Épül a bekecsi keresztút

Két héten belül befejeződhet a munkálat

Az időjárástól függetlenül folyamatosan dolgozik a kivitelező csapat a Bekecs-tető közelében épülő keresztút kialakításán. Lassan az utolsó munkafázisba lépnek, bár a kegyhely felszentelésére még várni kell a jelenlegi helyzetben.

Új elemmel bővül a Bekecs-tetőn kialakított kegyeleti hely: a kápolna és szent kereszt után kálváriát is építenek a hegyre zarándokoló hívek számára. A Jézus kínszenvedésének tizennégy mozzanatát idéző stációk szinte mind elkészültek, állnak már az ezeket jelző keresztek, ugyanúgy a golgotai kivégzőhelyre emlékeztető három kereszt is. Kedden délután a nyárádmagyarósi önkormányzat és a kivitelező képviselője három katolikus pap és egy megyei tanácsos jelenlétében vette szemügyre az eddigi munkálatokat, illetve egyeztetett néhány kérdésben.

A pusztulásból kelnek életre a szentképek

A Bekecs-tetőre vezető út és a kápolna közötti szakaszon, a meredek hegyoldalban állították fel a kálvária állomásait, az azokat összekötő vargabetűs út a kápolnáig vezet. Az alappal együtt három méter magas, robusztus keresztek már a helyükön állnak, a munkások néhány nap alatt megadják a talapzat végső alakját is, majd kezdődhetnek az utómunkálatok, a martok véglegesítése, az út kövezése és a környezet rendezése. A keresztekre a kínszenvedés különböző szakaszait megjelenítő szentképek kerülnek egy demeterfalvi mester készítette fémszerkezetbe építve, a kerámiaalkotásokat Csíki Dénes kanonok, nyárádköszvényesi és mikházi plébános adományozta erre a célra. A kerámiadarabokat egy lebontásra kerülő magyarországi templomból szerezte meg, és várta, hogy alkalom adódjon a felhasználásukra. 

A helyszínül szolgáló félhektáros területet csere útján szerezte meg magánszemélyektől a magyarósi önkormányzat. A kivitelezés összértéke 90 ezer lej, ebből felmérésekre, tervezésre 10 ezret fordítottak, a többit a keresztút kialakítására és alatta egy gépkocsiparkoló megépítésére. A kivitelezéssel egy nyárádremetei vállalkozót bíztak meg, ő bizonyult erre a legalkalmasabbnak a versenytárgyalások során – tudtuk meg a részleteket Kacsó Antal polgármestertől.

A Bekecs mindenkié

A Bekecset szent hegyüknek tekintik a nyárádmentiek, és nem véletlenül. Olyan hely ez, amelyet a székelyek, magyarok a kereszténység felvétele előtt is előszeretettel használtak áldozatok bemutatására. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka az Oltárkő vagy Mosdókő néven ismert, a Bekecs-tetőtől nem messze található sziklatömb, amelynek tetején tálszerű bemélyedés van, és amelyről azt tartják, hogy áldozóhely volt, itt mutatták be áldozataikat a pogány kor lakói, fehér lovat ölve. Ennek olyan helynek kellett lennie, ahol forrás van, mosakodni lehet, és ez a hely tökéletes ehhez, hiszen innen források, patakok indulnak le a hegyről a völgyekbe.

A kereszténységben az új szentélyeket, kápolnákat, templomokat mindig a pogánykori szent helyekre építették, hogy oda vonzzák a népet, ezért épült a Bekecs-tetőn is kápolna, ahol egykor a pogány székelyek-magyarok gyülekeztek – fejtette ki lapunknak az egyik felső-nyárádmenti katolikus lelkész. Így lett a Bekecs szent hegy, és csúcsa új gyülekezőhely, ahol minden felekezetű ember megállhat ugyanahhoz az Istenhez imádkozni. Ez a hely mindenkié, felekezetre való tekintet nélkül, hiszen Isten nem felekezeteket, hanem embereket teremtett, és Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt. A Bekecs is olyan jeles helye a kereszténységnek, ahol Istent tiszteljük, az ég Urát imádjuk. Az épülő kálvária pedig Jézus Krisztus szenvedésének egyes mozzanatait jeleníti meg az ide érkező imádkozó, éneklő zarándokok számára. Ezért fontos, hogy jöjjenek ide a keresztények, dicsérjék Istent, szeressék és őrizzék ezt a helyet – hangsúlyozta az atya.

Szent Kereszt és Szent Antal

A bekecsi kápolnáról már 1340-ben van említés, miszerint a Súgó oldalában állt. A történelem viharai, háborúk, tatárjárások megtépázták e vidéket és népét is, így a kápolna is lassan magára maradt a csúcson, egyre kevesebben és ritkábban zarándokoltak fel ide. Az 1729–1731 közötti katolikus látogatási jegyzőkönyvek feljegyzései is említik, akkor Dombi Lajos selyei atyafi volt az épület gondnoka. Ittjártakor Orbán Balázs még szólt a kápolnáról, illetve annak nyomairól, amelyek a mai épülettől valamivel fennebb álltak. Egyik kézzelfogható tárgyi emléke a selyei katolikus templomban őrzött kőkereszt, amelynek felirata (1600 Az Bekecsi Kápolna Köve) egyértelműen jelzi eredetét. A kápolna a 18. században gyors romlásnak indult, köveit széthordták a bekecsalji falvak lakói, két harangját is elvitték, ezek később a hegy lábánál levő települések lakóit szólították imára.

A bekecsi kápolna újjáépítése egyike volt Kacsó Antal polgármester három nagy tervének, amikor tizenhat évvel ezelőtt az RMDSZ felkérésére, a lakosság bizalmát bírva a község élére állt. A vidéki magyar önkormányzatok hat-hat ezer lejjel járultak hozzá a kezdeti lépésekhez, az alap megöntéséhez, majd háromévnyi szünet után Maros megyei vállalkozók, önkormányzatok, intézmények, választott és magánszemélyek (köztük románok is) kezdtek el adományozni, egyre többen és egyre többet adtak össze (pénzt, építőanyagot, szolgáltatást), hogy egy nagy összefogás jegyében és mintegy egymillió lejes beruházás révén felépülhessen a mai bekecsi kápolna és a mellette álló kilátó, amelyet tíz évvel ezelőtt avattak fel – idézte fel az elöljáró. A kápolnát a Szent Kereszt megtalálásának emlékére, illetve Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték, mivel az előző kápolnának is ez volt a védőszentje, ezért évente két búcsúja van, május első szombatján, valamint június közepén.

Tízéves álom

Már a kápolna felszentelése után megszületett egy keresztút ötlete, de akkor nem került mellé pénzügyi forrás is. Néhány éve a Maros megyei RMDSZ-es magyar önkormányzatok körében felvetődött egy közös, úgynevezett szolidaritási alap gondolata, azaz saját évi költségvetésükből egy kisebb összegről egy közös projekt megvalósítására mondtak le. Így jutott pénz az öregotthonokat és rohammentő szolgálatokat működtető önkormányzatoknak, hiszen azok nem egy települést, hanem egy régiót látnak el, de így tudtak juttani a bözödújfalusi Összetartozás temploma építésére, a marosszentgyörgyi uszoda tervére, a szőkefalvi kastély megvásárlására is, és végül a bekecsi keresztút megvalósítására. A kálvária a következő két hét alatt el is készül, ha az időjárás is kedvez, de felszentelésére a tervezettől eltérően még várni kell, míg a körülmények lehetővé teszik egy méltó ünnepség megszervezését. Ezen egyházi és világi elöljárók, a szövetség vezetői és Maros megyei polgármesterei is részt vennének, ugyanis Kacsó Antal nagyon fontosnak tartja, hogy a közpénzekről és annak rendeltetésszerű felhasználásáról pontos elszámolást mutassanak be, és bizonyítsák, hogy a kapott pénz jó helyre került.

A leköszönő bekecsalji polgármesternek egyetlen „félelme” van: hogy az új keresztút is a felelőtlen viselkedésű fiatalok célpontjává válhat. Azt kellene megértsék a hegyen sportmotorokkal és kerékpárokkal száguldozók, hogy ez egy szent hely, és hozzá illően kell ahhoz viszonyulni.

Használják gyakrabban!

Kacsó Antal nem titkolja azon óhaját sem, hogy a bekecsi kápolnát és az új keresztutat sokan használhassák a jövőben misék és istentiszteletek, egyházi szertartások céljából, és ne csupán egy élményt jelentsen az idelátogató turisták számára. A jelenlegi két búcsúmise mellett tartottak már benne néhány esküvőt és keresztelőt, de nem akkora számban, amekkorát elképzeltek a megálmodók. Az épület és környéke ennél sokkal többre érdemes, és jóval több lehetőséget nyújt, és nemcsak Maros megyében egyedülálló, hanem az egész Kárpát-medencében ritka az ilyen magasságban (1000 méter fölött – a szerző megjegyzése) kialakított kultikus hely.