Egyre növekszik az elvégzett tesztek pozitivitási aránya

„A maszkviselés annyira természetes kellene legyen, mint az, hogy fehérnemű nélkül nem megyünk el otthonról”

Miközben tavasszal sokan közülünk nem ismertek olyat, aki  koronavírussal fertőződött volna meg, most szinte naponta derül ki, akár több ismerősről is, hogy pozitív lett a tesztje, vagy éppen elvesztette egy szerettét a fertőzés következtében. A szomorú igazság az, hogy berobbant a járvány, ezt bizonyítja, hogy egyre növekszik az elvégzett tesztek pozitivitási aránya. Ilyen körülmények között a maszkhasználat manapság annyira normálisnak kellene számítson, mint az, hogy alsónemű nélkül nem megyünk el otthonról – hívja fel a figyelmet dr. Fejér Szilárd vegyész, kutató, egy Kovászna megyei laboratórium vezetője, aki Cambridge-ben doktorált, és egyik fő kutatási területe a vírusok modellezése. A szakember szerint minél nagyobb arányban használ mindenki akár gyengébben szűrő maszkokat is, annál hatékonyabban lehet lassítani a járvány terjedését, hiszen amíg nincs vakcina vagy hatásos gyógymód, négy dologgal tudunk hozzájárulni a járvány elleni küzdelemhez: helyes maszkhasználat, távolságtartás, személyes higiénia és az álhírek távoltartása. A kutatóval többek között a vírustagadók által terjesztett tévhitekről, a maszkviselés szükségességéről, a tesztek hitelességéről, valamint az esetszámok növekedéséről beszélgettünk. 

– Tavasszal viszonylag sikerült kordában tartani a járványt, most viszont berobbant, napok óta négyezer fölött van az újonnan diagnosztizált fertőzöttek száma. Hová vezethető vissza az esetszámok megugrásának az oka?

– Tavasszal korlátozások voltak, a társas érintkezések a minimálisra csökkentek, emiatt nem tudott olyan mértékben terjedni a vírus. Most viszont nagyjából minden visszatért a régi kerékvágásba, legalábbis az emberek szeretnék ezt hinni, ugyanúgy érintkeznek egymással, mint a járvány kitörése előtt, és ennek látjuk most az eredményét. Ez sajnos várható volt. Egy ekkora napi esetszámot, aminek a napokban vagyunk tanúi, még elbír az egészségügyi rendszer, de ha ez a szám megduplázódna, akkor már komoly problémák lennének. 

– Van-e köze az esetszámok drasztikus növekedésének ahhoz, hogy szeptemberben megnyitották az iskolákat? 

– Az iskolákat mindenképpen meg kellett nyitni, ellenkező esetben a gyerekeket jóval nagyobb veszteség érte volna, mint amekkora az a rizikó, amivel járt a tanintézetek megnyitása. Ellenben jobban oda kellene figyelni a megelőző intézkedések betartására az iskolákban, konkrétan a pedagógusokra gondolok, akik ugyanúgy érintkeznek egymással, mint járvány előtt. Megyénkben is több pedagógus tesztje lett pozitív, ami miatt iskoláknak kellett áttérni a vörös forgatókönyvre. Sajnos a pedagógusok gyakran, például a tanári szobában, leveszik a maszkot, mielőtt bemennek a következő osztályhoz, amit jelen körülmények között nem kellene megtegyenek. 

– A jelenlegi esetszámokat nézve milyen előrejelzések vannak a következő hónapokra? 

– Az esetszám egy ideig még nőhet, viszont azt kell tudni, hogy a laboratóriumok tesztkapacitása véges. Magyarországon már azt mondják, hogy azért nem nő számottevően a napi esetszám, mert kiaknázták a laboratóriumok tesztkapacitását. Romániában is el fog jönni ez az idő. Most amit látunk, az az, hogy a húsz-harminc-ezer tesztből, amit naponta el tudunk végezni, a pozitivitási arány folyamatosan növekedik. Sajnos jelenleg már húsz százalék körül van az átlag pozitivitási arány. Ezzel az a gond, hogy akkor lehetne a járványt kordában tartani, ha a pozitivitási arányt öt százalék alá lehetne szorítani, ez azonban azt jelenti, hogy körülbelül háromszor ennyit kellene tesztelni ahhoz, hogy ezt egyáltalán megközelítsük. Erre sajnos nincsen lehetőség, gépek lehet, hogy lennének, ellenben a megfelelően képzett szakmai személyzet száma véges. Mi a laborban azt látjuk, hogy egyre többen vannak azok, akiknek tüneteik vannak, és emiatt jönnek tesztelni. Ehhez képest például augusztusban sok volt a tünetmentes, akik azért kértek tesztet, mert utazni készültek. 

