Épített örökségünk

A csend monumentuma – Csík történelmi és örök temploma

(folytatás korábbi lapszámunkból – befejező rész)

Csíkkarcfalva Csíkszeredától szűk huszonhárom kilométerre lévő település, mely egykor Felcsík központja és egy időben járásszékhely is volt. Csíkjenőfalvával, Csíkdánfalvával – Oltfalvával – és Csíkmadarassal az egykori Csíknagyboldogasszony egyházközséget képezte, melyből a két utóbbi falu azóta önállósodott. Karcfalva Ábránfalva és Tótfalva összeolvadásából keletkezett, első írásos említése az 1330-as évekből való. Közigazgatásilag napjainkra Csíkszenttamással és Csíkjenőfalvával együtt képez egy községet. Neve a népies magyarázat szerint az egykori Harcfalva alakból képződött, mások szerint a kepe, régi „karc” alakjával függ össze. Nevét egyesek szerint egy Kurs nevű törzsről nyerte. Ritkábban használatos a Csíknagyboldogasszony egyházközség név is, ezt a Karcfalva és Jenőfalva határán épült erődtemplom után kapta. Csíkkarcfalva fő turisztikai látványossága és épített értéke a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templom, amelyet az 1440-es évek táján építettek Hunyadi János adományából. A templom Felcsík legjelentősebb és legszebb erődtemploma, amely a gótika jegyeit viseli magán. Az erődtemplomot egy nyolc méter magas várfal övezi, melynek belső oldalán sértetlenül áll a fából épült vívófolyosó, vagyis a gyilokjáró.

Emlékeztető

A hétszázharmincöt méter magas szikladombon álló templomhoz a 15‐16. században várfalat építettek, melynek lőrései kevés kivétellel összetettek, két‐három „fülkével” ellátott, tág kilövési szögekkel.

A várfalak védőfolyosójának kialakítása egyedülálló Székelyföldön.

A várfal keleti bástyájából emelkedik ki a zömök, eredetileg kétemeletes kaputorony – harangtorony –, melyet Mártonffy György erdélyi püspök, a falu szülöttje költségén két emelettel magasítottak 1720‐ban.

A torony a várfal szerves részeként az őrtorony szerepét töltötte be.

A pápai tizedjegyzék régi közlői nem ismerték Nagyboldogasszonyt

Sok esetben a templom címe több falu közös neve. Ebben is Nagyboldogasszony négy falunak közös temploma és egyházközségi neve: Karcfalva, ahol a templom áll, Jenőfalva, Csíkdánfalva és Csíkmadaras. Utóbbi kettőből később önálló plébánia lett.

A pápai tizedjegyzék régi közlői nem ismerték, és nem is említik Nagyboldogasszonyt.

A legújabb római kutatás fedte fel, hogy 1332‐ben ez is szerepel: E(cclesia) B(ea‐ tae) Mariae Virginis, amint Domokos Pál Péter közli saját római kutatásai eredményeként.

1406‐ban Lőrinc pap a csíknagyboldogasszonyi plébános, aki Csík‐Gyergyó alesperese is, oláfalvi származású. 1482‐ben és 1495‐ben Bertalan plébános szerepel az okiratokban.

1540‐ben egy kehely feliratán Tamás nagyboldogasszonyi születésű papról van adat:

„Hoc opus fecit fieri Dominus Tomas Presbiter natus de Nochboldog assan A.D., 1540…” 

Az álló állapotban befalazott emberi csontváz

A templomot Csík legmagasabb négyöles várfala veszi körül, fedett gyilokfolyosóval és lőrésekkel.

Amint azt már röviden említettük, a keleti bástyájából emelkedik ki a torony, amelyet Mártonffy György püspök, a falu szülöttje költségén két emelettel magasítottak.

A torony harmadik emeletén befalazott csúcsíves ablakok vannak.

A hajó lebontásakor érdekes régi tárgyakat – rézcsészék, rézkés stb. – találtak, melyek a bécsi múzeumba kerültek.

