Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-05-24 14:37:03
Bettivel, a barátnőmmel sétáltunk az erdőben. Hirtelen előugrott egy mókus. – Kéhrlekh, segítsetek! – lihegte a fáradt jószág.
– Mégis, miben? – kérdeztem.
– Ez a mókus beszél! – kiáltotta Betti.
– Nyugi, ez csak egy beszélő mókus. Mit árthatna?
– Tényleg.
– Nos, miben segíthetünk? – fordultam feléje.
– Az egyik barátomból a gonosz varázsló mókusevő szörnyet akar varázsolni!...
– Milyen lóról van szó?
– Nem ló. Varázsló: „Abrak a dabra”.
– Ja, most már leesett. És merre vannak? Mámint a barátod és a varázsló.
– Mutatom az utat! – , azzal a mókus fel, az egyik ágra. Én utána.
– Jössz-e már? – nógattam a barátnőmet.
– Mennék, de nem tudok úgy ugrabugrálni, mint ti.
– Ó, bocsánat – s visszaszálltam. Gyalogosan mentünk tovább, kerek tizenkét órán és hét percen keresztül. Akkor csak megtorpantam, és a táskámban kotorásztam. – Mit kutatsz? – tudakolta a mókus és nemkülönben Betti.
– Mindjárt, mindjárt... Itt van! – húztam elő a csillogó Sárkányhívó Csodakövet. – Enélkül ki sem teszem a lábam a házból...általában – vigyorogtam. – Sárkányhívás!
Fejünk fölött mindjárt megjelent a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllő, mindenfelé mindenféle pozitív energiát sugározva.
– Miért hívtatok már megint? – morfondírozott szellemesen.
– Segítség, légyszííí! – néztem rá kiskutya szemekkel, aminek sosem tud ellenállni. Ha mégis, akkor bevetem a „Könyörögj addig, míg be nem adja a derekát!" hadműveletet.
– Ha nem megyek bele most, akkor órákig rimánkodsz, spóroljunk a könyörgésen és a fejfájáson – mondta bájosan a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllő, és közben nyakunkba csöpögött a jóindulat.
Felszálltunk, elég magasan repültünk, fejünk a felhőket csiszolta. De minden idilli pillanat véget ér egyszer. A mókus felvisított. – Ott vannak! – kiáltotta elszörnyedve.
Hát ott éktelenkedett a teljesen láthatatlan varázsló.
– Bettike, itt ez a virág – nyomtam kezébe a Lilabáj Sziromzengőt –, szórd a porát a varázslóra, attól mindjárt egy kicsit megvakul, addig elővakarászom a netről a megfelelő varázsigét.
Betti szórta, szórta, nekem pedig 2.657.986 találatom lett. Rákattantam a legerősebbre: „Abra dabra kadabra, mókus a vakablakba'. Menny és pokol találkozik,
jó és gonosz barátkozik. Erejüket adják nekem, a szörnyből is mókus legyen. A varázsló bűnhődik!”
És így lett: a szörny dalmókussá vált, Mó Kuri néven halmozza a sikereket az Iksz és Ipszilon Faktorban. A varázsló elveszítette láthatatlanságát, kiderült, hogy csak egy kétbalkezes bűvésztanonc.
Hazaérve kedvenc sárkányomat, a Smaragdhasú Varasbéka Őshüllőt megajándékoztam egy kétszemélyes hétvégi wellness üdülőjeggyel a Vezúv Balneó vulkánfürdőben.
Köszönet helyett ezt sóhajtotta: itt a vége, fuss el végre!
Márton Tímea