2024. november 21., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Iskolát és templomokat építtető mecénás asszonyok

A fogarasi református templom történetének meghatározó eleme az Erdély egyik jelentős erődítményének számító vár közvetlen közelsége, ami a 17–18. században számos alkalommal negatívan befolyásolta a templom sorsát a vár körül zajló különböző hadi események miatt. Fogaras régi református temploma a vár közelében állt. 1704-ben, a kurucok támadását követően, a védők szétlőtték a templomot, hogy többé senki se láthasson be a tornyából a várba…


Teleki gróf elkezdi a templom építését

Gróf Teleki József 1715-ben kezdte el a ma is látható új református templom építését. Abban helyezték el a régi templomból megmaradt faragott kőszószéket és a kő ajtófélfát.

Teleki József 1732-ben meghalt, és felesége, Bethlen Kata fejezte be a templomot 1740-ben. 


Bethlen Kata felveszi az Árva nevet

Első házasságából, Haller Lászlótól született gyermekeit a erdélyi püspök elvetette tőle, hogy megóvják őket a reformációtól. Az egyedül maradt grófné akkor vette fel az Árva nevet, és további életét vallásának, jótéteményeknek és a tudományoknak szentelte.

Húsz templom építését segítette, iskolákat létesített, a szegény gyermekek tanulását támogatta. Az asszonyokat hímezni, varrni tanította.

A templomban a szószéket és az úrasztalát Bethlen Kata hajdani menyasszonyi ruhája borítja, amit a grófné saját kezűleg hímezett.


A vár körüli uradalom Erdély egyik legjelentősebb fejedelmi birtoka

Írott források arról szólnak, hogy a fogarasi református közösség a templomépítésre az első telket Bethlen Gábor fejedelemtől kapta, aki több alkalommal is támogatta az erdélyi kálvinista egyházakat. 

A fogarasi egyházközség abban az időben kiemelt szereppel bírt az erdélyi fejedelmek számára, mivel a vár körüli uradalom Erdély egyik legjelentősebb fejedelmi birtoka volt, amely általában a fejedelemasszony felügyelete alatt állt.

Az első fogarasi református templom felépítését a Berivoj folyó bal partján Bethlen korában kezdhették el.

Ezzel magyarázható, hogy a kor egyik legfontosabb forrása, Szalárdi János Siralmas krónikája már I. Rákóczi György fejedelem építkezései között említi a templomot.

A Fogarasi Református Egyházközség a honlapján tudósít arról, hogy ennek a templomnak az építésze a sienai származású Giovanni Landi volt, az egyik legtehetségesebb építész Bethlen szolgálatában, aki később a Habsburg Birodalom határának megerősítésében játszott meghatározó szerepet. 

1630. március 22-én Brandenburgi Katalin fejedelemasszony egyik levelében Landit a fogarasi templom építkezéseihez hívta.


Az istenháza I. Apafi Mihály fejedelem segítségével újraépül

Ahogyan azt már egy korábbi lapszámban említettük, 1658 augusztusának végén a tatár hadak Fogaras városát is felégették, és ekkor elpusztult a reformátusok temploma is. Újjáépítésére az 1662–1663-as években, a mostani evangélikus templom környékén került sor, I. Apafi Mihály fejedelem támogatásával.

Az építkezés befejezte után 1665-ben Bornemissza Anna fejedelemasszony egy Eperjesen öntött harangot adományozott a templomnak.

A forrásokban szereplő első két fogarasi református templomról nem rendelkezünk információkkal, pontos helyük is kérdéses.

A második templom a Rákóczi-szabadságharc fogarasi hadi eseményei idején megsemmisült.

Az épületet a várban állomásozó császári katonaság 1704-ben lerombolta, hogy az ostromló kurucoknak ne nyújthasson menedéket.

A fogarasi templommal foglalkozó szakirodalomban olvasható az a vélemény, mely szerint a jelenlegi templomban található késő reneszánsz kőkereteit és szószékét a korábbi templomból vitték volna át, azonban az elbeszélő és okleveles források adatai ezt cáfolják.


