2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Elege van már a fociból, kedves olvasó? Aligha lehetnek többségben azok, akik igennel válaszolnak a kérdésre. 

Elege van már a fociból, kedves olvasó? Aligha lehetnek többségben azok, akik igennel válaszolnak a kérdésre. Persze lehet ezen vitatkozni, felmérések, statisztikák nélkül vélekedem így, én pedig elfogult vagyok. Szeretem a labdarúgást, és úgy látom, az élet sava-borsa felfedezhető benne, s még inkább abban, ami körülveszi. A tévéközvetítések, a média minden fajtája jól tükrözi ezt. Nem mondom, kora délutántól éjszakáig eléggé elárasztja a képernyőt, de még számos csatorna bőven kínál egyéb érdekes néznivalót, aki akarja, átkapcsolhat, mellőzheti a meccsnézést. Ugyanezt a világbajnokság mérkőzéseit vendégül látó orosz városok és a vébén közvetlenül érdekelt országok lakói nemigen tehetik meg, egy hónapig búcsút inthettek a nyugodt pihenésnek, alvásnak. Kár, hogy ebből mi kimaradtunk. De sok bosszankodástól, lehetséges kesergéstől megszabadítottak saját aranylábú fiaink. Hogy mondom? Hol itt a nemesfém? Nem mind arany, ami fénylik! És még fény sincs, ami látszana az alagút végén. Ami tudható: több mint fele az összecsapásoknak még hátravan. Lesz itt még fogaknak csikorgatása! Akik nem csak a képernyőt követik, de tippversenyekre is beneveztek, növekvő izgalommal figyelik az eseményeket. Meglepetések is vannak: a nagynak hitt, verhetetlennek kikiáltott csapatok is gyengélkednek. Egyesek már utazhatnak is haza. És ki tudja, mi jön még ezután! Tény, hogy bevett aranymondásokat vethetünk sutba. Azt például, amit az angol válogatott egykori sztárjának, Gary Linekernek tulajdonítanak: „a futball olyan játék, amit kilencven percen át huszonketten játszanak, és a végén a németek nyernek”. Ennél azért az emberiség java ma már jóval többet tud a fociról. Azt is megtudta, hogy kezd elavulni a maga idején felkapott aranyköpés valóságfedezete. Egyáltalán, a bajnokjelölteknek vélt együttesek eléggé gyengén teljesítettek eddig. A németek is. De hosszú még a menetelés. A híres gólvágók is leszerepeltek a vébé első felében, és egyesek már nem is bizonyíthatnak. Lewandowski dicstelenül távozik Oroszországból. Nem ontja a gólokat Messi, Griezmann, Neymar, Müller sem. Pedig miközben bizonyos kapusok remekelnek, mások őrületes hibákat követnek el. A kapuvédők természetesen egykettőre bűnbakká válhatnak. Egyesek életveszélyes fenyegetéseket is kapnak az elvakult, tényleg őrültként megnyilvánuló szurkolóktól. Nem tréfa ez, sajnos, a dél- és közép-amerikaiakkal, afrikaiakkal nem lehet kukoricázni. Emlékezhetünk a kolumbiai Escobárra, aki az 1994-es vébén öngólt vétett, majd otthon lelőtték, mert állítólag voltak hatalmas pénzekben fogadók, akik nem bocsátották meg neki a veszteséget. Kolumbia válogatottja most az első két meccsen egész jó teljesítményt nyújtott. Talán ezúttal senkinek sem lesz bántódása. Ámbár Mexikóból gyilkosságokról is érkeztek hírek, talán drogügyek keveredtek a labdarúgás csúcseseményét követők szférájába. És a bírók megússzák bántatlan? Vannak kiváló játékvezetések és csapnivalók is, mint mindig. Kíváncsi vagyok, mikor kapja az első halálos figyelmeztetést a videobíró. És hogy viseli. Kötélidegzetűnek bizonyul-e majd, mint egyik-másik füttymester? Fütty különben a nézőtéren is gyakran csendül. De van lelkes biztatás, éneklés, hullámzás, hajrázás is a lelátókon. Ez a leglátványosabb a meccseken: a szurkolók színes, izgő-mozgó, felhevült forgataga, a sokféle ember egzotikus egyvelege, szépsége, különössége, a szokásos és szokatlan jelenetek mozaikja, a drámai és meghatott pillanatok, helyzetek váltakozása, a düh és a tehetetlenség összefonódása. Tettlegesség is van stadionon kívül-belül, ez is a nagy összecsapások, az indulatok velejárója. Ezt is, azt is mutatja a képernyő. De még nagyobb attrakció, amikor a túlöltözöttnek nem nevezhető, vonzó nők, szexi csajok tűnnek fel a kivetítőn. Szerencsére mind gyakoribbak az ilyen tévés mozzanatok. A felmutatottak nagy része diadalként éli meg a pillanatot. Néhányan szemérmesen úgy tesznek, mintha nem is tudnák. Az üdvrivalgás azonban biztos jólesik. A gyermekarcok és az ösztönös megnyilvánulásaik is vonzóvá teszik az összképet. Van ott minden, mondom, akárcsak az életben. A politika sem hiányzik. És a dopping? Erről is keringenek mendemondák, felröppennek gyanakvó megjegyzések. Előbb-utóbb majd minden kiderül. Vajon? De hagyjuk most ezt, összpontosítsunk az újabb leendő nagy izgalmakra! Mégiscsak lehangoló lenne, ha a tippelők rangsorában valahol a kullogók közt kéne meghúznom magam. Akkor már az sem esne olyan jól, ha tele torokból, felszabadultan kiálthatnám: góóóóól! 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató