Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyógyszerészet Kara első dékánjának nevezték ki 1950. október 1-től. Bár ezt a tisztséget csupán szűk három évig, 1953. április 30-ig töltötte be, dékánként e rövid idő alatt is hasznos tevékenységet fejtett ki.
Balogh László 107 évvel ezelőtt, 1914. május 13-án született Háromszéken, a mai Kovászna megye Barátos községében. Apja Balogh László Sándor, anyja Csiszár Ilona, aki egyedül nevelte egyetlen fiát. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a középiskolai tanulmányait már Brassóban, a Ion Meşotă iskolában folytatta, ahol 1931-ben érettségi vizsgát tett. Ezután beiratkozott a kolozsvári román tannyelvű I. Ferdinánd király egyetemre. Felsőfokú tanulmányait 1934-ben munkásmozgalmi tevékenysége és üldöztetése miatt kénytelen volt megszakítani. Az 1940. augusztus 30-i bécsi döntéssel Észak-Erdély és így Kolozsvár is újra Magyarország része lett. Természetszerű volt, hogy a Ferenc József Tudományegyetem is visszatérjen eredeti székhelyére, Kolozsvárra. Itt kapott Balogh László 1941-ben tanári oklevelet fizikából és kémiából. Ezt követően továbbra is Kolozsváron maradt, a Ferenc József Tudományegyetemen, ahol 1940–1945 között Jendrassik Lóránd (1896–1970) professzor vezetette az általános élettani tanszéket. Ott kapott előbb gyakornoki, majd tanársegédi állást Balogh László. Ez idő alatt beiratkozott a doktorátusra. Értekezésének témavezetője Jendrassik Lóránd professzor volt, témája pedig a lecitinnel kapcsolatos vizsgálatok.
Közben 1937-ben Brassóban megnősült, a sepsimagyarósi Keresztes Máriát vette feleségül. Házasságukból négy gyermek született: László (1938), Enikő (1941), Gyöngyvér (1944) és Réka (1951). A három leány közül a legnagyobb, Enikő gyógyszerész lett, a középső gyermekgyógyász, a legkisebb pedig fogorvos. Mindhárman a marosvásárhelyi egyetemen kaptak diplomát.
Az 1944. augusztusi 2-i bécsi döntés következtében Észak-Erdélyt ismét Romániához csatolták. A román király a 406-os és a 407-es törvényrendelettel 1945. május 29-én a Ferenc József Tudományegyetemet jogutód nélkül megszüntette, és 1945. június 1-től Kolozsváron létrehozta a Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet négy karral. Ennek orvosi karát helyezték át 1945 őszén Marosvásárhelyre. Ekkor Balogh László tanár meghívást kapott az orvosi fizika tanszékre, amit elfogadott, és családjával együtt áttelepült Marosvásárhelyre. Az akkori rossz lakáskörülmények miatt a helyi római katolikus gimnáziumban mint a bentlakás igazgatója lakott családjával együtt.
Marosvásárhelyen az orvosi kar orvosi fizika tanszékét (későbbi neve orvosi biofizika) 1945-ben Felszeghy Ödön (1907–1984) alapította, majd 1947-ben a tanszék vezetését Dezső Lóránt (1914–2003) vette át. Ők azonban nem költöztek Marosvásárhelyre, hanem mindketten Kolozsvárról jártak órát tartani. Emiatt 1948-tól Balogh László tanárt kérték meg a tanszék irányítására, vezetésére. A hallgatók jobb felkészítése érdekében 1951-ben egy 102 oldalas kőnyomatos főiskolai jegyzetet írt, ami rövidesen megjelent.
1948 őszén, amikor létrejött Marosvásárhelyen az önálló gyógyszerészeti kar, Horváth Attila (1920–2008) tanár vezetésével megalakult a gyógyszerészeti fizika tanszék. 1952-től ezt a tanszéket docensi minőségében Balogh László vezette élete végéig. 1954-ben Barabás Béla és Szabó Endre munkatársaival együtt négy kötetben az egész fizikai tananyagot felölelő jegyzetet adtak ki orvos- és gyógyszerészhallgatók részére. Majd 1958-ban munkatársaival írtak egy kétkötetes egyetemi jegyzetet, ami felölelte a fizikának azt a részét, amire a hallgatóknak szüksége volt.
Balogh László tanárt 1959-ben a radiológiai klinikára helyezték át, ahol már 1960-ban nagymértékben hozzájárult az izotóplaboratórium kutatási eredményeihez. Az oktatás mellett végzett tudományos kutatómunkája legjelentősebb témája ásványvizeink és mofettáink radioaktivitásának a vizsgálata volt, amit a röntgenklinika keretében létrehozott izotóplaboratóriumban végzett. Később a Közegészségügyi Intézet és Egészségügyi Felügyelőség nukleáris medicina laboratóriumának munkatársaival együtt elvégezték a székelyföldi ásványvizek és mofetták fizikai-kémiai elemzését, vizsgálták a sajátos klimatikus tényezőket. Fontosnak tartották a természetes radioaktivitás tanulmányozását, kimutatták a mofettákban is létrejövő jelentős negatív ionizáló hatást, és felhívták a figyelmet ennek élettani hatására. Külön kiemelendő az a sokévi vizsgálódás, amellyel a Székelyföld ásványvizeinek és mofettáinak radioaktivitását mérték. A munkatársaival együtt végzett kutatás eredményéről szóló dolgozatukat az egyetem akkori saját folyóiratában, az Orvosi Szemle – Revista Medicală hasábjain közölték. Ezenkívül más, főleg kémiai és fizikai szaklapokban (Studii și cercetări de chimie, Studii și cercetări de fizică și ştiințe tehnice, Archives de l'Union Médicale Balcanique) is megjelentek. Jelentős az 1963-ban tartott VI. Balkáni Orvosi Kongresszuson bemutatott tanulmányuk egyes kovásznai mofetták radioaktivitásának különböző készülékekkel való mérésének eredményeiről.
A mofettagáz évszázados empirikus használatát a több évtizedes folyamatos orvosi megfigyeléssel kiegészítve Balogh László és kutatótársai munkái is hozzájárultak ahhoz, hogy ma már világosan fel lehet állítani a mofettakezelés javallatát és ellenjavallatát. A napi sajtóban több tájékoztató írást közölt az atomfizika kérdéseiről.
Dr. Balogh László fizikatanárunk 45 évvel ezelőtt, 62 évesen, 1976. szeptember 26-án súlyos szívbetegség következtében hunyt el. Felesége, aki 25 évvel élte túl férjét, 2001. február 4-én hunyt el Budapesten, mindketten a helyi római katolikus temetőben nyugszanak.
Dr. Balogh László tanár rövid, de sokoldalú tevékenységével életét tartalmassá tette. Mi, egykori tanítványai tisztelettel gondolunk rá, és őrizzük emlékét.
Péter H. Mária