Épített örökségünk

Erdély egyik csodálatos templomvára

Kézdiszentlélek templomát 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említették először. A korabeli dokumentumok szerint a 14. század elején a falunak már volt plébániatemploma. Az egykori román stílusú templom helyére a 15. század végén egy nagy méretű gótikus templomot építettek. A reneszánsz stílusú faragott bejárati kapu a 17. századból származik. A 18. század végén a templomot és a templombelsőt barokk stílusban átalakították. A gótikus boltozatot lebontották, a kapubástyát felújították, a déli oldal portikusza is akkor épülhetett. 1713-ban a középkori templomtornyot magasították, a hangablakos felső rész is akkor készült. Az orgonakarzat építési ideje 1736. A műemlék épületet 1701-ben, 1773-ban, 1834-ben, 1892-ben, 1913-ban és 1969-ben javították. Az 1996-os felújítás során a szentély délkeleti oldalán a tetőpárkány alatt egy 16. századi freskófríz került elő. Ugyanakkor semmisült meg a hajó külső falát díszítő középkori falképes felület.

Az épületegyüttest, különösképpen a templom belsejét és a kapubástyát a barokk átalakítások meglehetősen átformálták, a köréje épült védművek a legnagyobb épségben napjainkig fennmaradtak.

A római katolikus templom a legnagyobb háromszéki istenházák egyike, harmincnyolc méter hosszú. A hajó szélessége tíz méter, hossza huszonkét méter, a sokszögzáródású szentély nyolc méter széles és tizenkét méter hosszú. Nyugati oromfalának sarkait átlósan elhelyezkedő pillérek erősítik, fölöttük az alábbi felirat olvasható:

„ERECTUM ANNO 1401

REAEDIFICATUM 1622 

RENOVATUMANNO

1701, 1773, 1892, 1931,

1969. ”

A hajó északi oldalán lévő pilléreken faragványok láthatók, az egyik egy ökörfejet ábrázol, amely Szent Lukács evangélista jelképe. Keleti irányban a második támpilléren egy durván faragott emberfej – angyalfej – van, Szent Máté evangélista szimbóluma.

A templomhajó nyugati oldalán álló karzatot négy nyolcszögű, kőből faragott késő gótikus oszlop tartja. A templomtér délnyugati sarkában egy elkülönített, szűk középkori lépcsőn lehet feljutni a karzatra. A templom nyugati bejárata, valamint a sekrestye ajtókerete szemöldökgyámos.

Említésre méltó a részben elfalazott késő gótikus szentségtartó fülke, amely egyenesen záródó nyílással rendelkezik, faragott kőkerete fiatornyos megoldással készült. A szentségtartó fülke mellett nyílik a homokkőből faragott, átszelt lóhereívvel záródó sekrestyeajtó.

A legszebb alkotás a főoltár

A szentélyt és a tengelyétől kissé északi irányba eltolódott hajót csúcsíves diadalív választja el. A hajó belsejét a déli oldalon három gótikus ablak világítja meg, amelyen kétszer hármas lóhereív és kör alakú díszítés látható. A poligon záródású szentély keleti falán egy befalazott csúcsíves ablak körvonalazódik. A templombelső régi emlékei közé tartoznak a gazdagon faragott szárnyas oltárok. A legszebb alkotás a 18. századi főoltár, amelyen a Szent Anna oltárkép látható. A Kálvária mellékoltár is a templom szépen díszített darabja.

A 15. századra teszik a templom faragványainak készítését

A kézdiszentléleki templom eltér nemcsak a háromszéki, de általában a székelyföldi emlékektől is. Egyértelmű tehát, hogy az erődített templom több tekintetben is felhívja magára a figyelmet. A fentiek ellenére a rá vonatkozó legbővebb – és talán egyetlen – korábbi leírás Orbán Balázs könyvében olvasható.

Orbán a templomvár délkeleti oldaláról felvett metszetét is közölte, amelyen a mai állapothoz viszonyítva említésre méltó különbség nem látható.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból derül ki, hogy a templommal, a faragott műrészletek értékelésével a későbbiekben Entz Géza, Keöpeczi Sebestyén József és Virgil Vătăşianu foglalkozott behatóbban. Újabban Tüdős Kinga és Gyöngyössy János tett kísérletet az eddigi részeredmények összegzésére. 

Az Orbán Balázs által említett 1401-es építési időpontot, amelyet később Keöpeczi Sebestyén József is elfogadott, éppen a már említett késő gótikus formák alapján vitathatónak tarthatjuk.

Megjegyzendő, hogy ezen a véleményen volt Virgil Vătăşianu is, aki a kézdiszentléleki templom faragványainak készítését a 15. század második felére tette.

Keöpeczi bebizonyítja: az ökörfejes emlék nem Moldva címere

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy Orbán Balázs az 1401-béli építést az általa Moldva címerének hitt ökörfejes faragvánnyal támasztotta alá, és így az építtetést Apor Katának, Sándor moldvai vajda feleségének tulajdonította. Keöpeczi azonban kimutatta, hogy az északi sarokpilléren – feltehetően másodlagosan – elhelyezett ökörfejes faragvány nem Moldva címere, mivel hiányzik a többi heraldikai elem – csillag, rózsa, félhold.

A faragványok datálására is kísérletet tett Keöpeczi. Hipotézise azonban újabb vitára ad alkalmat, mivel e két faragvány éppúgy lehetett egy-egy gyámkő is, amely a késő gótikus templombelső barokk átalakításakor került a támpillérekre. 

Gyöngyössy szerint joggal feltételezhető, hogy a korai időkben a falunak kőből épített román stílusú temploma volt.

