Ne légy bús és hallgatag, kezdődik a forgatag! Bizony, mindenkit meg akar mozgatni, kár lenne kihagyni ezt a bulizós pár napot, amely most is felhőtlen szórakozást ígér.
Ne légy bús és hallgatag, kezdődik a forgatag! Bizony, mindenkit meg akar mozgatni, kár lenne kihagyni ezt a bulizós pár napot, amely most is felhőtlen szórakozást ígér. Aztán már véget is ér a nyár, új évadot nyitnak a hivatásos művészeti intézmények, felpörög a kulturális élet, akárha nem is lett volna nyári szünet. Pörgés, forgás persze eddig is volt, a hétvégeken valahol mindig lehetett vigadni. Hol igényes kultúrát, művészetet kínáló programokon, hol felszínes, vásári giccsparádékon. A Vásárhelyi Forgatag kellőképpen kiegyensúlyozott, színes és színvonalas műsort kínál, a szervezők a szellemi elvárásokra és a tömegszórakoztatási igényekre is gondoltak, remélhetőleg mindenki talál majd olyan műsorszámokat, amelyek örömöt szereznek számára, akár helybeli, akár máshonnan érkezik erre az alkalomra. Kolozsvárra sokan mentek az országból, külföldről is. Az ottani Magyar Napoknak nyilván nagyobb a vonzereje, elvégre a város híre, rangja is nagyobb, a rendezvény régebbi, jól bejáratott, a szervezők rendelkezésére álló pénz is lényegesen több, mint a vásárhelyieké. És noha ott is vannak magyarellenes megnyilvánulások bőven, és garázdálkodnak a műemlékrongáló vandálok is, a városvezetés mégiscsak másképp áll a kolozsvári magyar közösséghez, mint az itteni hozzánk. Gondoljunk csak a felemelő rendezvényzáró estre, amikor az emberek zsúfolásig megtöltötték a hatalmas főteret a Mátyás-szobor körül, és még pompás tűzijáték is volt, itt meg majdnem teljesen kitiltották a Forgatagot a központból. Ha így áll a dolog, vajon ki pályázhat reálisabb eséllyel az európai kulturális főváros címre? Ugyanígy biztatóbbak az összefogásra alapozó két székely megyeszékhely kilátásai is. Sepsiszentgyörgy városnapjai is hatásosabban meg tudták mozgatni évek óta a település és a környék lakóit, kulturális tényezőit, mint a két előző alkalommal a mi forgatagunk. Onnan és amonnan is tanulhatunk, átvehetünk bevált ötleteket. Nem szégyen az, jobb, mint megszólni, lefitymálni a potenciális ellenlábasokat, elzárkózni az együttműködéstől. Ezt jó lenne megszívlelnie a marosvásárhelyi polgármesternek is, ha valóban komolyan gondolja, hogy ráhajtunk a kultúrfővárosi címre. Nagyon komplex, realitásokra alapozott, minden szempontot figyelembe vevő pályázat szükséges a nyereséghez. Az utóbbi napokban bizonyos csatornákon világhírűként kifuttatott festett lépcsők és más hasonló csekélységek nem tévesztik meg a nemzetközi döntéshozókat. De ha a város tényleg felkészül a nevezésre, és ahhoz igazítja a továbbiakban a művelődési mozgalmát, úgy is nyerünk, ha alulmaradunk a megmérettetésben. A művészet nem kampánykérdés. Marosvásárhely megérdemli, hogy a kultúra, az irodalom, a művészetek, a szellemi tevékenység folyamatos és maximális figyelemben részesüljön. Különösebb ipari, gazdasági csúcsteljesítmények hiányában ez lehetne az, ami kamatoztatva öregbíthetné a helység hazai és nemzetközi hírnevét, miközben a polgárok jelenlegi gyatra közérzetén is sokat lehetne javítani.
