Népszámlálási adatértelmezések

Elöregedés és hibás közpolitika

A tavaly decemberben közzétett előzetes romániai népszámlálási adatokra elsőként reagáló magyar politikai alkulatok és közszereplők magyarázkodása vagy vádaskodásai tovább rontották az amúgy is kiábrándultságra hajlamos magyar közösség hangulatát. Az első szakszerű elemzésre a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezésében kedden este került sor, ahol Novák Csaba Zoltán intézetvezető moderálásában Horváth István, Kiss Tamás és Veres Valér szociológusok értelmezték a rendelkezésre álló adatokat. 

Módszertani hiba

A 2021-esnek mondott, de a covidjárvány miatt tavaly megtartott összeírás most zárkózott fel leginkább a többi uniós tagállaméhoz, de így is van 2,5 millió adathiányos állampolgár. A rendszerváltás óta ez volt a harmadik népszámlálás, és az első, amikor online lekérdezést alkalmaztak. Ennek egyik hibája, hogy az első körben érvénytelennek nyilvánított kérdőíveket beemelték a statisztikába anélkül, hogy ezek tartalmazták volna az etnikumra, vallásra vonatkozó válaszokat. 

Vannak olyan értelmezések, hogy létezik a nemzeti közömbösség vagy etnikai semlegesség fogalma. De jelen esetben nem erről, hanem módszertani hibáról lehet szó – állapította meg Kiss Tamás. A 2011-es népszámláláson volt olyan alternatíva, hogy nem kíván nyilatkozni etnikumáról. A nemzeti közömbösek száma akkor 60 ezer alatt volt. A hibásan kitöltött kérdőíveken kívül az etnikai adatok hiányát az ún. imputálás (adatbeemelések) is okozta. A regiszteradatokból közel egymillió, nemzetiségi adattal nem rendelkező lakost emeltek be. A fennmaradó 1,5 millió etnikum nélküli személy a hiányosan kitöltött adatlap lezárásából adódik. Ez a hibásan működő online platform miatt fordult elő, annak ellenére, hogy a népszámlálási törvény kötelezővé tette az érvényesítés előtt az összes kérdés – beleértve a nemzetiségi és vallási/felekezeti hovatartozást is – megválaszolását. Ameddig nincsenek területre lebontott adatok, nem lehet megállapítani, hogy az adathiányos halmazban alul- vagy fölülreprezentáltak a magyarok. Vagyis, hogy többen vagy kevesebben vagyunk, mint 1,1 millió. 

Reális és legális népesség

Romániában a népszámlálást egyfajta kettősség jellemezte. Amint Horváth István szociológus megjegyezte, a legális népességhez tartozik mindenki, akinek a román állammal valamilyen jogi kapcsolata van. Belekerült a személyi nyilvántartóba, az adónyilvántartásba, az oktatási rendszerbe, egészségbiztosításba stb., tehát hagyott egy nyomot. Ha ezek a személyek nem kerültek összeírásra az első két fázisban – önkitöltés vagy kérdezőbiztosok által –, állandó lakosoknak tekintették és beemelték őket. Így kerülhettek be a külföldön élők is, ha érvényes személyi számuk volt. Sajnos a népszámlálás módszertana nem teszi lehetővé, hogy pontosan meghatározzuk a reális és legális népesség közti különbséget. Tehát nem derült ki, hogy valójában hányan élnek Romániában. 

Román bevándorlók

Egy évtized alatt Romániának 624 ezres természetes vesztesége volt, tehát ennyivel többen haltak meg, mint amennyien születtek. A magyar etnikum vesztesége 85 ezer fő, ami azért is magas szám, mert elöregedettebb, mint az országos átlag. Kevesebb a termékeny korú, és többen halnak meg. A korábbi népszámlálásokhoz képest újdonság volt, hogy a természetes veszteséget a migrációs egyenleg nem kompenzálta, ugyanis a migrációs veszteségben felülreprezentáltak a magyarok – értékelte a folyamatokat Kiss Tamás, és az okokat keresve hangsúlyozta, hogy Romániába jelentős bevándorlás tapasztalható. Ez a folyamat 2015 után emelkedett meg nagyon látványosan. Egyfelől megjelennek olyan gyerekek is a statisztikában, akik külföldön születtek, de regisztrálták őket itt is. Ezenkívül ott vannak a határon túli – ukrajnai és moldovai – románok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, és úgy jönnek be az országba. Ezeknek a száma 350 ezerre ment fel, miközben 2011-ben 50 ezer körül volt. Kevésbé, de a hagyományos bevándorlók száma is növekedett. 