Az új templom építése az 1712–1715 közötti évekre tehető

A mai istenháza építésének előkészületei az 1712. évre nyúlnak vissza, amikor a helyi egyházközség a templomépítésre telket vásárolt. Gyűjtés indult az új templom felépítéséhez szükséges költségek előteremtésére.

A következő években az egyházközség tagjainak adományai mellett az építéshez hozzájárult több erdélyi református nemesi család és a Fogaras vidéki birtokosok is. 

A szakirodalom szerint az új templom felépítése 1712 és 1715 között zajlott, azonban más adatok arra utalnak, hogy minden bizonnyal hosszabb ideig elhúzódott a befejezése, mert a helyi egyházközség protokollumai például a toronyépítés éveként 1724-et jelölik meg.

Az 1750. évi tűzvészben jelentős károkat szenvedett templom 1757–1758-ban jelentős átalakításon esett át, amikor az egyházközség legfontosabb patrónusának, Árva Bethlen Katának a támogatásával beboltozták a hajókat, nyugati kőkarzatot építettek és az addigi zsindelyfedelet cseréppel váltották fel.

A nagyszebeni Michael Boldesch pallér által végzett munkálatokról maga Bethlen Kata számol be az 1758. december 8-án Teleki Lászlónak írt levelében:

„…a fogarasi ecclesiáról (kire elhiszem, távullétében is kedves Öcsémuram gondoskodását elméjével kiterjesztette eddig is) most is írhatom, hogy a temploma szépen elkészült, oda mentem vala magam is hintón, nékem minden igen tetszik. Minthogy az egész templom a boltozás miatt fejér, illetlennek ítélem belé a fakart, kőkart alkuván, tízrhénest meg is adék előre Boldesnek, 50 rhénesbe alkudván meg őkegyelmével. A székeken dolgoznak most, talán az innepekre elkészülnek azok is…”


Wilhelm Hörbiger elkészíti az orgonáját

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból megtudjuk, hogy a 19. században többször is kisebb-nagyobb javításra, átalakításra került sor.

1872-ben a toronysisakot javították, majd 1886 körül, amikor Wilhelm Hörbiger nagyszebeni orgonaépítő a szentély orgonáját elkészíti, a templombelsőben is nagyobb módosítások történtek: a szentélyben és a hosszház nyugati részén új karzatokat emeltek, és az eredeti barokk berendezést neoreneszánsz, neobarokk bútorzatra cserélték. A templombelső aszfaltozott padlóját minden bizonnyal a 20. század elején öntötték.


A katolikus templom

A katolikus templomot és zárdát 1737-ben a Ferenc-rendi szerzetesek építették. 1747-től iskolát is működtettek, ám az 1760-as nagy tűzvészben leégett a templom teteje, a teljes felszerelése, továbbá a rendház és az iskola is. 1761-ben épült újra a mai alakjában.

A régi berendezésből maradt fenn a főoltár, amelynek érdekessége, hogy középső része forgatható. A templomban több embernagyságú aranyozott faszobor látható. 

A szószék fölött Szent Mihály főangyal szobra is aranyozott. A tizennyolc regiszteres orgona 1895-ben készült. A zárda ebédlőjének falait festmények díszítették, ebből egy ma is látható; belső udvarán két napóra mutatja az időt reggel nyolctól délután háromig.


Rabutin rommá löveti az egykori templomot

A középkori templom a város főterén állt, híres szépségű, háromhajós, gótikus épület volt. 1704-ben Rabutin a várból rommá lövette.

Gábor Anna közléséből tudjuk meg, hogy a középkori katolikus lakosság két részre oszlott: a szászok lutheránusok, a magyarok reformátusok lettek.

A katolikus hitélet csak a 18. században éledt fel, mert a várkapitány még 1678-ban szigorú tilalmat rendelt el Apafi utasítására, amely szerint katolikus pap vagy szerzetes nem celebrálhatott szentmisét.


