Előfordulnak iskolai bántalmazások

Diáksztori

Sokan azt gondolják, hogy a tanár–diák-visszaélések csak a filmekben léteznek, pedig nem így van. Ezek a visszaélések gyakran előfordulnak a mi környezetünkben is. Igen, bármilyen hajmeresztően hangzik, itthon, Erdélyben is sokszor lehet találkozni ilyesmivel. Ez pedig már önmagában elég nagy baj, de ami még nagyobb, hogy nem beszélnek erről sem a diákok, sem a tanárok. Pedig lenne miről. Az Érted ifjúsági szervezet célja az, hogy bemutassa ezeket a visszaéléseket és bántalmazásokat, természetesen név nélkül, azért, hogy ha valaki hasonló helyzetbe kerül, merjen róla beszélni, és segítséggel képes legyen tenni ellene. A kezdeményezést az indította el, hogy a nyár folyamán felkerült a közösségi hálóra egy botrányos videó, ahol a tanár elkezdi sértegetni az egyik diákot. Az Érted a Székelydatával és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségével (MAKOSZ) közösen úgy döntött, hogy magukra vállalnak egy kis részt a romániai iskolai környezet biztonságossá tételének emberpróbáló munkájából. Megfogalmaztak egy felhívást, amelyben arra kérték az embereket, hogy küldjék be esetleges iskolai bántalmazásaikról szóló történetüket. Azóta már elég sok történet összegyűlt, melyek mélysége és súlyossága kétségbevonhatatlan. Ezeket a név nélküli történeteket feldolgozzák, és képregénnyé alakítják, ezáltal is felhíva a figyelmet az iskolai bántalmazásokra. 

 Az első képregény főszereplője Lilla, akit diákkorában egyik tanára rendszeresen figyelt írás közben, úgy, hogy a háta mögött állt, és amennyiben valami nem tetszett neki, rákiabált. Felnőttként mai napig összerezzen, ha valaki a háta mögé kerül.

 A második képregény egy fiúról szól, akinek hosszú haja volt. Ezért kapott rossz 

jegyeket az iskolában, bár a leckét tudta, és még ferde hajlamúnak is titulálták. A történet vége az, hogy levágta a haját, és azóta sem növelte meg.

 A harmadik történet egy tanárról szól, akit a szülők folyamatosan támadtak, mert rossz jegyet adott a gyermeküknek. A szülők összefogtak, és elüldözték a tanárt az iskolából, annak ellenére, hogy az egyik szülő beismerte, a jegyek valóban a diákok képességeit tükrözték. 

 A kezdeményezés jelmondata: „Ne hallgass róla!”. Amennyiben valakinek tudomása van olyan esetről, amikor vagy a diákot, vagy a tanárt bántalmazták, esetleg éppen vele történt meg, ne hallgasson róla, és írja meg a Diáksztori csapatának.

 A kezdeményezésről Molnár Eszter, az Érted társalapítója számolt be lapunknak.

– A Diáksztori egy olyan kezdeményezés, amellyel képesek vagyunk dolgokat megmozgatni. Egy olyan helyre nyúlunk ezzel, ahol nagy a probléma. A Diáksztorival próbálunk segíteni és változtatni, valamint felhívni a figyelmet, hogy óriási a gond, ha ilyen visszaélésekről beszélhetünk az erdélyi magyar iskolákban. 

 Első lépésként létrehoztunk egy e-mail-címet, ahova a történeteket vártuk, és sajnos jöttek is szép számmal. Nagyon megrázó volt ezeket olvasni. Az elején körülbelül 30 történet érkezett, és mindegyik egy-egy specifikus helyzetről szólt. A feldolgozásnál összekeverjük a történeteket és értelemszerűen név nélkül jelennek meg. A képregényekben megjelennek a verbális rágalmazások, valamint a hátrányos megkülönböztetés is. És ezek sajnos valós dolgok. Ami pedig talán a legmegrázóbb, hogy vannak idősebbek is, akik azt írják, hogy azóta is bennük van, amit akkor átéltek.

 A történetekből egy külön munkacsoport hozza létre a képregényeket a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége és Csala Dénes segítségével. Ebben a munkacsoportban vannak színészek is és egy illusztrátor. Komoly munka megtervezni, hogy kéthetente megjelenjen egy képregény. A későbbiekre pedig videókat is tervezünk, ahol a színészek felolvassák a történeteket. 

 A képregények és a jövőbeli videók teljes mértékben tükrözik a valóságot, hiszen azokon a történeteken alapulnak, amiket kaptunk  hiteles forrásból, és érzik is rajtuk a személyes érintettség. Azért keverjük össze a helyzeteket, hogy ne legyen felismerhető, hogy a diák, aki küldte, ne érezze, hogy róla szól, és éppen őt dolgozzuk fel.

 Ezeknek a történeteknek nincs happy endjük, a kíméletlen valóságot mutatják be. A képregények és a videók azokkal a megrázó dolgokkal foglalkoznak, amelyek megtörténhetnek egy tanár és egy diák között, és sajnos nem egy esetben meg is történtek. Ezek a rémisztő dolgok akkor következnek be, amikor nincs meg a kölcsönös tisztelet, vagy még annál kevesebb van a kapcsolatban.

 Azonban kiemelten fontosnak tartom, tartjuk, hogy ezek a történetek ne kerüljenek a szőnyeg alá, mert ha az ember nem beszél róluk, élete végéig magában hordozhatja a fájdalmat és a sebet, amit a bántalmazás pillanatában szerzett. Elhiszem, hogy nehéz beszélni róla, de sok embernek segíthetnek, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe, és a saját lelki fájdalmaikat is mérsékelni tudják. Kérem, ha valakinek van bántalmazásról szóló története, ossza meg velünk, a 

Diáksztori csapatával a www.diaksztori.com weboldalon. Ne hallgasson róla!