A ma is fennálló templom építése, a rajta fellelhető késő gótikus faragványok alapján, a 16. század első felében, de legkorábban a 15. század végén fejeződhetett be.

A 18. századi átalakításkor lebontották a gótikus boltozatot, és talán ekkor alakították át a kapubástyát is.

Szintén a fenti szerző világít rá arra, hogy a déli oldal portikusza is ekkor épülhetett, ugyanekkor magasították a középkori templomtornyot és képezték ki a hangablakos felső részt. Nem tudható pontosan, hogy mikor kerülhetett sor erre az átalakításra, de a hajó déli oldalán látható renoválási évszámok közül talán az 1773-as a legvalószínűbb.

Kérdéses marad továbbra is, hogy milyen „újraépítést” takar, egyáltalán milyen építkezésre utal az említett felirat „REAEDIFICATUM 1622” sora.

A szokatlan alaprajz egyedülálló a Székelyföldön

A templomot kerítő saroktornyos, kapubástyás erődítmény szokatlan alaprajza egyedülálló a Székelyföldön. Az ollós védművekre emlékeztető várfalak, az alacsonyan elhelyezett lőrések, a várfal és a tornyok nyolcvan centiméteres vastagsága és alig négyméteres magassága mind-mind egy aránylag késői, 17. századi (századvégi?, megj. Gyöngyössy János) építés mellett szólnak. 

Elvileg a védművek építési időszakának a 18. század első évtizede is elfogadható, azonban ennek valószínűségét igencsak csökkenti az a tény, miszerint a szatmári béke után, de már az azt megelőző néhány évtizedben templomok erődítéséről aligha beszélhetünk. Ez idő tájt csupán a már meglévő falak javítására kerülhetett sor, ezt is inkább gazdasági – például raktározási – meggondolásból végezték, és nem a védelem biztosításáért.

 Az erődítmények építése a 17. századra tehető

Gyöngyössy munkájából azt is megtudjuk, hogy Orbán Balázs minden valószínűséggel tévedett, amikor a falakat és a védőtornyokat egykor magasabbnak vélte. Entz a kézdiszentléleki templom erődítményeinek építését a 17. századra tette, ugyanakkor Kónya Ádám a következőket írta:

„Meglepetésként hat a kézdiszentléleki vár tört vonalú falával, amelyben alighanem a 18. században elterjedt barokk kori erődítésrendszerek úgynevezett ollóinak helyi változatát szemlélhetjük”.

 Az 1802. évi földrengés megrongálja az épületegyüttest

Figyelmet érdemelnek a templomon és védműveken megjelenő, festéssel hangsúlyozott vakolatdíszek, amelyeknél a fehérre meszelt, sima falszakaszokat durvább felületű, sárgásbarna keretbe fogták. Ez a faldíszítés, amely Kézdiszék katolikus vidéke mellett elsősorban a csíki templomokra és cinteremfalakra jellemző, valószínűleg a 18. század folyamán vált divatossá. Orbán Balázs illusztrációján a kézdiszentléleki templomon és várfalain már a maihoz hasonló díszítmények láthatók.

Az 1802. évi földrengés feltehetően megrongálta az épületegyüttest, talán ezért jelent meg a renoválási évek közt az 1834-es évszám.

 Demján László műemlékvédő építész kiegészítése 

 Mindig találunk valami érdekességet, történeti csavart vagy székely furfangot a történelmi örökségeink körül. Itt van a templomunk szentélye. Ismert minden magyar és külföldi érdeklődő előtt a magyar Szent Korona és a vele járó koronatan kérdésköre. 

Évszázadokon át a Szent István koronájaként emlegetett ereklyénk félköríves záródású felső, latin kupolájának csúcsdísze a balra ferde magyar kereszt. Ugyanez a középkori keresztény áhítat vezérelte kifejezésmód jelképe, a keresztre feszített Krisztus-fej balra hajolása tükröződik a szentély tengelyétől balra hajló vonalvezetésű íves szentélyzáródáson is. Mily érdekes, hogy a várhegyen ékeskedő búcsújáró rotunda is szent királyunk nevét viselheti.

Erectum 1401, Reaedificatum 1622, tehát a 14-15. századfordulóra datálhatnánk a templomot? Keöpeczi Sebestyén József, Orbán Balázs, Kelemen Lajos, Bíró József, Balogh Jolán és sorolhatnánk, kik foglalkoztak különböző mélységgel ezzel a kérdéseket felvető csodatemplommal. 

Említésre méltó kérdés a templomban található, moldvai uralkodói címerjelt mutató faragott bölényfej is. Természetesen az I. Sándor vajdára, a magyar királyok által fejedelemmé előléptetett Jó Sándorra – azaz Alexandru cel Bun – utalás elfogadható, hiszen az ő katolikus hitvallásának köszönhetően számtalan katolikus templom épülhetett, például Szeretvásáron, Kutnában, Moldvabányán, Szűcsvásáron kettő, Bákóban, ahol még ferences kolostor is működhetett az akkori püspökség mellett. 

Annyit még tudnunk kell a katolikus moldvai fejedelemről, hogy a hivatalos négy felesége közül Losonczi Margit, az első éppen az erdélyi Losonczi László vajdának a lánya volt. Tőle eredeztetik a Musát nemzetséget. Az ő patrónussága alatt újulhatott meg a kézdiszentléleki templom is. Tehát ellentétek mutatkoznak a legendáriumbéli Apor Kata és Margit közötti bőkezű támogatói szerepek között.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményükből küldte be szerkesztőségünkbe.