Boér József adománya

1687 után, amikor a várba katonaőrség került, megérkezett az első katonalelkész P. Melsing Atanáz személyében, akit Antalffi János erdélyi püspök 1725. április 15-én felhatalmazott arra, hogy az „…összes lelkészi teendőket végezze a híveknél is…”. Melsing utódai a katonalelkészségben szintén ferencesek voltak, a legközelebbi brassói vagy a nagyszebeni kolostorból.

1735-ben Boér József nemesi kúriáját a ferenceseknek adományozta. Ezen a kúrián és a hozzá tartozó telken épült fel a ferencesek temploma a kolostorral együtt 1737-ben.


A fogarasi elemi iskola alapítása

1997. augusztus 1-jétől a ferencesek átadták a templomot és kolostort a gyulafehérvári főegyházmegyének. 

A fogarasi elemi iskolát 1747-ben alapították, P. Kapp Sámuel házfőnöksége alatt, amit a ferencesek vezettek. Az iskola eleinte a barátok által bérelt házban működött, majd 1884-1885-ben a ferences rendház, valamint a szülők anyagi támogatásával felépült az új elemi iskola, amit P. Simon Jenő házfőnök áldott meg 1885. november 29-én, 1948-ban pedig államosították.


Demján László műemlékvédő építész kiegészítése: 

Párhuzamos világok uralkodnak és mindig is uralkodtak Erdélyben.

Kocsis István drámájában, az Árva Bethlen Kata monológjában, amelyet korabeli tájszólásunk szép szavaival tolmácsol közel harminc éve Meister Éva pelegrinus dalmondó színészünk, ennek sűrítményét találjuk meg. Miért is párhuzamos? Hisz hajdan a pápista vallás mellé bevonuló protestáns felekezet megjelenésével elkezdődött üldözések tettek tönkre családokat, lásd „árva” nagyasszonyunkat. Majd a hitviták elcsitulásával, szintén a darabból idézve, újabb időszakok sorai következtek: „…szabadságával tudhat-e élni az, akinek fején nehéz bakancsok tipornak?” Lassan a zsoltárok és a Mária-énekek hozta megnyugvást az indulók mai kora követte.

Az idegendúlások, labanc harcok és többszöri tűzvészek utáni újabb fogarasi templomépítések megújulási korában mindannyiszor újjáépített templomokban és parókiákon a szellemi-vallási párhuzamosságok erősségét látom. Régi kőfaragványaik és építőanyagaik jó része beépülhetett a mai egyházi épületekbe. Pezsgő élettel teli iskolák és templomok sarjadtak. 

A hajdani oktató hadilelkészek a falakon túlra vitték, terjesztették áldásos munkásságukat. Így ma honos istenházaként büszkélkedhet Fogarason a katolikus, református, unitárius és zsidó magyar vallások mellett a szász evangélikus, valamint a kissé tájidegen kupolás ortodox és szelídebb unitus egyházi hívek templomainak sora.

Visszakanyarodva az iskolát és templomokat építtető mecénás asszonyra, csak ámulunk a korabeli fáradhatatlan tevékenységén. A vásárokon a híres helyi kordovány- és lenvásznak mellett megjelentek az általa oktatott asszonyok csodaszép hímzései is. 

Munkásságát dicséri egy papírmalom beindítása az egyházi és magánkiadású nyomtatványok, könyvek kiadására. Magánkönyvtárát hazai és külhoni ritkaságokkal bővíti. A református templom cintermében található sírkövére saját hitvezére rovatta fel az utókornak: „Teste e kő alatt Gróf Bethlen Katának, Lelke szent kezébe vagyon Jézusának… Ezer hétszázban lett világra jövése, Ötven kilentzedben innen kimenése… Áldott neve ezt jóságra szülte. Győzedelmi székét már égbe bé ülte.” 

Életíve a Kis-Küküllő és Olt vize között tündöklő erdélyi élettér dolgos és nagylelkű napjainak feledhetetlen világa volt.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerzőnek.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató