Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bonyha – vagy Szászbonyha – Marosvásárhelytől harminc, Dicsőszentmártontól szűk húsz kilométerre, a Kis-Küküllő bal partján, a Jövedicsi- és a Kundi-patak torkolata közelében fekszik. Neve ősi magyar személynévből ered, valószínűleg első birtokosáról nevezték el. Már Anonymus is említi mint Szent István-kori falut. Először 1291-ben Bahna alakban fordult elő. 1330-ban már egyházas hely, várkastélyát először 1495-ben említik. A Bethlen család kedvenc tartózkodási helye volt, 1545-ben Bethlen Farkas alakította át. 1709-ben Acton tábornok ide menekült a kurucok elől, akik ostrommal foglalták el. A település református templomát a 15. század elején építették. A 16. századi Bethlen-kastély omladozó falainak egy részét a lakosság lebontotta.
A település neve az oklevelekben csak III. Endre király uralkodása idején, 1291-ben tűnik fel, az erdélyi káptalan előtt Filipe fia, Jakab Bonyha nevű birtokát – Possessionem Suam Bahna Vocatam – Küküllő vármegyében a Tomaj nembeli Dénesnek, a Losonczy-Bánffyak őseinek adományozta.
A gyulafehérvári káptalan 1319-ben azt bizonyította, hogy Tamás mester székely ispán, Dénes nádor unokája tiltakozott az ellen, hogy Illés mester Bonyhát Miklós kecskési várnagynak eladja. Bonyha már az 1330-as évek elején egyházas hely volt, parokiális egyházát 1490-ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.
Kiss Gábor Erdélyi várak, várkastélyok című könyvéből tudjuk meg, hogy 1465-ben Losonczy-Bánffy Dezső fia, idősebb László szentmiklósi jószágát, a hozzá tartozó Bonyha faluval együtt kétszáz forintért elzálogosította Szentiván Ferencnek.
Az erdélyi lázadásban való részvétel miatt Losonczy Dezső fiainak birtokait – Bonyha mezővárost is – Mátyás király elvette, és hívének, udvari katonájának, nádasdi Ongor (Ungor) Jánosnak és testvéreinek adományozta.
A várkastélyt első ízben abban az 1495-ben kelt oklevélben említik. Szapolyai István nádor előtt Losonczy-Bánffy Dezső fiai, János és Imre, valamint Bethlen Márk fia, Miklós örökösödési szerződést kötöttek, miszerint haláluk esetén birtokaik, köztük az Újvár várához tartozó castella Bohnya vocata, a túlélőkre száll. Ennek értelmében 1501-ben Bethlen Miklós kezére jutott.
A Bethlen család Bonyhán két kastélyt építtetett. A régi, az 1545-ös ma is áll, míg a 17. századit, az újat az 1930-as években a család lebontatta.
A régi kastély a Dicsőszentmártonból Balavásár felé vezető aszfaltozott út bal oldalán van, a Kund-pataka egyik íve által határolt park közepén. Sokáig gazdasági udvar volt.
Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében ír arról, hogy a kastély alapkövét 1545-ben bethleni Bethlen Farkas helyezte el. Reneszánsz stílusban épült, ugyancsak Farkas nevű leszármazottja 1860-ban a kastély középső részét az angol gótika modorában alakíttatta át.
Bonyha, falvaival együtt – Bernád, Kund, Dányán, Gógán, Lepend – 1501-től a Bethlen család birtokába jutott, amely a század közepétől kezdett el építkezni.
A fent említett szerző munkájából tudjuk meg, hogy a régi kastély egyemeletes épület, középső része mindkét oldalán egy-egy épületszárnynyúlvánnyal délkeleti, illetve délnyugati irányban.
Az utóbbi épületszárnyhoz kapcsolódik egy nyolcszög alaprajzú sarokbástya, mely építészeti kialakításánál fogva régebbi épületrész lehet. Szakmai vélemény szerint a 17. századi átalakítás azt az épületet nem érintette.
A kastély legelső épületét tehát Bethlen Farkas (1505–1552) építtette, alapjait 1545-ben helyezték el.
Az alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, mely a mai kastély földszintjén található.
Az akkori kastély kinézetéről semmit nem tudni, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.
A fényképek és rajzok arról tanúskodnak, hogy a nagyobbik kastélyt alaposan átalakították a 18. század második felében.
