Magas hőfokon indította az év legmelegebb havát a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fóruma a minapi csíkszeredai tanácskozásukon.
Magas hőfokon indította az év legmelegebb havát a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok civil fóruma a minapi csíkszeredai tanácskozásukon. Amelynek mi más lehetett volna a témája, mint a három székelyföldi megyében számszerű kisebbségben élő többségiek – szerintük – sanyarú sorsa, akikre rettenetes magyar elnyomás nehezedik. Aminek a mindenkori kormányok nem tanúsítanak kellő figyelmet.
Egyebek között szomorúan állapították meg, hogy a lassan leköszönő romántanárok helyébe nem lépnek hasonlóan felkészült és – értelemszerűen – hasonlóan mély hazafias érzülettel lángoló utódok. Csupán olyanok, akik a Sapientián végeztek, és jóformán nem ismerik a román nyelvet. Ezért a fiatalokat „önkéntes hazafias tevékenységekbe” akarják bevonni, amiknek a legmegfelelőbb fóruma a marosfői nyári egyetem lehet.
Megállapították, hogy „a román nép nem vész el” az állandó destabilizációs kísérletek ellenére sem, és az említett három megye románsága „a nemzeti ellenállás szimbólumaként” él tovább.
És, bizonyítandó, hogy semmiféle destabilizációs kísérlet sem fog rajtuk, egy projektet fogadtak el a románság Kárpát-medencében való megmaradásáról „a következő száz évre és az utána következőkre”, amelynek számos pontja között szerepel „az erdélyi, moldvai és havasalföldi románok és székelyek kapcsolatára vonatkozó kutatások támogatása”.
Mindez a jövő évi nagy centenárium előkészületének részeként.
A civil fórum természetesen a szokásos formáját hozta, mert egyebek között például monitorozni akarja a Kovászna és Hargita megyei románokat érő diszkriminációs eseteket, amelyeket elküldenek az ügyészségnek, a nép ügyvédjének, a diszkriminációellenes tanácsnak, a sajtónak és ki tudja még hova. Emellett „stratégiát” kívánnak kidolgozni a Kárpát-medencei románok imázsa javítása érdekében. Végül „híres román történészek” kötetet írnának a székelyek történetéről és a románokkal való évszázados kapcsolatukról, „hogy megismerhessük ennek a közösségnek az igazi történelmét, mellébeszélés, kihagyás és tendenciózus ideológiai autonomista értelmezések nélkül, a közösség civilizációs értékeinek tiszteletben tartásával”. Ahogy illik, ugye?
Szóval mondták a magukét. Ám meglepett, hogy szokásuktól eltérően nem fogalmaztak meg vehemens nacionalista támadásokat. Ennél is meglepőbb, hogy kimondták az eddig szitokszónak tartott székely szót a mindenkori „úgymond” kifejezés nélkül, ezzel mintegy elismerve, hogy a székely nép igenis létezik.
Óriási előrelépés a civil fórum esetében, hiszen eddig tüzet okádtak már a szó hallatán, Székelyföldet nem létezőnek nevezték, a kék-arany székely zászló pedig vörös posztó volt a felbőszült hazafiak számára. Vajon tényleg jobb belátásra tértek, vagy ez is csupán egy újabb „stratégia” része?