– A tesztek kapcsán számos tévhit kering a közösségi hálón, sokan hangoztatják, hogy bármilyen gyulladás van a szervezetben, a teszt pozitív eredményt hoz, mások pedig harminc-negyven százalékos hibalehetőséget emlegetnek. Van-e ezeknek bármiféle valóságalapja? 

– Nincs, ezek az állítások teljesen hamisak, a teszteknek, azok elvégzési módjának a meg nem értéséből fakadnak, és ezekkel nagyon nehéz felvenni a harcot, hiszen hiába kezdünk egy átlagembernek molekuláris biológiai ismeretekről magyarázni. Ez egy külön tudományterület, és az emberek nem lenne szabad bedőljenek a mondvacsinált szakembereknek, akik terjesztik ezeket az álhíreket. 

Minden tesztnél lehet hibalehetőség, a mintavételtől a minta feldolgozásáig. A PCR-teszt maga az utolsó lépése ennek a folyamatnak, ez nagyon precíz, közel százszázalékos pontosságú. Ez azt jelenti, hogy ha van a vírus genetikai anyagából a mintában bármilyen kis mennyiségben is, ez a teszt kimutatja. Hogy a vírus genetikai anyaga hogy kerül be a mintába, arra egy lehetőség, hogy benne van a páciensben a mintavételkor, de kontaminálódhat is a minta, ha nem megfelelően történik a mintavétel, például ha ráköhög a következő páciens, vagy ha ollóval elvágják a pálcikát, anélkül hogy előzőleg lefertőtlenítették volna az ollót. Ilyen dolgok megtörténhetnek, de ez is mintegy ezer pozitív mintából esetleg egy esetben fordul elő. 

– Több ízben számoltak be arról vérközpontok szakemberei, hogy akadtak személyek, akik átestek a fertőzésen, majd szerettek volna vérplazmát adni, és ezáltal súlyos állapotban lévő pácienseken segíteni, viszont kiderült, hogy nincsenek antitesteik. Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek bármikor újrafertőződhetnek?

– Ez a jelenség még mindig aktív kutatások tárgya. Nagyon sokan nem fejlesztenek ki megfelelő mennyiségű antitesteket ahhoz, hogy ez a vérplazmaadáshoz elég legyen, és azzal egy életet meg lehessen menteni. Mi azt látjuk, hogy azok, akik enyhe tünetekkel vagy esetleg tünetmentesen estek át a betegségen, néha egyáltalán nem termelnek antitesteket. Akik a fertőzés súlyos formáján estek át, azoknál mindig kimutathatók utólag az antitestek. Viszont ez nem törvényszerű. Ugyanakkor nem csak antitest-immunitás van, azaz nem csak az antitestek azok, amelyek védenek egy esetleges újrafertőződéstől, hanem az úgynevezett T-sejtes immunválasz, ami valószínűleg elég fontos szerepet játszik ebben a kérdésben. Kevés olyan egyén van egyelőre, akik újrafertőződtek, egyelőre a jövő titka, hogy meddig is tart pontosan ez az immunitás. 

– Gyakran hallani, hogy a fertőzött páciens közvetlen családtagjai, akikkel egy háztartásban él, akár egy ágyban alszik vele, nem kapják el a vírust, másrészt meg akad olyan, aki a távolabbi környezetében is sokakat megfertőz. Mi ennek a magyarázata? 

– Több lehetséges magyarázat van, a pontos okokat még nem ismerjük. Azt kell tudni, hogy nem mindenki fogékony a fertőzésre, előfordulhat, hogy találkozott régebben egy olyan koronavírussal, amelyik ellen olyan antitesteket fejlesztett ki a szervezete, ami ennél működik. Az is lehet, hogy picit másabbak a sejtjeinek a felszínén lévő receptorok, mint amin a koronavírus be tudna jutni. Az is lehet, hogy a fertőzött páciens valamiért nem szórja magából olyan mértékben a vírust, hogy meg tudjon fertőzni másokat. A másik végletben ott vannak az úgynevezett szuperfertőzők, aki viszont több tíz, esetenként több száz személyt megfertőzhetnek akár pár nap alatt, amennyiben minden körülmény adott. Ilyen körülmény lehet például a zárt, rosszul szellőző térben sok, egymással érintkező ember maszk nélkül, vagy olyan személy megfertőződése, aki ennek eredményeképpen csak úgy szórja magából a vírust, és foglalkozása miatt rengeteg emberrel kerül rövid időn belül kapcsolatba, szintén megfelelő védekezés nélkül. Szuperfertőzési eseményt valószínűsíthetünk akkor, ha egy adott munkahelyről, közösségből egyszerre többen megbetegednek. Erre is van szép számmal példa eddigi tapasztalatainkból: árvaházak, öregotthonok, polgármesteri hivatalok, operaház alkalmazottai, cégek, ahol főleg irodai munkát végeznek, bankfiókok. Viszont nem tudjuk, hogy kiből lesz szuperfertőző, tehát mindenkit potenciálisan ennek kellene tekintenünk.

