Elenának nincs sapkája. Veszélyes állapot, az ilyesmibe mindig bele lehet kötni. A diktátor feleségének persze már ez is mindegy, az újságírónak azonban egy ilyen hír hallatán eszébe juthat egy s más.
Elenának nincs sapkája. Veszélyes állapot, az ilyesmibe mindig bele lehet kötni. A diktátor feleségének persze már ez is mindegy, az újságírónak azonban egy ilyen hír hallatán eszébe juthat egy s más. De mi is van azzal a sapkával? Nem nagy ügy, és nem is sapka, hanem kalap. A legnagyobb bukaresti aukciósház árverésén a Ceauşescu házaspár más személyes tárgyaival együtt eladták. A napokban lezajlott liciten a kalapért nyolcszáz eurót adott valaki. A hölgy egyik alkalmi cipője hatszázért kelt el, egy régi, fürdőruhás tengerparti fotója négyszázötvenet ért meg egy gyűjtőnek. Kelendő holmik, az „elvtárs” gardróbja nem volt annyira kapós, a kucsmája négyszáz euróig kúszott fel, egy vadászruhája hétszázig. Pedig nem sokkal azelőtt a gyűlölt pártvezér és államfő 100. születésnapján, akárcsak az előzőkön, megint egész sokan tisztelegtek dicstelenül elemésztett emléke előtt. Igen, még mindig (vagy már újra?) döbbenetesen nagy a nosztalgiázók tábora, azoké, akik visszasírják az „aranykort”, visszakívánnák a diktatúra időszakát. Nem csak az egykori nómenklatúra tagjai, a jelek szerint olyanok is, akik közvetlenül nem húztak hasznot a népnyúzásból. Különösebben nincs miért csodálkoznunk, a személyi kultusz rengeteg embert el tud bódítani, butítani. Az új rendszerrel meg nemhogy egyesek, tömegek se tudnak mit kezdeni. Az árverés szervezői éppen erre is számíthattak, amikor ezt az aukciót kezdeményezték. Persze nem feltétlenül a nosztalgiába fulladt pórnépre gondolhattak, amikor a megbukott éra, a „scorniceşti-i tölgy” hirdette aranykor rekvizitumait eladásra felkínálták, inkább olyanokra, akiknek akkor is bőven volt, ma is mérhetetlenül sok a pénzük. És még többet akarnak, azt remélve, hogy a most megszerzett „kincsek” idővel majd még többet érnek. Ma még nyilván nem dicsekednek vele, a licitálók többsége szemérmesen meghúzódik a háttérben. Tehetik, az aukció online zajlott, digitális, világhálós eszközökön biztosítja a névtelenséget, nem válik nyilvánossá az ajánlattevők személyazonossága. Tényleg? Tényleg. Csak a filmeken derül ki pillanatok alatt valamelyik komputeres fenomén diadalmas közreműködésével minden, amit a rosszak vagy a jók el akarnak titkolni, sőt az is, ami nem is titkolni való. A valóságban nem pont úgy mennek a dolgok. Ma pláne nem, hiszen február 7. egy ideje a biztonságos internet napja. Rajta tehát, használjuk! Ha éppenséggel nem túlterhelt a hálózat, vagy nem lép fel egyéb nehézség. Ilyen bosszantó probléma igen gyakran adódik, de ennyitől senki sem riad meg. A Facebookot, a világ legnagyobb közösségi hálózatát például már több mint kétmilliárdan használják. Vasárnap volt a 14. születésnapja. Ki hitte volna, hogy már ennyire öreg! Lelkes szülőatyja, Mark Zuckerberg évfordulós bejegyzésében, az eddigi hibákat sorolva, a további fejlődést, javulást is előrevetítette. Azt is, hogy megpróbálják lelassítani az álhírek terjedését és kiküszöbölni egy csomó idegesítő rendellenességet, amik egyeseket eltávolíthatnak a népszerű közösségi hálótól. Létezik ilyesmi is? Bizony. A Facebook legutóbbi negyedéves mérlege szerint napi ötvenmillió órával csökkent az oldalon eltöltött idő. Na, azért nem kell megijedni, tavaly a Zuckerberg-birodalom forgalma éves összevetésben 47 százalékkal nőtt. A negyedik negyedévi növekedés közel tizenhárom milliárd dollár volt. Így is lehet pénzt szerezni. Többet is, mint a kivégzett kondukátor prémsapkájával.
