Szombaton jeles esemény színhelye volt Marosszentgyörgy. Erdélyben egyedülálló emlékművet avattak az 1990 márciusában történt tragikus események magyar és roma áldozatai, sebesültjei, meghurcoltjai tiszteletére és emlékére.
Mindenki tudja – hiszen akkoriban bejárta a világot a hír –, hogy 1990 márciusában Marosvásárhelyen a véres összecsapásokban ártatlan emberek sebesültek meg és haltak meg, miközben egy békés tüntetésen vettek részt, vagy éppen településüket, családjukat védték a leitatott, felbérelt agresszív támadóktól.
A szomorú emlékű eseményeknek talán sokkal több áldozata lehetett volna – hangzott el az avatóünnepségen –, ha Marosszentgyörgy és a környező települések magyarjai és romái közös erővel nem próbálják megállítani a Marosvásárhelyen garázdálkodó Görgény-völgyiek megsegítésére küldött autóbuszokat.
Az is nyílt titok, hogy az eseményeket követően a hatóságok csupán magyarokat és magyar cigányokat ítéltek el, hurcoltak meg. Közülük többen elmenekültek az országból, szülőföldjüktől távol érte őket a halál. (Puczi Béla például, akit a román hatóságok börtönre és kártérítésre ítéltek, Magyarországra menekült, és ott halt meg 2009-ben. 2017-ben a Nyugati pályaudvaron emléktáblát avattak a tiszteletére.) Az akkori események résztvevői közül hárman vannak még életben.
Az emlékmű tehát egyrészt erkölcsi elégtétel az áldozatoknak és hozzátartozóiknak, ugyanakkor jelzés, hogy az embereknek nem egymás ellen, hanem közös erővel, egymást segítve kell küzdeniük a boldogulásukért. Egyben intő jel az utókornak is.
Hiszen a történelem kerekét ma is sokan visszaforgatnák. A kormány akkor is Magyarországot tette felelőssé, állítva, hogy a március 15-i ünnepségek alkalmából Romániába érkező magyar állampolgárok „a román nép nemzeti érzelmeit sértő nyílt támadásokra ragadtatták magukat”, az események fő oka pedig „a Románia ellen irányuló nacionalista, soviniszta és revizionista uszítás volt”.
A véres marosvásárhelyi eseményeket a hatalom ugyanakkor a frissen (újra)alakult titkosrendőrség létjogosultságának igazolására használta fel.
A román szélsőséges nacionalisták ma is – több mint három évtizeddel az események után – mindenért, ami „sérti” az „érzékenységüket”, a magyarok érdekvédelmi szervezetét és Magyarországot teszik felelőssé.
Ezért van szükség erre az emlékműre: emlékeztessen mindenkit, hogy az akkori események soha többé nem ismétlődhetnek meg.
