Életmentés mint létforma

Az életmentés alapjairól, illetve a mások védelmében történő civil szerveződés tapasztalatairól, bevált módszereiről esett szó szombat délelőtt azon a képzésen, amelyet a Jeddi Önkéntes Szervezet kezdeményezett a helyi református gyülekezeti házban. A Bethlen Gábor Alap támogatásával zajló képzést az Erdély Mentőcsoport udvarhelyszéki tagjai tartották, majd a csíkfalvi önkéntes tűzoltócsapat elsősegély-nyújtási és tűzvédelmi bemutatóra kerített sort a gyülekezeti ház udvarán. Az interaktív, különféle bevetési helyzetek szemléltetésén alapuló találkozó oldott, vidám hangulatban zajlott, és a kívülállóként érkező vendég pár perc alatt meggyőződhetett arról, hogy az életmentők fiatal közösségében egyéni érdekektől mentesen, felsőbb célokért születnek a mozdulatok, közvetlenségük, szabadságuk is ebben rejlik. 

 

Az egyéves Jeddi Önkéntes Szervezet alakulásáról, eddigi megvalósításairól a szervezet elnökével, Adorján Attila Nimróddal beszélgettünk.

– 2013. február 18-án jegyezték be a szervezetet, melyet hatan, Csenteri Attila és Takács Sándor alelnökökkel, Bentayeb Ilonával, Nagy Zoltánnal és Csíki Imrével közösen alapítottunk. 2011-ben két fiatalember végzetes munkabalesetet szenvedett, kútásás közben vesztette életét Jedden. A tragikus eset után fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy szükség volna egy helyi önkéntes szervezetre, amely azonnal mozgósítható, ha elsősegélynyújtásra van szükség. A franciaországi Mulhouse Pompiers Alsace Solidarité szervezethez fordultunk segítségért. Ez a szervezet régi, használatból kivont tűzoltóautókat adományoz európai országoknak. Szeptember-október folyamán intéztük hozzájuk a kérést, és november végén már indulhattam is az autó után. A jármű Magyarország területén meghibásodott, és amikor erről értesítettem a franciaországi szervezetet, azonnal intézkedtek, a debreceni tűzoltókat küldték a segítségemre. A hibát rövid időn belül sikerült orvosolni, és december 2-án érkeztem Jeddre a tűzoltóautóval.

– Jelenleg hányan vannak a szervezetben?

– Mára 16-ra nőtt a létszám, de ezt a továbbiakban is növelni szeretnénk, ezért folyamatosan hívjuk a rendezvényeinkre a jeddi fiatalokat, és arra kérjük őket, hogy kapcsolódjanak be az önkéntesek életébe. A Bethlen Gábor Alap támogatásával már szerveztünk egy hasonló képzést, karácsony táján pedig színdarabbal igyekeztünk magunkra terelni a figyelmet. 

Adorján Attilától azt is megtudtuk, hogy az elkövetkezőkben egy tűzoltó-parancsnoksági épület létrehozása lenne a cél, a helyi önkormányzat meg is ígérte, hogy a rendelkezésükre bocsát egy területet, amelyen majd építkezni lehet. 

A legfelszereltebb csapat története

A fiatal szervezet számára hasznos tanácsokkal szolgálhatnak a vidék legfelszereltebb önkéntes tűzoltócsapatának számító csíkfalviak. Az indulásról Szabó Árpádot, az alakulat parancsnokát kérdeztük. – 2012-ben egy belga és egy francia testvértelepülés adományából egy németországi önkéntes tűzoltócsapattól vásároltuk meg az első autót. A továbbiakban francia és svájci támogatással bővült a felszerelésünk. Kezdetben héttagú volt a tűzoltócsapat, most negyvenen vagyunk, közülünk húszan bármikor bevethetők. A második tűzoltóautót ingyen kaptuk a németországi önkéntesektől, majd a magyarországi Rábakecölből, illetve az ausztriai Gerstenből érkezett újabb támogatás a felszerelés bővítésére. Megalakulásunk óta számos bevetésen vettünk részt, az induláskor, 2012 júniusában, a nagy áradások után a vizet szivattyúztuk ki a pincékből, majd gázvezetéket veszélyeztető tarlótűznél léptünk közbe, illetve egy kigyúlt lakást is sikeresen megmentettünk a lángoktól. A községen kívüli településeken, többek között Nyárádszeredában segítettük a hivatásos tűzoltók munkáját. A hangsúlyt a megelőzésre fektetjük, óvodákban, iskolákban is tartottunk bemutatókat.

– Hogyan sajátították el mindazt, ami a tűzoltói munkához tartozik?

– Jó páran közülünk a tűzoltóságnál töltötték a katonai szolgálatot, így a csoporton belül már létezett egy biztos tudás. Emellett számos képzésen vettünk részt, többek között Németországban, ahol nagyon kemény, fizikailag és lelkileg is megterhelő szimulációs helyzetekben tehettük próbára magunkat. Az önkéntesség egy külső kényszertől mentes létforma, mindent belső indíttatásból teszünk. Számunka mindig az életmentés az elsődleges feladat, csak azután következik a tűzoltás. 

Szabó Árpád az önkéntes tűzoltók megyei versenyén elért eredményeikről is beszámolt. A csíkfalvi csapat tavaly vett részt először ezen a megmérettetésen, és igen jól teljesített: a tűzvonal felállításában második, az összesítésnél negyedik helyezett lett. 

„Nem versenyzünk a hivatásosokkal”

Pitó Attilától, az Erdély Mentőcsoport udvarhelyszéki tagjától, az országos csapat logisztikai alelnökétől megtudtuk, hogy az országos szervezet negyedik, marosszéki alakulatát pár hete jegyezték be. A tagtoborzással és a képzésekkel rendszerint sok idő eltelik – tette hozzá Pitó Attila, majd azt is elmondta, hogy az Erdély Mentőcsoportnak egyelőre még nincs saját tűzoltóautója, és az elsősegélynyújtáshoz szükséges alapfelszerelés bizonyos kellékei is a tagok háztartásából kerülnek ki. Ennek ellenére számos jelentős bevetésen vett részt a szervezet, a 2010-es albániai árvíznél homokgátat építettek, 2012-ben a hó alá temetett buzăui házak lakóinak mentésében nyújtottak segítséget, tavaly a magyarországi áradások idején Pilismaróton gátmegerősítési munkálatokat végeztek. 

– A szervezet megalakulása előtti évben 20–30-an az edelényi árvízkárosultakhoz vittünk egy teherautónyi segélyt. Ott találkoztunk a szolnoki Életjel Mentőcsoporttal, illetve a Legott Mentőcsoporttal. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és akkor fogalmazódott meg az erdélyi csapat létrehozásának igénye. A magyarországi barátaink képeztek ki minket a feladatra, de egy állandó belső képzés is zajlik a szervezeten belül, sok tagunk ugyanis az egészségügyben dolgozik. A mentőcsoport története az emberi kapcsolatokon alapuló önkéntes mag gondolatából fejlődött ki. Nem próbálunk a hivatásos vészhelyzeti felügyelőségekkel versenyezni, a küldetésünk inkább kiegészítő, segítő jellegű. A kalákaszellem, amelyben a munkánk zajlik, lelkileg is megérint, formál bennünket – összegzett a logisztikai alelnök.