellenére kivehető a kastélyépület központi tömege és a nyugati védőfal.
Fekete közlése szerint következtethetünk, hogy az 1860-as években az épületegyüttes jelentős része még állt – nem az egész, hiszen a II. és III. katonai felmérés sem mutatja az 1770-es évekbeli zárt épületalaprajzot. A falon kívül a képtér bal alsó sarkában egy újabb építésű, kerti pavilonnak látszó építmény is feltűnik.
A közel kilencven méter oldalhosszúságú, négyszög alaprajzú kastély épületei közül az északi oldali középfolyosós épület kolostorra enged következtetni, melynek falait freskók díszítették.
Orbán Balázs meglátása nem volt alaptalan, mivel a sematizmus szerint a Rózsahegyen a templomos lovagok vára, vagyis kolostora állt, a vár területén a templommal.
Keresztes Gyula szerint az északnyugati sarkon álló sokszögű bástya a templom szentélyét alkotta, és azt a nyolcszög három oldalával zárta le.
A délnyugati bástya hatszögű alaprajzú, a délkeleti bástyánál, a kaputorony előtt, felvonóhídon közelítették meg a kastély udvarát. A két bástyát a védőfal mögötti épületsor fogta egybe. A két sokszögű bástyát a nyugati oldalon öt öl magas, lőréses fal kötötte össze egymással, annak közepe táján az udvarház állt, mely a 16-17. században épült, s azt a kastélyba szervesen foglalták bele és magasították meg egy szinttel.
Az 1629-ben készített leltár felsorolja a kastély helyiségeit: a „nagypalotát”, a palota pitvarát, a palota „elleniben” való külső és belső házat, az ebédlőházat, a bolthajtásos házat, a grádicsos feljárót, az aggházakat, a lányok házát, az alsó és felső tornácokat. Továbbá a konyhát és a sütőházakat, a „drabantházat”, a kamrákat, pincéket és a gabonaházat.
A megnevezés szerint a konyha az egyik bástyában volt, a „szalonnás bástya” előtt pitvar állt. A „temlec”-nek vasrostélyos ajtaja volt, az egyik bástyát fegyveres bástyának nevezték.
Az 1699-ben készített urbárium említi, hogy a kastély „három oldala pedig olosz fokoson” épült. Ez a megjegyzés a külső pártázatos kiképzésre vonatkozik.
Az 1744-ben készített feljegyzés a díszes fal kiképzését az alábbi formában írja le: „a falak tetején csipkésen őrálló lyukakra nem felette régen… épített kastély”.
Annak ellenére, hogy a kastély már nem létezik, nem érdektelen annak felszereléséről is említést tenni a korabeli összeírások alapján. A bútorok közül asztal, ládaasztal, ágyak, pohárszékek, almárium, padok, padládák, állófogasok szerepelnek a leltárban. A gyertyatartók a plafonokon függtek vagy falra akasztották őket.
A hibás órát „megveszett óra”-ként jegyezték fel. Számba vették az ágyak lepedőit, derékaljait, vánkosait, párnáit stb. is. Faliszőnyegek sokaságát jegyezték fel, de szőnyeg volt az asztalokon, a padokon és a székeken is.
B. Nagy Margit megjegyzi, hogy a kastélyainkra vonatkozó leltárok alapján „legfényűzőbb berendezése a szentdemeteri kastélynak volt”.
A leltár szám szerint felsorolja a kamrákban, pincékben és a szalonnásbástyában tárolt élelmiszereket.
Az egykori Balási-kastély kertjéről, annak kialakításáról nem tudni semmit, a felhasznált forrásokban nincs erre utalás. Annyi ismert csak, hogy vadaskert tartozott a kastélyhoz. A vadaskertek reneszánsz hatásra honosodtak meg, főként a várak és a kastélyok körül.
Szentdemeter kapcsán Orbán Balázs egy természeti emlékről is ír:
„Az egyház közelében egy olyan rendkívüli nagyságú cserfa van, melynek törzskerülete öt öl. Ezen ezeréves jó öreg árnyékában szokták… búcsúkor… az egyházi szónoklatot tartani”.
A famatuzsálem olyan erős hatással volt rá, hogy azt lerajzolta, és monográfiájában is közzétette. A leírás és a közölt kép érzékelteti a tölgy méreteit.
Befejezésül Keresztes Gyula szavait használjuk: „…nagy vesztesége az erdélyi építésztörténetünknek, hogy egy ilyen értékes kastély még csak romjaiban sem maradt meg az utókornak…”.
Az Orbán Balázs készítette üvegképet nézegetve, az egyetlen ránk maradt tárgyi fotón jól kivehető a kastély nyugati bejárati oldala. A négybástyás hagyományos várszerű kastélyforma egy meghosszabbított, kápolnában végződő szárnyat is mutat. Ennek a farkasfogdíszítésű szentélyzáródásnak a kialakítása esztétikai fogás, ráhangolódik a kastélyon is megtalálható díszsorhoz.
A kétemeletes kaputorony már katonai stratégiát rejthet. A kastélyon érzékelhető a magyar királyság északi határvidékére jellemző építészeti fogások és ornamentika használata. Lengyelország és Sáros vármegye több határvidéki középületén alkalmazott pártázati díszítésforma visszaköszönt a szentdemeteri várkastély épületén is. Hasonlóan a fricsi, pácini, majd Erdély leghíresebb reneszánsz kastélyán megtalálható, a főhomlokzaton végigfutó kőpártázat egyben egy jelkódolással felérő üzenetet fogalmazott meg az akkori házrendet tartó tulajdonos jelleméről, gazdagságáról, világnézetéről és nem utolsósorban külföldön való jártasságáról.
A hajdan a freskórajzairól elhíresült belső tereinek falsíkja képzeletünk szárnyán végigvisz a pazarul berendezett szobák során.
Említésre méltók voltak egykori gyógy- és fűszerkertjei, látványos virágágyai és parkja, amely a Kis-Küküllő magas partszakaszára épített várkastély hírnevét a Csortos-patak termékeny völgyéből messze földre vitte.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, Keresztes Géza műépítésznek, dr. Fekete Albert PhD, DLA egyetemi tanárnak és Demján László műemlékvédő építésznek