Elég volt az unalmas homíliákból!
Nemcsak gesztusaival és egyházi reformjaival, hanem szónoki stílusával és nyelvi fordulataival is újdonságot hozott az egyházi kommunikációba a tavaly március 13-án megválasztott Ferenc pápa.
Nemcsak gesztusaival és egyházi reformjaival, hanem szónoki stílusával és nyelvi fordulataival is újdonságot hozott az egyházi kommunikációba a tavaly március 13-án megválasztott Ferenc pápa.
Az olaszok rögtön érezték, hogy a piemonti származású, de spanyol anyanyelvű argentin pápa beszéde közelebb áll a fülükhöz, mint a (harminc év római tartózkodás után is) németes kiejtésű XVI. Benedeké.
A külföldiek azonnal a tartalomra figyeltek fel. Ki hallott már olyan pápát, aki megválasztása után Buonaserát! (Jó estét!) mond a hívőknek, és azóta is mindig előre köszön nekik. Ferenc pápa nem utasítja a hívőket és egyháza tagjait, hanem kéri őket (per favore), és utána meg is köszöni nekik (grazie).
Az egyháztudósok és a nyelvészek is felfigyeltek az egyházfő által beszédről beszédre kiépített új nyelvezetre. Ferenc pápa egyrészt nagyon egyszerűen és érthetően fogalmaz, másrészt teljesen új szókapcsolatokat vezetett be, amelyek tömörségükkel és azonnali érzelmi-vizuális hatásukkal is illenek a mai kor kommunikációs stílusához.
A gyakran szabadon beszélő Ferenc pápa nagymamája mondásait szokta idézni („nem viszünk magunkkal semmit a túlvilágra, a szemfedőnek nincsen zsebe”), és vasárnap délben azzal búcsúztatja a hívőket, hogy jó étvágyat kíván nekik az ebédhez. Az egyházfő nem szereti a hosszú, hivatalos szövegeket: karácsonykor és húsvétkor nem köszönti több mint hatvan nyelven a világ népeit.
Ferenc pápa úgy beszél, ahogyan egy plébános szólhat a hívőkhöz a világ bármelyik részén. Ne tartsatok unalmas homíliákat! – figyelmeztette már többször paptársait, tanácsokat is adva ahhoz, hogyan készüljenek fel a prédikációra. Ferenc pápa az első egyházfő, akinek a Szent Márta Házban mondott mindennapos homíliáit a Vatikán nyilvánosságra hozza. Elődei egyedül miséztek a pápai kápolnában.
Az egyházi köznyelv részeivé váltak az emberközeli mindennapokat idéző képei, mint például az, amellyel a gazdasági válság és a szegénység hatását érezteti: „elkeseredett az a családfő, aki munkájával még kenyeret sem tud venni éhező gyerekeinek”. Ferenc pápa kézzel foghatóvá teszi az egyház tanítását is, amikor Máriát „egyszerű vidéki lánynak” nevezi, Mózesről pedig azt mondja, erős karakter volt, „ő viselte a nadrágot”. A papokon a pápa szerint „nyájuk szagát kell érezni”.
Egyházi programját pontosan érzékeltetik plasztikus kifejezései: a hulladék kultúrája, a közömbösség globalizációja, a pénzpiac láthatatlan zsarnoksága, az arc és emberi cél nélküli gazdasági diktatúra, a pénz imádata, valamint az, hogy ez egy könnyek nélküli világ, amely elfelejtett érezni és sírni. „Az tragédia, ha a tőzsde egy pontot veszít, és az nem az, ha egy magára hagyott idős ember éhen hal?” – kérdezte Ferenc pápa.
