2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A fények, a színek élvezete, használata hosszú idő óta átszövi az emberi kultúrát. Ma már a színek ránk gyakorolt hatása az élet számos területén felismert és alkalmazott tény, amit a tudósok fizikai, biológiai mérésekkel is igyekeznek alátámasztani, a népi gyógyászat ősidők óta alkalmaz.

„A szín eddig nem sejtett, de valóságos erőt hordoz, ami az egész emberi testre hatással van, és formai játékkal összekapcsolva jut érvényre.” (V. Kandinszkij)

Ahogy a fenti idézet is utal rá, a szín és a forma, valamint a forma és a tartalom szorosan összetartozó fogalmak, melyeknek egymáshoz való viszonya mindenképpen valamilyen információt közöl, azonban az, hogy ki mit tart szépnek, harmonikusnak, változó és az adott személyhez köthető. Goethe volt, aki elsők között írta le, hogy a színélményeink fizikailag meghatározható energiamennyiségeknek köszönhetők, ezért pszichikai energiák keltésére alkalmasak.

Az évszakelméleti meghatározások gyakorlati alkalmazásában kiemelt szerep jut Johannes Ittennek, aki abból indult ki, hogy a négy évszakhoz fűződő képzeteink, asszociációink alapvetően objektívek (azonosak). Még is az, hogy kinek melyik évszakszín jelenti a harmóniát, többnyire meghatározza, hogy mit találunk esztétikusnak.

Erre a felismerésre ma már komoly iparágak épülnek, és egyre szélesebb körben alkalmazzák úgy, hogy a mindennapi felhasználó számára is érthető és befogadható legyen. Míg a műszaki, elméleti szakemberek a színek beazonosítását számokkal, szoftverekkel végzik (például festékgyártók), addig a mindennapi felhasználó számára egyszerűbb segédeszközre van szükség. Ehhez egyre több színkártyát, színpalettát készítenek, a célcsoport igényeit figyelembe véve.


Mi is a szín?

A szín három dimenzióban változó kontinuum. Színnek nevezzük a szemünkbe jutó kb. 380-780 nm hullámhosszú elektromágneses sugárzásokat, amelyek a szemben a szín érzetét, majd a tudatunkban (agyunkban) az észleletét keltik. Az emberi színlátás fejlődési folyamatában az első állomás a sötétség (éjszaka) és a világosság (nappal) megkülönböztetése volt. Így a fehéret (sárgát) többnyire csak pozitív jelentésekkel hozzuk összefüggésbe, a feketében, a nagyon sötét színekben pedig mindig marad valami félelmetes, titokzatos. Az éjszakai szorongásaink a reggeli fények hatására csökkennek, amit többnyire a vegetációval, az újjászületéssel kapcsolunk össze.

Amint kinyitjuk a szemünket, azonnal találkozunk színekkel. Így nem kérdés, hogy befolyással vannak-e ránk, hiszen nyitott szemmel – bizonyítottan – 80%-kal nő az érzékelésünk. Ez még azokra is igaz, akiknek a látásuk korlátozott, mivel a színek az egyéb érzékszerveinkre (bőr – színterápia, ízlelés – színes ételek) is komoly hatást gyakorolnak, így nem csoda, hogy a döntéseinkben is meghatározó szerephez jutnak.

Amennyiben ismerjük hatásukat, bámulatos dolgokra használhatjuk őket, míg ha tudattalanul alkalmazzuk, akkor az a tapasztalatok szerint fejfájást, fáradtságot, vérnyomás-emelkedést vagy étvágytalanságot okozhat. Mivel felismerték, hogy akaratlanul is igen meghatározó módon alakíthatja életünket, így a színek a tudomány szinte minden területén a kutatás tárgyát képezhetik és képezik is.

Carl Gustav Jung remekül összefoglalta, amikor kijelentette, hogy a színekkel való kommunikáció a tudatalatti anyanyelve. Egyszerűnek tűnő és látványos. A színekben rejlő varázslat tudományos méréseken is alapuló vizsgálata megközelítőleg 200 éves múltra tekint vissza. A korábbi időszakban szinte csak a művészet és a népi gyógyászat foglalkozott következetesen a hatásukkal.

A színek megítélésben, megnevezésében szerepet játszanak szubjektív és olyan objektív tényezők, amelyek a racionális felhasználást teszik lehetővé. Objektív tényező a már említett, a napfényből áradó elektromágneses sugárzás látható tartománya, a szín, ami műszerrel mérhető. Bizonyos külső (akár szervi) eltérések hatására az embe-reknek egy adott színhez való viszonya más és más, így a harmónia megítélésében lehetnek vitás pontok. Ez jelenti a színek megítélésének szubjektív oldalát.

Egy-egy színárnyalat megnevezése nagyon eltérő lehet, ami függhet az egyén szándékától, szakmájától, műveltségétől és akár még a földrajzi életterétől is. Megfigyelések szerint a színnév használata a nemekre is jellemző: a nők általában több színnevet használnak, míg a beszélni tanuló lányok előbb tudják megkülönböztetni a színeket, mint a fiúk.


Nincs harmónia színek nélkül?