A kaputorony késő barokk jellegű tört tetőt, az északi és keleti sarokpavilon jellegzetesen barokk tetőformát kapott.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár közlése szerint a saroktornyok rizalitja háromszög oromzatban végződik, és ahogy az ma is látható a kastélyhoz épült északi pavilon timpanonjában, középen egy kör alakú dísz van, melyet kétfelől lehulló girland övez. Források hiányában azonban ezeknek az átépítéseknek a korát nem tudjuk meghatározni.
Az 1948-as államosítás után a kastély gyorsan romlásnak indult. Erődítményjellege mára eltűnt, erődített falainak, saroktornyainak anyagát a környékbeliek hordták szét építkezésekhez.
A kommunizmus idején a kastélyban közintézmények működtek.
Ez időben a kastély renoválásakor eltávolították a külső díszítőelemeket, a csúcsíves frízsort és a kettős családi címert.
Az Adatbank közli: az 1989-es rendszerváltást követően a kastély állapota folyamatosan romlott.
2008-ban Bethlen Fruzsinának, ifj. Bethlen Ádám lányának sikerült visszaszereznie az épületet, az ingóságokat elszállíttatta, az épületet a református egyházkerületnek ajándékozta. 2011-ben a kastély új tetőzetet kapott, és a nyílásokat gipszkartonnal fedték be.
A kastély belsejében két feliratos kőtábla található, melyek az építés fázisait jelölik. A főbejárattal szemben, a földszinti nagyterembe nyíló ajtó felett látható az 1545-ös dátummal ellátott kőfelirat.
Szövege:
SPECTABILIS AC MAGNI:/FIC[us] HEROS, VOLFGAN:/GUS de BETHLEN, SERENISS[im]AE ISABELLAE/ REGINAE CONSILIARI[us]/ PRIMA FUNDAME[n]TA HUIUS AEDIFICII/ JECIT. CIRCA ANNUM/ D[omi]NI, 1545.
Az emeletre kétkarú, kovácsoltvas korlátú lépcső vezet.
A lépcsőház emeleti teréből nyílik a díszterem, melynek ajtaja felett kapott helyet az 1719-es, díszesen kiképzett feliratos kőtábla.
Szövege:
VOLFGANGUS PRIMUM POSUIT FUNDAM(e)N(t)A B E T H L E N / CONSILI(ar)I(u)S CUIUS DACOS ISABELLA REGEBAT/ ERIGIT AT MUROS E MOENIA FIRMAT ALEXIUS/ FILIUS HUNC SECUTUR D E ( c ) O R A T I Q ( v e ) CORON(am)E(ntum) MOLEM. ANNO DOMINI MDCCXIX DI(e) XXV A(ugusti).
A díszterem neoreneszánsz stílusú, kétfele nyíló ajtókkal van ellátva, mennyezete profilozott lécekből kazettásan van kialakítva.
Az oldalfalakat vállmagasságig faburkolat borítja, felette szintén neoreneszánsz konzolos párkány fut végig. Az épület földszintjén a termek boltozottak, míg az emeleten síkmennyezetűek.
Az államosítás után az állami gazdaság raktára, majd több éven keresztül a polgármesteri hivatal működött az épületben.
Értesüléseink szerint 2006-ban kapta vissza a család képviselője, gr. Bethlen Fruzsina, és továbbadta az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége 2013-ban vette kezelésbe.
Több éven keresztül szerveztek itt családi napokat. 2020-ban az egyházkerület megkezdte az épület restaurálását. Egy modern konferenciaközpontot és luxusszállodát szeretett volna kialakítani benne.
A szálloda egy újonnan épített épületrészben kapott volna helyet, erre azonban nem kaptak engedélyt az illetékes hatóságoktól. Véleményem szerint örvendetes, hogy erre nem kerül sor.
Persze, értem az illetékesek érvelését, hogy a luxusszálloda nagymértékben segítette volna a műemlék fenntartását, de ez a történelmi környezet tönkretételével valósult volna meg. Úgy gondolom, hogy túl fontos a kastély (ha csak mint árva Bethlen Kata szülőhelyeként tartjuk is számon), hogy egy új épületszárnnyal tönkretegyük a környezetét, még akkor is, ha az új épületszárny megfelelő távolságra lett volna.
Izgatottan várjuk a kastély beharangozott megnyitását a közönség számára, és örvendünk, hogy egy újabb erdélyi magyar műemlék menekült meg az enyészettől.