A román külügyminisztérium a történelem átírására irányuló próbálkozásnak nevezte a magyar országgyűlésnek azt a nemrégi döntését, hogy a nemzeti összetartozás évének nyilvánította a 2020-as esztendőt, a trianoni szerződés aláírásának 100. évfordulóját. A külügyi tárca azonnal közleményben ítélte el a parlamenti határozatot, amely szerinte „elfogadhatatlan, nem illik bele a 21. századi európai valóságba”, ellentmond a Románia és Magyarország közötti alapszerződésnek, valamint a két ország közös EU- és NATO-tagsága által megkövetelt együttműködésnek. Ugyanakkor kijelenti: Románia szemszögéből nem léteznek olyan „máig megoldatlan politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák, amelyeket a békeszerződés okozott volna”. És nem érti, miért tekintik egyesek tragédiának a trianoni szerződést, ami „a jelenlegi geopolitikai valóság egyik alapvető eleme, és része az 1919 folyamán aláírt békeszerződéseknek, amelyek véget vetettek az első világháborúnak, a mintegy 19 millió ember életét követelő valódi tragédiának, lehetővé téve a nemzetállamok – köztük Magyarország – megszületését és megerősödését”.
A közlemény szerint Románia nem vonja kétségbe Magyarország jogát, hogy törvénybe foglalja, miként emlékezik meg történelmének fontos pillanatairól, „de nem fogadhatja el, hogy megkérdőjelezze a mai Európa alapjául szolgáló nemzetközi szerződések rendszerét”. Hangsúlyozza: Románia elkötelezett a területén élő nemzeti kisebbségek jogainak védelme és előmozdítása, az etnikumok közötti párbeszéd megerősítése mellett, és az elkövetkezőkben is arra fog törekedni, hogy erős, pragmatikus, a közös tiszteleten alapuló és a jövőbe tekintő kapcsolatot építsen ki Magyarországgal a román és magyar állampolgárok érdekében, és ugyanezt várja el a magyar féltől is.
Ez tehát a román külügyminisztérium álláspontja. Rendben is lenne, ha igaz volna. És itt a közleménynek arra a részére utalunk, amely a kisebbségek jogainak „elkötelezett” védelméről és előmozdításáról beszél. Aztonban a valóság egészen más: azt tapasztaljuk, hogy az élet szinte minden területén felerősödött Romániában a magyarellenesség. Példának elég, ha csupán a marosvásárhelyi orvosi egyetemet említjük, ahol az intézményvezetők évek óta „elkötelezett” módon támadják a magyar kar létrehozását vagy a katolikus iskola és általában a magyar iskolahálózat ügyét. De beszélhetnénk a magyar nyelv használatáról az egészségügyben, a magyar feliratok ügyéről vagy arról, hogy nem biztosított a magyar nyelv használata az igazságszolgáltatásban. Az úgynevezett „zászlóperek” vagy az úzvölgyi katonatemető ügye sem éppen az „elkötelezett” kisebbségi jogvédelem „modellje”.
Ez tehát az a modellértékű ország, ahol naponta tapasztalhatók a visszaélések a közösségi jogok terén. Ezt a valóságot nem említi a külügyi közlemény.