Különös leletnek számít az az emberi csontváz, mely álló állapotban volt befalazva, kezében egy pár patkóval.

A faluba került prédikátort a nép elkergeti

A templomhoz vezető déli oldalon szép barokk Mária-szobor áll. A templom északi oldalát a millenniumkor ültetett fenyves övezi.

A középkori tiszta katolikus egyházközség hívei – egy kis epizódtól eltekintve – mindmáig katolikusok maradtak.

Az epizód az volt, hogy Székely Mózes idejében egy Kelemen nevű prédikátor került a faluba. Tartózkodása rövid ideig tartott, mert a nép elkergette, és az átállottak házait lerombolta.

A 18. században Nagyboldogasszony katolikus plébánia. E század elején is itt csak katolikus templom és egyház van.

A várfalon kívül, a harangtorony közelében található díszes oszlop tetején Nagyboldogasszony, a templom védőszentjének a szobra. Átvészelte a történelem viharait, így sokat mesélhetne a környékről.

A vártemplom az évek folyamán sok átalakításon és javításon esett át

A legrégibb részéhez, az 1444 körül épített gótikus szentélyhez 1796‐ban egy új hajót építettek.

Az 1958‐ban végzett restaurálások során napfényre került a régi, leszelt ívű, kőbélletes gótikus sekrestyeajtó kőkerete, amely most a templom összképét növeli.

A templomvár egyike a legjobban karbantartott székelyföldi műemlékeknek. Az egyházközség értékei: két aranyozott ezüstkehely – 1540‐ből és 1750‐ből – és egy gótikus szentségmutató.

A hagyomány szerint az egyik kehely Báthory András bíborosé lehetett, akit a közeli szentdomokosi erdőben gyilkoltak meg. A kehely azóta Gyulafehérvárra került.

A kőből épült várfalak ovális alakban kerítik be a templomot

A várfalak magassága hét‐nyolc méter között ingadozik, és vastagságuk az alapnál a két métert is meghaladja.

A keleti és délkeleti oldalon az udvarszint 2,5–3 méterrel magasabban helyezkedik el, mint a falakon kívüli talajszint.

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében arról ír, hogy a védőfolyosó megoldása más székely templomvárak gyilokjáróihoz képest teljesen egyedi: a falmagasság kétméternyi felső része, amelyik tulajdonképpen mellvédként szolgált a száznegyven centiméter széles védőfolyosóhoz, csupán hetven centiméter vastag.

Ezen a mellvéden igen sokféle, egy‐, két‐, háromnyílású lőréstípus található. Az éles szögben nyíló, egymás kilövési szögét jól kiegészítő lőrések a hiányzó védőtornyok oldalvédelmét igyekeztek pótolni, jelentősen csökkentve az ovális alaprajz miatt kialakult holt teret.

A félköríves építmény a bejárat védelmét biztosította

A gyilokjáró tetőszerkezete, valamint az udvar felőli tornácos mellvédje újabb keletű: vaskapoccsal összeerősített fenyőfa gerendákból készült.

Valószínű azonban, hogy a mai tornác formáját vette át, ugyanis az egykori tornác néhány megmaradt eleme – amint a védőfolyosó járószintjének egyik‐másik átkötő gerendája mutatja – szervesen illeszkedik a mai tornáchoz.

A védőfolyosó udvari falára stációképeket helyeztek el a 18. században.

A templom északnyugati sarkával átellenben egy kapu nyílik: ez későbbi kivágásnak látszik, talán az 1796. évi nagyszabású átépítéskor nyitották.

Elképzelhető, hogy a torony alatti szűk bejárat nem volt elégséges az építőanyag szállításához.

A bejárat elé egy alacsony, lőréses, támpillérekkel megerősített pajzsfalat építettek, amely egyfajta elővárként, egyszerű barbakánként is felfogható. Szintén Gyöngyössy világít rá arra, hogy ennek a félköríves építménynek a szerepe az volt, hogy ostrom idején a bejárat védelmét biztosítsa.

A várfal északi és északkeleti küloldalán néhány zömök tám látható, amelyek nem olvadnak szervesen egybe a fallal, tehát utólag építették őket.

A csíkkarcfalvi római katolikus vártemplom egyike a legszebb és legjobban karbantartott székelyföldi műemlékeknek

Átlépve a 21. század küszöbét, Karcfalva fejlődése még látványosabb lesz, ugyanis a községvezetők különféle pályázatokat megnyerve nagyméretű beruházásokba kezdenek.

A 20. század elején újabb sekrestyét építettek a régihez. Eltüntették a régiségre utaló műemlékrészeket, befalazták a régi szemöldökgyámos kőajtókeretet, és átalakították a régi sekrestye egy részét.

1922‐ben kis elővárat építettek a torony mellé. Az 1958‐ban végzett restaurálás alkalmával a gótikus kőkeretet újra kibontották.

Az utóbbi években elkészült a két falut átszelő ivóvízhálózat és a szennyvízcsatorna-rendszer, részben megerősítették az Olt és Székaszó folyók partjait, felújították az iskolaépületeket és óvodákat, a polgármesteri hivatalt, valamint átadták rendeltetésének az új piacteret.

2010‐ben folytatják a községközpontban a művelődési ház, a régi tanácsi épület és a közbirtokosság székházának modernizálását. Itt található az ország első vidéki műjégpályája. 2010 augusztusában került sor a ravatalozó felavatására is.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése:

Hajdanvolt ikertornyos templomvárunk kívülről festett tornyairól volt híres. Így volt ez rendjén, hiszen nemcsak a körülölelő táj, maga a templom is pingáltan festői volt. Mára már csak egy, a kaputoronyból kinőtt harangtoronnyal megáldott istenházas erődítés maradt ránk, amely oly sok mondát rejteget. 

Kevesen tudják, hogy a közel négy kilométerre feljebb fekvő Csíkszenttamás még álló csonka templomtornya és több mint kétszáz éve széthordott öregtemploma egykoron a csíkkarcfalviak iker templomaként volt számontartva. 

Úgy esett, hogy még a kereszténység hajnalán, a szentistváni templomépítések reguláinak 34. pontja alá eső Felcsíkban éppen e két szomszédos településre hárult, hogy „…minden tíz falu építsen templomot, és ezt javadalmazza két telekkel, két szolgával, lóval és kanczával, hat ökörrel, két tehénnel, harmincz apró marhával. Ruhákról, oltártakaróról a király gondoskodik, plébániáról és könyvekről a püspök…” 

Furfangos építőmesterek

Míg Karcfalván négy falu összefogásával a dánfalviak törték a kőtömböket, jenőfalvi szekeresek szállították az anyagot, madarasi és helyi székelyek falakat raktak és pallérkodtak templomuk fennmaradásáért, addig a szomszédos iker templom gótikus szentségtartó fülkéjével, 15. századi Madonna-szobrával, Hunyadi harangjával lett napjainkra szegényebb, és vált mára csonka templommá, a fenti klenódiumok és tárgyak ugyan beépültek a 18. századi új templomukba. 

A furangos építőmestereinknek hála, az első két templom építéséhez talán szalagban használt elemeket egyazon kőfaragó műhelyben készíthették el, hiszen a faragott szentségtartó tökéletesen megegyezik, míg a romok alól kikerült szenttamási csonka torony boltozati bordatöredékeinek profiljai, méretei és kőanyaga hajszálpontosan egyazon gótikus stílusrajzolatú a karcfalvi szentély bordáival. Hasonlatos a sekrestye kapuzatának nyomott magassága is, amely a szent egyház tiszteletére, meghajlásra készteti az oda belépőket. Hát ennyit a véletlen párhuzamosságairól.

A templom diadalívének központi eleme a helyi születésű erdélyi püspök, Mártonffy György 1721-es dátumozású címere által kettéosztott erdélyi liturgikus népének, a „Boldogasszony, édes – Hozzád esd ma néped” felirata olvasható. 

Ez a Boldogasszony kezdetű, Mária mennybemenetele, illetve a Nagyboldogasszony tiszteletére elhangzó dicsének valóban a magyar Boldogasszony tiszteletének része. 

Ami csak a reggeli napkeltében pillantható meg…

A felcsíkiak is, a keresztény szent királyság részeiként, az országot szimbolikusan ugyan, de a Szűzanya tulajdonának, örökségének tekintették. Itt nyilván kicsit még a pogány hitvallásból átmentett Boldogasszony vagy a szkíta–magyar–székely Emese-hagyomány lenghette be ezen egyházi kultusz tiszteletkörét. Ezért tekinthetjük Máriát az Árpádok mennyei édesanyjának, oltalmazó királynéjának. Így történhetett meg ez az Európában eddig elérhetetlen csoda, hogy országunkat és az azt jelképesen összefogó Szent Koronát négyszer ajánlhattuk fel Szűz Mária oltalmába. 

Visszatérve a helyiek augusztus 15. napjára, a néphagyomány szerint a reggeli napkeltében pillantható meg a „napba öltözött boldogasszony”, a Babba Mária. Ezt az imákban és énekekben átitatott mély érzelmi kapcsolatot a kereszténység felvétele óta azonosította a Hit és a Nap éltető erejének viszonya. Ez a nyárvégi aratáshoz köthető ünnepségsorozat az éves többszöri Boldogasszony ünnepek közül legrangosabb, ez a Sarlós Boldogasszony ünnepe, amely Karcfalván templomi búcsúünnepet is jelent. 

Karöltve maradhat békés csendben a soha el nem vesző székely magyar

Az itteniek ősei a hun-magyar hagyományok szerint megáldották még az életet tápláló vizeket, de a hegyeket is. Nem idevalósi feljegyzésekből ismert tény az ilyen alkalmakkor szentelt napkövek – például a csíksomlyói – vagy az ekkor emelt oszlopok, az „oruk” erősítik a természet szoros, évezredes kapcsolatát a hittel. Pogány elődeink ezeket az őrzésre szánt oszlopjeleket vagy vasszenteket a termőföld ősi szellemének kiengesztelésére állították. Népi köznyelv hívta ezeket a „Vas Oru Bába” jeleknek. 

Ugye nem kell messzire visszautaznunk a keresztény magyar hagyományok őszinte és emberi világába, hogy ismerős hangzású gúnyversikéket találjunk, amelyek valamikor később keletkezhettek, az őseink egyszerű, de hű természetvallásának negatív jellegű bemutatására. 

Ha már a regék birodalmában jó messzire elmerészkedtünk a mi fenséges vártemplomunktól, megemlíthetjük, hogy a mi egünkön tündöklő hétcsillagú Göncöl miért is Boldogasszony társzekere. Talán a hétvezérre utal, de lehet az egyre porladó, mégis egységes úton haladó székelységre. Ez a ránk vigyázva ragyogó csillagkép nem csak égi, földi életünk járását is jelölheti. Szent templomunk Nagyboldogasszony neve azonnal rákapcsolódik keresztény magyar szakrálitásunk Hargita-alji tájegységére. 

Csíkszék ránk hagyott egyik történelmi templomának főoltárbeli középső Szűz Mária barokk képe csak úgy érzi magát biztonságban, ha ott láthatja maga körül szent királyainkat, Istvánt és Lászlót. 

Így karöltve maradhat békés csendben a soha el nem vesző székely magyar.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Gyöngyössy Jánosnak és Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila történésznek. A mai képeket és az illusztrációkat Mayer Jácint műemlékfotográfus és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájukból és a gyűjteményükből küldték el a szerzőnek.