Együttműködésre ítélve

A múlt hét végén, a makfalvi székely majálison jelentette be az EMNP alelnöke, Papp Előd, hogy a Néppárt fuzionálna a Magyar Polgári Párttal.

A múlt hét végén, a makfalvi székely majálison jelentette be az EMNP alelnöke, Papp Előd, hogy a Néppárt fuzionálna a Magyar Polgári Párttal. A bejelentés az MPP elnökét is váratlanul érte, hiszen nem voltak előzetes egyeztetések a témáról. Bíró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt elnökével beszélgettünk a jövő évi magyarországi, illetve európai parlamenti választások jelentőségéről, az erdélyi magyar–magyar együttműködés jelentőségéről, illetve az EMNP fúziós ajánlatáról.

– Jövőre két olyan választás is lesz, amely közelről érinti az erdélyi magyarságot: az egyik a magyarországi parlamenti választások, a másik az európai parlamenti választások. A magyarországi pártok már javában kampányolnak, és mifelénk is megpróbálnak szavazatot begyűjteni. Hogyan viszonyul a Magyar Polgári Párt a választásokhoz, illetve a kampányhoz?

– Nem biztos, hogy túl szerencsés, ha a határon túlról begyűrűznek a magyarországi politikai csatározások. Azonban mindenképpen üdvösnek tartom, hogy a határon túli magyar állampolgárok is véleményt mondhatnak a magyarországi választáson. Mindig mondottuk, hogy nincs határon belüli és határon kívüli magyar ügy, egyetlen magyar ügy van. A Magyar Polgári Párt üdvözölte a jelenlegi magyar kormánynak azt a döntését is, hogy immár nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is vállal a határon túli magyarokért. Úgy gondolom, hogy ennek a közös felelősségvállalásnak az egyik példája, illetve megnyilvánulása az is, hogy a szavazási folyamatban is részt vesznek a határon túliak. Ezáltal valóban megteremtődik nemcsak a közjogi egység, de megteremtődik annak a reális kényszere, hogy a magyarországi politikum tényleg vállalja ezt az új felelősséget. Hiszen nemcsak kampányolni fognak idejönni, illetve nem lesz hiteltelen a magyar pártok szájából elhangzó kampányígéret, de ennek ellenére azt kell mondanom: ha a politikai csatározásokra gondolunk, nem biztos, hogy túl szerencsés, hogy a magyarországi politikai csata a határon túl is begyűrűzik. Végül is gyakorlatilag egy év van a választásokig, meglátjuk majd, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Mindenképpen érezni lehet már, hogy mindegyik párt számít a határon túlról érkező szavazatokra.

– Az európai parlamenti választások a másik fontos esemény. Lát-e együttműködési lehetőséget a másik két erdélyi magyar politikai alakulattal, tekintve, hogy a tavalyi helyhatósági, illetve parlamenti választások során nem igazán sikerült megegyezni vagy együttműködni?

– Azt gondolom, hogy együttműködésre vagyunk ítélve. Nem kell ellentmondást felfedezni ebben a mondatban, hogy ha pluralizmust, többpártrendszert hirdetünk, akkor mégis miért akarunk egységesen fellépni. Az erdélyi magyar közösség akkor lesz igazán autonóm közösség, ha meg tudja teremteni a pluralizmus teljes spektrumát. Ettől leszünk közösség.

– Mire gondol konkrétan?

– Ha például az alandi közösségre gondolunk, ahol 11 párt létezik, akkor ez nálunk is lehetséges. Persze mindig lesznek tamáskodók, akik azt mondják, nem lehet párhuzamot vonni a két helyzet között. Szerintem akkor leszünk igazán autonóm közösség, amikor el tudunk jutni erre a szintre. Viszont vannak kérdések és vannak helyzetek, amikor együttműködésre vagyunk ítélve, és vannak helyzetek, amikor igenis teret lehet engedni a szabad versenynek.

Ami az európai parlamenti választásokat illeti, azt hiszem, egyértelmű a képlet: az együttműködés a fő parancs, hiszen ötszázalékos választási küszöb van, miközben Romániának eggyel kevesebb képviselője lesz. Ilyen körülmények között a független jelölt bejuttatása is sokkal nehezebbé válik, mint 2007-ben. A számok makacs dolgok, azt mutatják, hogy egy alig hatszázalékos közösség, amikor egy ötszázalékos választási küszöböt kell elérni, bármennyire is mobilizálja a tagjait, nem fogja tudni átlépni kétszer ezt a küszöböt. A független jelölt indulásának a lehetőségét szinte ki is zárnám, mivel most már politikai pártok versengenek a romániai magyar közéletben, hiszen amikor egy független jelöltet bejuttattunk az európai parlamentbe, akkor még igazából nem léteztek versenypártok. Tehát együttműködésre vagyunk ítélve, mert a pártok külön-külön nem tudnak bejutni, annál kevésbé egy esetleges független jelölt. Véleményem szerint a 2014-es európai parlamenti választások akár a főpróbája is lehetne a nemzeti válogatott felállításának.

– Eddig ez nem sikerült. Az RMDSZ sem mutatott kellő nyitottságot, sem a később alakult EMNP.

– Kettéválasztanám a kérdést. Nem állítom, hogy az RMDSZ mereven elzárkózik. A politika egy dinamikusan fejlődő, átalakuló valami. Érzik az RMDSZ háza táján is, hogy új helyzet van, új szelek fújnak, és igazodni kell ehhez. A 2012-es esztendő számos tanulsággal szolgált, nemcsak számunkra, de úgy gondolom, az RMDSZ számára is, hiszen ha megnézzük a parlamenti választások eredményeit, hogy a küszöböt az RMDSZ éppen csak átlépte, akkor egyértelmű, hogy ezt gyakorlatilag még egyszer eljátszani nem lehet. Érezni az RMDSZ vezetőiben egyfajta pozitív elmozdulást, természetesen nem mindenkiben és nem egyforma mértékben.

Ami a Néppártot illeti, megértem a viszonyulásukat a helyzethez, hiszen – hogy aktuális kérdést is behozzak – úgy tűnik, hogy az általuk felvetett fuzionálási gondolat környékén, hogy úgy mondjam, megvetették a lábukat.

– Erről van szó, hiszen a múlt hét végén váratlanul bejelentették – tudtommal nem folytattak erről előzetes tárgyalásokat –, hogy fuzionálni szeretnének az MPP-vel. Ez ilyen megfogalmazásban nem együttműködést jelent, hanem azt, hogy a két alakulat egybeolvad, az egyik bekebelezi a másikat.

– A fuzionálás, bár több formája van, általában azt jelenti, hogy két párt egybeolvad, általában az erősebb bekebelezi a gyengébbet. Nem biztos, hogy szerencsés ez a gondolat ma, amikor pluralizmusról beszélünk, hiszen, mint már említettem, akkor leszünk igazán autonóm közösség, ha a pluralizmus valóban érvényesül. Ha a választás szabadságát hirdetjük, nem is mondhatunk egyebet. Ugyanakkor a Magyar Polgári Párt világossá tette, hogy a programjában képviselt elveket szeretné megvalósítani. Kongresszusi határozatban is kimondtuk mindezt. Azt mondtuk, lehet együttműködni bárkivel, de az önállóság megőrzése nagyon fontos szempont. Azt gondolom, hogy ha mindenki hozzáteszi a magáét, akkor erősebb is lesz egy szövetség, koalíció, választási szövetség. Tehát széles tárháza van az együttműködésnek. Nem hiszem, hogy feltétlenül fúzióban kellene gondolkodni.

Ugyanakkor meglehetősen furcsállom, hogy valakik másfél-két évvel ezelőtt létrehoztak egy pártot, amelynek, úgy tűnik, legfontosabb politikai programja, hogy összeolvadjon vagy beolvadjon. Akkor miért kellett létrehozni ezt a pártot? A Magyar Polgári Párt a tavalyi választásokat megelőzően hangoztatta ezt. Szerintem végzetes hiba volt megosztani a nemzeti oldalt, az önkormányzati választások ezt egyértelműen igazolták. Ha most a Néppárt úgy gondolja, hogy mégiscsak fúzióra van szükség, akkor azt hiszem, tulajdonképpen belátják, hogy milyen végzetes hibát követtek el.

– Megtörténhet mégis, hogy az MPP elfogadja a fúzió gondolatát? Ha igen, milyen feltételek mellett?

– Erre is kétféle forgatókönyv létezik, de hangsúlyozom, a fúzió azt jelenti, hogy az erősebbik párt lesz a meghatározó az újonnan létrejövő alakulat esetében. Ha számokról beszélünk, akkor egyértelműen látszik: az MPP-nek hét polgármestere van, az EMNP-nek kettő. Nekünk 283 tanácsosunk van, nekik 220 körül. Vitathatatlan, a mi javunkra billen a mérleg. A Magyar Polgári Párt a régebbi és az erősebb legitimitással rendelkező párt, ebből egyértelműen az következik, hogy a Néppártba elcsángált társainkat, a tékozló fiúkat valamilyen formában vissza kellene venni a Magyar Polgári Pártba. Bizonyára meg lehet találni ennek is a módját.

– Ha a Néppárt mégis úgy gondolná, hogy ő akarja bekebelezni a Magyar Polgári Pártot, akkor mi lesz az önök álláspontja?

– A Magyar Polgári Párt álláspontja az, hogy az együttműködésnek számos változata van, nemcsak a fúzió. Ha a fúzióban nem tudunk megegyezni az általam vázolt feltételek mellett, akkor sem kell feltétlenül egymás orrára csuknunk az ajtót. Mint mondtam, az MPP ajtaját kinyitottuk, és vissza lehet jönni. Amennyiben ez a fúzió ilyen formában nem tud megvalósulni, akkor is folytatni kell a párbeszédet, hiszen – az előbbi gondolathoz visszakanyarodva – együttműködésre vagyunk ítélve ezen az oldalon is, de így igaz az egész erdélyi magyarság esetében is. Tehát a párbeszédnek mindenképpen folytatódnia kell, hiszen a politikai alakulatok között mindig is helye és ideje van ennek, erről szól a politika.