2024. july 4., Thursday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A világ megy tovább. A szakadék felé? Nem kétséges. Hőhullám, vízözön, földrengés és más természeti katasztrófák sújtják.

A világ megy tovább. A szakadék felé? Nem kétséges. Hőhullám, vízözön, földrengés és más természeti katasztrófák sújtják. Tüzek, gátszakadások, háborúk, merényletek, járványok, környezetszennyezés, egyéb káros emberi beavatkozások pusztítják. Minden fejtetőre állt. Északon lett dél, délen pedig tél. Az eszkimók tágra nyílt szemmel lesik, miként távolodik az eledelük a töredező jéghegyekkel, a svédek, dánok, britek olvadoznak a történelmi csúcsokat döntögető melegtől, errefelé a víz az úr. Hetek óta ezt is döbbenten tapasztaljuk. És zúdulnak nyakunkba a sárga, narancs, vörös és még ki tudja milyen riasztások. Vajon felgyorsul a végveszélyt kirajzoló folyamat? Ez mintha a döntéshozók közül senkit se érdekelne, annál inkább grasszál a dölyfös, görcsös politika, amely a jelek szerint mindenhol mindent visz. A bódult népet könnyű átejteni, semmibe venni, aligha lesz következménye. Véget nem érő ünneplések, fesztiválok, sportesemények, egy kis kedvezmény itt, némi ígéret és kétes árleszállítás ott, bónuszok, csábító üdülési ajánlatok amott, másra összpontosul a figyelem, nem a napi valóságra. Erről jut eszembe, nemcsak az időjáráshoz, már az utazáshoz se tudjuk, hogyan álljunk hozzá. Mind sűrűbben érkeznek az aggasztó hírek: ez a fapados repülőtársaság is felfüggesztette járatait egyik percről a másikra, amaz is, s akár egy központosított jelszóra, emberek sokasága maradt hoppon pillanatok alatt, se haza nem tudott menni, se a lefoglalt üdülőhelyre utazni. Magára hagyják a kárával, bánatával, lerobbant idegeivel, mindennel, ami ezzel jár. A kártérítés maszlagnak tűnik, kevés igénylőnek sikerült kikényszerítenie, s ha visszajönne is valamikor némi pénz, az a remélt, ám füstbe ment élményt már nem hozza vissza. Lehangoltnak látszom? Nem vagyok az, illetve nem vagyok pesszimistább, mint máskor, csak belegondoltam, jelenleg miben is vagyunk. Augusztus elsejét írunk, ez tájainkon általában kánikulát jelent. