Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az Estöri verseny célja, hogy a tanulók önállóan ismerjék meg Magyarország nagy történelmi személyiségeit. Mindezt nem szokványos módon. A verseny 2021-es kiadásában nagy a szerepe az Instagramnak és az új médiának is, úgy kellett beállítani, mintha ezek a felületek léteztek volna például az 1848–49-es forradalom idején is. Azt is lehetne mondani, hogy már a közösségi média is a történelem részét képezi.
A versenyen részt vett a Bolyai Farkas Elméleti Líceum három diákja, Forró-Bathó Eszter, Fogarasi Szabolcs és Papp Benjámin, akik megszerezték az első helyet. A felkészülésről és a megmérettetésről dr. Kálmán Attilát, a csapat felkészítő tanárát és a három diákot kérdeztük.
– Hogyan zajlott a felkészítés?
Dr. Kálmán Attila:
– Mivel nem klasszikus versenyről beszélünk, a felkészülés is rendhagyó volt. A megszokott versenyeknél az az eljárás, hogy van egy anyag, amit meg kell tanulni, lehetőleg minél jobban, és annak alapján a feltett kérdésekre a diákoknak válaszolniuk kell. Az Estöri esetében összetettebb a helyzet. Persze megvan a klasszikus felkészülés is, hiszen meg kell tanulni egy anyagot, amiből kérdéseket tesznek fel, viszont nagyon sok kreatív része is van a versenynek, és ebből kifolyólag rendhagyó módon kellett felkészülni. A klasszikus felkészülést az online térben valósítottuk meg. Az első forduló és a döntő online kvízeit komoly rákészülés előzte meg, mindkét esetben több hetet vett igénybe, ameddig átvettük az anyagot. A kreatív részeknél többek között forgatókönyvet kellett írni, kisfilmeket kellett készíteni. Összességében a felkészülés többrétű volt, megvolt a klasszikus része is, de például egy Instagram-oldal létrehozása és folyamatos szerkesztése már más affinitásokat igényel.
– Hogyan látja a történelemtanár az Instagramot?
– Be kell vallanom, hogy a verseny előtt nem volt Instagram-oldalam. Az Estöri késztetett – és még nagyon sok kollégát – arra, hogy létrehozzunk egy-egy oldalt. A személyes oldalam arra volt jó, hogy a diákok által létrehozott oldalakat követtem. Azt is meg kell mondanom, hogy hidegen hagy az Instagram, a verseny után nem használom. Ellenben azt is be kell ismernem, hogy a diákoknak nagyon jó felület arra, hogy még jobban elmélyüljenek különféle témákban. A 21. század diákját kétségkívül ezekkel a módszerekkel lehet vagy kellene megfogni, mindenféle szempontból, nem csak a történelemoktatás szempontjából. Természetesen ez azt feltételezi, hogy a tanárok is tisztában vannak ezeknek a felületeknek a használatával, az ilyen alkalmak bizonyítják be, hogy ezeket lehet jóra is használni, nem csak a nevetséges vagy téves információk szórására jók. Valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen versenyeken a tanárok is tanulnak, és lehetőségük nyílik arra, hogy elsajátítsák a közösségi médiás felületek használatához szükséges tudást.
– Reménykedett benne, hogy sikerül elhozni az első díjat?
– Ez volt a verseny ötödik kiadása, és mi a Bolyaiból három éve veszünk részt rajta. Tehát volt még két próbálkozás. Első alkalommal a középdöntő első feléig jutottunk, második alkalommal pedig az elődöntőig. Nem is gondoltam rá, hogy sikerül elsőként végezni. Viszont fokozatosan nőtt bennem a remény, az elődöntőben az volt a vágy, hogy jussunk tovább a középdöntőbe, a középdöntőben elsőként kerültünk be a döntőbe, és onnan már másképpen látszottak a dolgok. De még akkor sem gondoltam rá, hogy sikerül elhozni az első díjat, amikor az eredményt kezdték el hirdetni. Reménykedtem a dobogós helyezésben, de az első díjra nem számítottam. A csapat teljesítménye rendkívüli volt, mindent beleadtak, de azért hihetetlennek tűnt, hogy egy ekkora méretű versenyen mi, Erdélyből egyedüli résztvevők, első helyezést érünk el. Ez óriási eredmény, nagyon büszke vagyok a diákjaimra, akik végig komolyan dolgoztak, és ennek meg is lett az eredménye.
– Az előző években is online zajlott a verseny?
