Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Miközben a fő kormánypárt minden lehetséges alkalommal arról dalol, hogy hatékony munkájának hála a befektetők bíznak szép hazánkban, a gyakorlatban úgy rombolja le ezt a befektetői bizalmat, mintha arra kapott volna nem sima felhatalmazást, hanem egyenesen szigorú parancsot a választóktól.
Az üzleti világban ilyenkor, tavasszal van szezonja az éves közgyűléseknek, ahol a tulajdonosok elfogadják az előző évi számvetést, és döntenek a folyó esztendei tervekről. Ez történt a többségében állami tulajdonú energetikai nagyvállalatoknál is. Az állami cégek vezetőtanácsaiban pénzzel jól kibélelt meleg bársonyszékek várják a hű pártkatonákat, rendszerint a kormánypártok embereivel töltik fel ezeket a testületeket. Ez mindenhol így megy a világban, persze jobb helyeken azért szokás arra is figyelni, hogy a szakterülethez legalább értő emberek kerüljenek döntéshozó pozíciókba, és nem csak azért, hogy ne afelett élcelődjön a sajtó, mint itt nálunk pár hete, amikor az volt a sláger, hogy műkörmös díványtigrisek harcolnak az árvizekkel…
És az is általános szokás rendesebb helyeken, hogy a vezetőtestületekbe csak az állam tulajdonrészével arányos számú pártembert ültetnek. Nálunk is így járta, de idén a liberálisok felrúgták ezt a rendet, az ügyről beszámoló mérvadó gazdasági lap szerint minden kisebbségi tulajdonosi képviselő helyére pártembert ültettek a gázvállalatoknál. Ilyen erődemonstrációra még a gazdasági kérdésekben sokat és joggal szidott szociáldemokraták sem vetemedtek az előző kormányzati ciklusban, pedig ők az előző választásokkor egyértelműen megszerezték a hatalmat, ami erről a liberális társaságról nem mondható el. A hatalmi helyzettel való ilyenszerű visszaélés nagyon rossz üzenet, nemcsak a befektetők számára, hanem mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy az adófizetők pénzén működő állami cégeknek korrektül kellene működniük.
Másik, befektetői és tisztességes adófizetői bizalmat romboló lépés volt, hogy nemcsak ezeknél a gázas cégeknél, hanem több más állami vállalatnál is titkosították a vezetőség fizetéseit. Ez egy leleplező baklövés volt, mert a tőzsdén is jegyzett cégekről van szó, amelyek esetében az átláthatóság alapkövetelmény lenne bárhol a civilizált világban. Mi e jelek szerint sem értünk el még oda. Sőt távolodunk attól, amikor egy állítólag liberális vezetésű kormány a pártállam szellemi örökösein is túltevő módon fütyül az átláthatóságra a hatalom utáni mohóságában. Ebben a mohóságban a rendszerváltás óta konszenzus van az ezt a jobb sorsra érdemes országot lelakó pártok között, legfeljebb a módszereik különböznek.