– Sajnos ma is számos elmélet terjeng, miszerint a tünetmentesek nem fertőznek. Van-e ennek bármiféle valóságalapja?

– Nincsen. Egyre több adat utal arra, hogy a tünetmentesek ugyanolyan mértékben terjesztik a vírust, mint azok, akik tüneteket produkálnak, amennyiben nem tartják be a megfelelő távolságot, hangosan beszélnek, sok emberrel kerülnek kontaktusba. Nem tudjuk, hogy ki az, aki valamiért jobban szórja a vírust, de a tünetmentesek körében is lehetnek szuperfertőzők. A tünetek megjelenése előtt két-három nappal valaki már fertőzhet, már van annyi vírus a szervezetében, hogy ezeket ki tudja szórni. A tünetek megjelenése előtti két-három naptól a tünetek megjelenése után két hétig fertőzhet az egyén, de inkább az első napokban fokozottabb a kockázat, mert akkor nagyon nagy a vírus mennyisége, ami kikerülhet a környezetbe. Ezt látjuk is a laborban, a kimutatott vírusmennyiség függvényében meg tudjuk tippelni, éppen mennyire fertőzhet a páciens. 

– Ha közvetlen családtagról bebizonyosodik, hogy fertőzött, és az állapota megengedi, hogy otthon gyógyuljon, hogyan járjanak el a vele egy háztartásban élők, annak érdekében, hogy minél kisebb valószínűséggel fertőződjenek meg?

– Általában mire kiderül egy családtagról, hogy pozitív, addig már nagyon nagy az esélye, hogy megfertőzte a családtagjait. Limitált kontaktussal lehet ugyan csökkenteni az esélyt, de számszerűsíteni nem tudjuk, hogy milyen mértékben, hiszen nem lehet tudni, hogy az illető mennyire szórja a vírust. Lehet izolálni a személyt, de bármilyen tünet megjelenésekor kell kérni a hatóságtól a kontaktszemélyek azonnali tesztelését. Amennyiben nincs tünet, akkor is javasolt, hogy kb. 5-7 nap után, miután napvilágot látott egy pozitív eredmény a családban, leteszteljék a kontaktszemélyeket, már csak azért is, mert azt kell tudni erről a fertőzésről, hogy a vírusnak a darabkái még elég hosszú ideig kimutathatók a szervezetben, még akkor is, amikor a páciens már nem fertőz, de ha valamiért tegyük fel, egy hónap múlva valamelyik családtagot le kell tesztelni, és kiderül, hogy átesett ugyan tünetmentesen, de kimutatható a szervezetében a koronavírus, akkor kezdődik újra a 14 napos karantén. 

– Ennek kapcsán felmerül, hogy a közegészségügyi hatóság kizárólag akkor teszteli a kontaktszemélyeket, ha tüneteket produkálnak. Ha viszont tünetmentesek, de magánlaboratóriumban saját költségre el is végeztetnék a tesztet, elvileg nem hagyhatják el az otthonukat, hiszen karanténban vannak. Vannak-e esetleg laboratóriumok, amelyek vállalják, hogy házhoz mennek mintavétel végett, vagy hogyan járhatunk el ilyen helyzetben?

– Van olyan labor, amely házhoz megy, természetesen kiszállási díj ellenében, viszont meg lehet beszélni a közegészségügyi hatósággal, hogy egy teszt erejéig elhagyhassa otthonát a kontaktszemély. Volt már esetünk, hogy karanténban lévő Brassó megyei páciens eljött hozzánk a laborba tesztre. Tudni kell, hogy a laboratóriumok minden személyt potenciális fertőzöttként kezelnek, megteszik a megfelelő óvintézkedéseket, hogy minimalizálják a fertőzésveszélyt. 

– Nagyon beszédes volt az egyik Facebook-bejegyzésében tett kijelentése, miszerint annyira természetes kellene legyen a maszkviselés, mint ahogy az is természetes, hogy alsónemű nélkül nem megyünk ki a lakásból... Mégis rengetegen tagadják a maszk hatékonyságát, nem viselik, vagy helytelenül viselik, például az orrukat nem takarják el vele, és ezáltal veszélyeztetik a körülöttük lévőket...

– A jelenlegi tudományos eredmények azt mutatják, hogy a fertőzés elején az aszimptomatikus fertőzöttektől vett minták vírustartalma ugyanolyan magas, mint azoké, akik tüneteket mutatnak, és a fertőzés elején járnak – ez átlagosan 5-7 nappal a megfertőződés után történik. Tehát ilyenkor a fertőzött személy valószínűleg ontja magából a vírust, még akkor is, ha nem tüsszent, nem köhög, csak esetleg hangosabban beszél, énekel, vagy bármilyen egyéb olyan aktivitást végez, aminek az eredménye, hogy az általa kilélegzett levegő messzire juthat. A maszk pontosan arra jó, hogy a kilélegzett levegőben levő apró folyadékcseppek nagy részét felfogja, a levegő egy részét eltérítse, így a beszélgetőpartner közelébe kevesebb vírusrészecske jut el. Azért lenne fontos az, hogy mindenki helyesen viselje a maszkot.

– Tegyük fel, ha elmegyünk vásárolni, a bevásárlóközpontban mindenkin maszk van, és felelősségteljesen tartjuk a távolságot másoktól, mekkora az esélye, hogy megfertőződjünk? 

– Mindenképp nullánál magasabb, de nagyon kicsi, és persze akkor, ha a kézhigiéniára is kellőképpen odafigyelünk. Számszerűsíteni nem tudom, mivel ehhez nem rendelkezünk elég adattal. Ami viszont bizonyított, konkrét esetekkel, hogy maszkhasználat mellett csökkent azoknak a fertőzötteknek a száma, akik tüneteket produkáltak. Ismert például egy óceánjáró esete, ahol kötelező volt a maszkhasználat, és akik elkapták a fertőzést, azoknak nyolcvan százaléka teljesen tünetmentes volt. Ha a maszk miatt kisebb dózisú vírust szívunk be, már csak azért is, mert kisebb mennyiség jut el a légzőszerveinkig, akkor az immunrendszer nem hajszolja túl magát, ugyanis a komplikációk akkor lépnek fel, amikor az immunrendszer nem megfelelően válaszol a fertőzésre. A legújabb elmélet, amely kísérleti megerősítésre vár, de egyre több adat utal rá,  hogy ha kisebb dózisú vírust kapunk a környezetből, akkor enyhébb lesz a betegség lefolyása. 

– Van-e valós esélye annak, hogy ez a járvány előbb-utóbb szezonálissá válik, illetve annak, hogy országszerte visszatérjünk akár két-háromszáz napi esethez? 

– Egyelőre nem úgy néz ki, hogy ez egyhamar bekövetkezhet, mivel a járvány már elszabadult a kontroll alól. Drasztikusabb intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy vissza tudjuk szorítani. Mindenképp ez a vírus addig fog keringeni, amíg rendelkezésre áll majd a megfelelő vakcina, vagy kialakul a nyájimmunitás. A nyájimmunitás megszerzése azonban nem járható út, mivel rengeteg halálesettel jár. Azt lehet tenni, hogy a terjedést annyira fékezzük, hogy adott szintet tartsunk, amit elbír az egészségügyi ellátórendszer. 

– Említette, hogy drasztikusabb intézkedésekre lenne szükség. Amellett, hogy a lakosság sokkal felelősségteljesebben kellene viselkedjen, konkrétan milyen lépések lennének elvárhatók a hatóságok részéről? 

– A legfontosabb talán a hatékonyabb kontaktkutatás lenne, és ez nemcsak abban kellene kimerüljön, hogy az adott személy kit fertőzhetett meg, hanem odáig visszamenve, hogy honnan kaphatta el. Ellenben a hatóságoknak egyszerűen nincs elég kapacitásuk ahhoz, hogy megfelelően le tudják bonyolítani ezeket az epidemiológiai vizsgálatokat. Így sajnos ez is egy limitáló tényező abban, hogy minél több pozitív személyt tudjunk kiszűrni és időben izolálni.