Migrációs folyamatok

Európában nehéz meghatározni a népesség összetételét egy adott országban, mivel az unión belül szinte felbecsülhetetlen a mobilitás, és nem minden államban mérik ezt a mutatót. A becslések szerint Olaszországban 1,038 millió, Spanyolországban és Németországban egy-egy millió körüli a romániai állampolgárok száma. Ehhez adódik még az Egyesült Királyságban élő félmillió fő, illetve a világ más tájain élők száma. A helyzetet még bonyolítja a kettős állampolgárság. Például Németországban előnyt jelentett a romániai magyarok számára, ha éltek a könnyebb gazdasági beilleszkedést nyújtó (magyar) kettős állampolgárságukkal. Az elemzők szerint már a tíz évvel ezelőtti, reálisnak mondott 20 milliós romániai lakosságszám is túlbecsült volt, mivel nem lehetett megállapítani, mit tekintettek rezidens állománynak. Becslések szerint 4 millió körül van a Romániában született, külföldön élők száma. Ez arányaiban vonatkozhat a magyar etnikumra is. A népszámlálási kampányban mindenkit arra biztattak, hogy írja be a külföldön élő gyerekeit, hozzátartozóit. 

Identitásmérés 

Már az 1992-es népszámláláskor felvetődött a csalás gyanúja, de most már erre nincs szükség, mert ahogy a szociológusok fogalmaztak, az államok megtanulták és jól birtokolják a „statisztikai valósággyártás eszköztárát”. A mostani kérdőív összeállításakor figyelembe vették a kisebbségeket képviselő szervezetek javaslatait, az etnikai meghatározás és ezen belül az alcsoportok nevesítését. A magyar közösség szempontjából paradigmaváltásra lenne szükség – fogalmazott a szociológus. Ha népszámlálásban gondolkozunk, akkor az anyanyelv, ha pedig önmeghatározásban, akkor az etnikum kellene legyen a meghatározó. Ezáltal a kettős identitásúakat is jobban a közösségünkhöz kapcsolhatnánk. Beleférnének nemcsak a romák, a svábok, hanem a vegyes házasságban élők is. A roma integráció szüksége jól érzékelhető a beiskolázások esetében is. De ehhez szükséges, hogy a kisebbségi intézményeinket hozzáférhetőbbé tegyük a romák számára, legyen ezen belül képviseletük és beleszólásuk. Az RMDSZ-re szavaznak, de nincsen képviselőjük, magyar anyanyelvű iskolákba járnak, de a tanrendben nincsen roma költő. 

Közpolitikai szemléletváltás kell

A magyar elitek gondolatvilágában a középosztálykép él, miközben a magyar közösség társadalmi szerkezete teljesen más. Mivel a közpolitika a középosztályra fókuszál, mind oktatási, mind családpolitikai kérdésekben bizonyos rétegek leszakadása egyre nagyobb. Például a kétéves gyereknevelési támogatást a Székelyföldön kevesebben tudják igénybe venni, mivel nem voltak alkalmazásban. Annak ellenére, hogy a magyar oktatási rendszer szerkezete jó, a falusi gyerekek továbbtanulási esélye 3,7-szer kisebb, mint a nagyvárosokban élőké. Ezért nagy a magyarok körében az iskolázottsági hátrány, amint a statisztikákból kiderült. 

Abba kell hagyni a teátrális szórványsajnálatot – mondta felszólalásában Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár. Miközben dicséretesnek tartotta a nyelvi közösség gondolatát, felemlegette, hogy ő már 1993-ban, majd 2004-ben kidolgozott egy törvénytervezetet, amelyet a nyelvi jogokra épített. Szerinte csoporthiúságok miatt talált süket fülekre a javaslat az RMDSZ vezetői részéről. Amint fogalmazott: nincs miért a pusztuló magyarságot erőltetni a szórványban, miközben például Temes megyében a magyar családnevűek román keresztneveket adnak gyermekeiknek, hogy román identitást kapjanak. 

Jövőtervezés reális alapokon

A kolozsvári tanácskozásnak lesz folytatása, ígérték a szervezők, de már a most elhangzottak is nemcsak gondolkodásra, hanem cselekvésre is kell ösztönözzék a romániai magyar politikai elitet. Ha erős közösségként akarunk létezni, nem hazudhatunk önmagunknak, és le kell szoknunk a riogatáson, ellenségképgyártáson és klikkérdekeken alapuló politizálásról. Hisz ez a gyakorlat, amint egyik hozzászóló megállapította, több magyart üldözött el, mint a (nacionalista) románok. Hasznos lenne, vélték a szociológusok, hogy majd, részletes helyi adatok birtokában, azok elemzése is megtörténjen, és erre alapozzák a döntéshozók közpolitikájukat. Azon a szinten a statisztikai torzulásokat talán jobban lehet korrigálni. De ennél is fontosabb, hogy az egészségügyi szolgáltatások, a beiskolázás, a vidéki értelmiség helyben tartására és a megélhetést biztosító gazdasági tevékenységek támogatására megvalósítható terveket dolgozzanak ki a közösség képviseletére vállalkozó politikusok, közszereplők. Talán akkor megállítható lenne a magyarok fogyása.