A görög eredetű harmónia szó jelentése: összhang. Nemcsics Antal Színdinamika című könyvében olvashatjuk, hogy harmonikusnak azt a színösszeállítást tartjuk, amelynek elemei összhangban vannak egymással. A színharmónia fogalmával tehát a színek közötti összhangot jelöljük. De valójában mi adja a színek közötti összhang érzését? Milyen összefüggés határozható meg azon színek között, amelyekre azt mondjuk, hogy harmonikusak?

A művészetben megnyilvánuló szépség leggyakrabban a természet törvényszerű rendjét fejezi ki. A természetábrázolás, az évszakok körforgása mindig is az egyik legjellemzőbb ihletője volt a művészetnek, köztük a festőknek, íróknak és zenészeknek egyaránt. Az évszakok megjelenítésével érzéseket, gondolatokat közvetítenek, miközben a színek, formák és technikák különbözőségével esztétikai élményt hoznak létre.

Egy-egy évszak különálló ábrázolására számos példát találunk, azonban a négy évszak sorozatba állítására kevesebb művész vállalkozott, és azok megjelenítésében is látunk a valóságtól elrugaszkodott megjelenési formát, ami elsősorban a művésznek az évszakokhoz való viszonyát és a hozzájuk kötődő emlékeit fejezi ki. Az egyes évszakok más és más éghajlati övön eltérő színkombinációkat nyújtanak, így ez ad némi okot az eltérésekre a szakemberek között, amikor egy-egy színkártyacsomagot szeretnének összeállítani a négy évszaknak megfelelően. 


Színek és a vegetatív idegrendszer kapcsolata

A világ különböző tájain elvégzett kísérletek bebizonyították, hogy az eltérő kultúrájú, nemzetiségű embe-rekből az azonos színek meglepően hasonló reakciókat váltnak ki. Ez a kísérlet Max Lüscher svájci pszichológus nevéhez fűződik, aki szerint a vörös, kék, zöld és sárga színek az emberi önértékelés négy alapvető érzésének felelnek meg, a vörös szeretete az önbizalmat, a kék kedvelése az elégedettséget, a zölddel való szimpátia az önbecsülést, míg a sárgáé a belső szabadságot jelenti.

Alapesetben a színek tudatunktól függetlenül a vegetatív idegrendszerre hatnak, ezért állítja Lüscher, hogy egyes színek kedvelése vagy elutasítása közvetlenül képet adhat testünk és lelkünk egészségi állapotáról. Éppen erre alapozva a pszichiátriában hosszú idő óta használják a színek és a személyiség összefüggéseit gyógyításra és konfliktusok megoldására.

A színek ilyen módú használatához két egymástól alapvetően eltérő definíciót kell figyelembe venni. Az egyik az észlelt szín objektív jelentése, a másik a szubjektív viszony az adott színhez. A színteszt, akárcsak a hőmérő, mérésre szolgáló eszköz. Egy adott szín kedvelése vagy elutasítása mutatja a viszonyt és a szubjektív állapotot ahhoz hasonlóan, ahogy a hőmérő a lázat jelzi. Ezért a színteszttel mint objektív mérőeszközzel értékelhető az ember szubjektív, pszichoszomatikus állapota. A tudatosan irányított verbális nyelvvel ellentétben a színekről hozott döntéseink, hogy melyet kedvelünk vagy utasítunk el, nem tudatosak, ezért a tesztszínekkel való mérés eredményeként valós képet kaphatunk az emberről, és nem azt, amit a megkérdezés módszerével kaphatnánk arról, hogy a kérdezett hogyan látja vagy szeretné láttatni magát.

A Lüscher-féle klinikai színteszt eredményességét vizsgáló kutatás során bebizonyították, hogy ez az első olyan mérési eljárás, amely a személyiség egészének pszichológiailag pontos, fiziológiai-orvosi eredményekkel egyező értékelésre alkalmas. 

A fentiek ismeretében célszerű nagyobb tudatossággal tekintenünk a minket körülvevő színekre, és nem pusztán a látványvilág fogalmával összekapcsolnunk őket. 

Tarcsay Mária színdinamikai szakmérnök

www.tarcsaymaria.hu

*

Tarcsay Mária színdinamikai szakmérnök, arculattervező, szín- és stílustanácsadó. 1993 óta a színek körül forog az élete. Kezdetben mint pszichológiai tényezőt tanulmányozta, később sminkesek, divatot formálók és lakberendezők szemén keresztül tekintett a színek adottságaira, hatásukra és a bennük rejlő határtalan lehetőségekre. 2010 óta zajló képzésein arra törekszik, hogy egy átfogó, minőségi és naprakész tudást adjon át. Bár a szakma alapjai kevéssé változnak, a folyamatosan áramló világ üteméhez igazodva alakulnak az igények, változnak a trendek. Ezeket figyelembe véve változik a képzés tematikája is. A szakember szerint a divat puszta követése kevés és felesleges. Ez persze nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagyni.  Sőt! – minden szakmabelinek kötelező. Az egyéni stílus kialakításával, a színtípusunknak megfelelő színek használatával, az alkati tényezőink megismerésével és korrigálásával sokkal nagyobb hatást érhetünk el. Szerencsére ezt már nők sokasága, de lassan a férfiak is felismerik, és keresik a szín- és stílustanácsadókat.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató