Erkölcsi jelentőségű döntés

A döntés egyfelől pozitívnak mondható, hiszen elismerték, hogy diszkrimináció történt, másfelől azonban elég enyhe a kirótt büntetés, ahhoz képest, hogy gyilkosságra való felbujtásról van szó.

Dr. Kincses Előd ügyvéd

Kedden telefonon hívott fel Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, és közölte a Tőkés László kontra Florin Nahorneac alias Florin Bucovineanul és a Ştefan cel Mare újság ellen beadott panaszunkkal kapcsolatban végre-valahára meghozott döntést, hiszen ezt az ügyet érdemben szeptember 13-án tárgyalta a tanács. A döntés elvileg megfelelő, megállapítja azt, hogy valóban megsértették a diszkrimináció tilalmáról szóló 137/2000-es sürgősségi kormányrendeletet – nyilatkozta sajtótájékoztatón Kincses Előd ügyvéd.

„Ilyen szempontból előrelépés, hiszen eddig két alkalommal fordultunk a román igazságszolgáltatáshoz, hogy a Tőkés László elleni nemtelen támadásokkal szemben a jog eszközével lépjünk fel. Annak idején, amikor Allison Butler, az Associated Press bukaresti tudósítója világgá röpítette, hogy Tőkés a szekuritáté informátora volt, első fokon rágalmazásért elmarasztalták, és 600 millió régi lejes erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezték. A fellebbezési tárgyaláson a Bukaresti Törvényszék – miután három alkalommal is elhalasztotta az ügyet, és mindig más tanács tárgyalta, a harmadik tanács felmentette Allison Butlert – eltörölte az erkölcsi kártérítést azon a címen, hogy ez a per tulajdonképpen lehetővé tette Tőkés Lászlónak, hogy tisztázza magát a vád alól, amely szerint szekusügynök volt és ezzel jót tettek vele”.

Kincses ugyanakkor egy másik ügyet említett, amelyben, mint mondta, szintén nem megfelelő döntés született, a Tőkés László kontra Ghimpele de Bihor pert. A per során első fokon felmentették a szerzőt, Budea Florin-Emilt. Az ítéletet Kincses megfellebbezte. Október 6-án volt az első fellebbezési tárgyalás, az ügyet január 19-re halasztották el. Ebben az esetben – hangsúlyozta Tőkés László jogi képviselője – az állítólagos becsületsértést és rágalmat nem állapították meg, noha a cikk címe az volt, hogy Tőkés, angajatul securităţii, mindenféle kérdőjel nélkül. „Ez szerintem sokkal súlyosabb vád, mint egyszerű besúgónak lenni, azt jelenti, hogy szekustisztként zsarolta az embereket, hogy besúgók legyenek stb., stb. A jelenlegi jogalkotásnak és politikai mentalitásnak nagy hiányossága, hogy nem azokat vonják felelősségre, akik mindenféle perfid eszközzel besúgókká aljasították az embereket” – jelentette ki.

Az ügyvéd elmondta, a Diszkriminációellenes Tanácsnak két kérdésre kellett válaszolnia: Valóban fennáll-e a diszkrimináció tilalmát sértő kormányrendelet megsértése, illetve hogy ez a cikk egy magánszemélyt vagy egy nemzeti közösséget sértett. A cikk címe: Ia uite ce poate declara un trădător de ţară, acest nenorocit de „bozgor”, Laszlo Tokes: Maghiarii nu sunt venetici in Transilvania, ci si-au perdut tara!?!?!?, azaz Íme, mit nyilatkozik egy hazaáruló, ez a szerencsétlen „hazátlan”, Tőkés László: A magyarok nem jövevények Erdélyben, hanem elveszítették a hazájukat!?!?!?, tehát egyértelműen jövevénynek nevezi a magyar etnikumot. „Szerintem egy súlyosabb formája áll fenn a törvénysértésnek, ami 600-tól 8000 lejig terjedő büntetés kirovását teszi lehetővé. Magánszemély megsértése 400-tól 4000 lejig büntetendő. Ez az összeg a költségvetésbe megy, nem a sértett kapja, ha erkölcsi kártérítést igényel, külön pert kell indítson.

Kicses Előd elindította a büntető eljárást, de a Bukaresti Törvényszék melletti Ügyészségtől egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak, noha 2011. május 27-én iktatták a panaszt. Ebben főleg arra tértek ki, hogy a cikknek az a passzusa, amely arra biztat, hogy valaki lője már főbe ezt a hazaárulót, gyilkosságra való felbujtás, és ezért szükséges büntetőjogilag felelősségre vonni Nahorniacot.

Kincses azt kifogásolta, hogy a Diszkriminációellenes Tanács szinte csak a minimumot állapította meg büntetésképp, aminek az az üzenete, hogy a tanács véleménye szerint egy aránylag enyhe törvénysértés történt, holott az ügyvéd álláspontja szerint bizony súlyos törvénysértés, és a maximum felé kellett volna megállapítani a büntetést.

„Erkölcsi jelentősége van”

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a Népújság kérdésére, hogy hogyan értékeli a döntést, ami egyfelől pozitívnak mondható, hiszen elismerték, hogy diszkrimináció történt, másfelől azonban elég enyhe a kirótt büntetés, ahhoz képest, hogy gyilkosságra való felbujtásról van szó, kijelentette:
– Mindenképpen értékelni lehet azt, hogy egyáltalán jogi védelmet nyújt, és igazságosnak tekinthető az ítélet. Gondolom, megvan az erkölcsi ereje, mert éppen az a baj Romániában, hogy nyakló nélkül folyik az uszítás, a hazugságbeszéd. Ilyen szempontból következmények nélküli ország vagyunk, a magyarellenes nacionalizmus vonatkozásában mindenképpen. Nos, örvendjünk minden kis eredménynek, de hozzátenném, hogy a büntetést nem nekem, hanem az állami költségvetésnek fizetik, tehát erkölcsi jelentősége van.

A másik pedig, amit feltétlen elmondanék, hogy nem is erről az ügyről van szó tulajdonképpen, hanem egy jelenségről: a magyarellenességről egyfelől, másfelől a személy szerint ellenem folyó ügyekről. Már ki sem fogyok a perekből, hol hazaárulással vádolnak meg, hol vagyonosodási eljárást indítanak ellenem, szóval ki sem fogyok ezekből, lassan külön irodát kell működtetni. Nehéz nem észrevenni, hogy céltáblául szolgálok egy sor ilyenfajta támadásnak. Annyiban különleges a Nahorniac-ügy, hogy a szó szoros értelmében halállal fenyegettek meg, de amúgy, mint mondtam, egy jelenségről van szó.

– A büntetés az államkasszába folyik. Nem áll szándékában kártérítési pert indítani?

– Nem. Ugyanebben az ügyben a Bukaresti Törvényszék melletti Ügyészségen büntetőeljárási feljelentést májusban tett le Kincses Előd gyilkosságra való felbujtás címén, amire még nem is reagáltak, bár a 60 napos határidő bőven lejárt. Várjuk a fejleményeket.

***

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a fent említett írást tartalmazó újságot, a Ştefan cel Marét, a Bukarest–Marosvásárhely közötti Intercity járaton terjesztették. A cikk utolsó mondata így szól: „Vajon senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene Románia eme árulója fejébe?”