– A koronavírus-járvány előtt nem. Az első forduló mindig online volt, hiszen az egy internetes felületen folyó kvíz, de a középdöntőnek a második szakasza Budapesten szokott lenni, a Magyar Tudományos Akadémia épületében, a döntő pedik Kismartonban, Ausztriában, az Esterházy-kastélyban. Ugyanakkor ki kell emelnem a verseny komplexitását, úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencében ez egy egyedi megmérettetés. Nyolc hónapot tart, ami nagyon sok, és megerőltető a diákok számára. Ezen a versenyen csak akkor lehet vagy érdemes elindulni, ha a diákok rendelkeznek tanári vagy intézményi támogatottsággal. Továbbá hozzá kell tenni, hogy a zsűri összetétele nagyon profi volt, ugyanis próbálták egyensúlyba hozni a történészeket és a történelemtanárokat, tehát nem csak tanárokból vagy nem csak történészekből álló zsűri volt, és ez meg is látszik a kérdéseken. Az Instagram-oldal, a képek és a videók értékelése pedig egy szakavatott vállalatra volt bízva, vagyis nem a történészek tartottak szakmai kiértékelést.
Forró-Bathó Eszter-Annát, Fogarasi Szabolcsot és Papp Benjámint kérdeztük:
– Rosszulesett, hogy nem tudtatok a hagyományos formában részt venni a versenyen?
– Eszter: Engem nagyon megérintett, hiszen sok csapattal vettem fel a kapcsolatot a középdöntő előtt. Nagy élmény lett volna találkozni velük, mert eddig is sokat beszélgettünk, és az elmúlt két hónapunkat a virtuális térben együtt töltöttük.
– Szabolcs: Számomra a legnagyobb hiányt az jelentette, hogy nem lehettünk ott azokon a helyszíneken, ahol a versenyt tartották az előző években. Más online, és más személyesen ott lenni.
– Mennyi időt vett fel a felkészülés az online kvízekre?
– Benjámin: Az anyagot felosztottuk három részre, és utána elkezdődtek a kikérdezések. Kálmán Attila tanár úr mellett nagy segítségünkre volt Eszter testvére, aki történelmet tanul. Minden fordulóban segítségünkre voltak, és mellettünk álltak, hogy segítsenek, ha valami nem menne, de szerencsére elegendőnek bizonyult a tudásunk, minden kérdésre tudtunk válaszolni.
– Milyen volt a történelem és az Instagram kapcsolata a csapatotoknál?
– Eszter: Kaptunk egy karaktert, a Fáy Andrásét, az ő életével kellett azonosulni. Nem kellett az egész életet felölelje a platform, ki lehetett választani egy korszakot, viszont mi arra a döntésre jutottunk, hogy az egész életét korhűbben be tudnánk mutatni. Mindenféle forrásanyagot átnéztünk, próbáltunk minél hitelesebbek lenni, de kreatív dolgokat is belevittünk. Amikor képet tettünk közzé, a történelmi adatok szövegét átalakítottuk mai nyelvezetre, amikor pedig videót, akkor elengedtük a fantáziánkat, és a kész tényekből egy egyszerű videóanyagot készítettünk. A vírushelyzet nem tette lehetővé, hogy különböző helyekre elmehessünk, viszont eljutottunk a gernyeszegi Teleki-kastélyba, és ott készítettük el a fényképeket, illetve videókat. Hozzáteszem, hogy Fáy András karakterét úgy kellett megvalósítani, mintha a kortársunk lenne, és ő is velünk lenne a csapatban a versenyen.
– Hogyan értékelitek a saját teljesítményeteket?
– Benjámin: Én nem feltétlenül az első díjat értékelem, hanem azt, hogy nem kötöttek bele a videókba. Ez azért esett jól, mert a technikai részekről én gondoskodtam, és nagyon féltem attól, hogy az lesz a gyenge láncszem. Meggyőződésem, hogy Eszter a szöveg miatt, Szabolcs pedig a szereplések miatt izgult. De végül csak annyi kritikát kaptunk, hogy túl hosszúak a bejegyzések szövegei. Az eredményhirdetésnél mi sem gondoltuk, hogy sikerül megszerezni az első helyezést. Amikor az eredményhirdetésen elérkeztek ehhez a részhez, az volt a fejünkben, hogy vagy minden, vagy semmi, hiszen addig nem is említették a nevünket.
– Milyen útravalót kaptatok a versenytől?
– Szabolcs: Maradandó élmény!
– Eszter: Számomra barátságokat és egy életre szóló élményt. Továbbá nagyon remélem, hogy hármunk között a barátság megmarad.
– Benjámin: Ha komolytalanul kellene válaszolni, azt mondanám, hogy egy ipadet. De ami számomra nagyon fontos, az a tanár–diák kapcsolat, hiszen szerintem egyikünk sem ismerte annyira Kálmán Attila tanár urat.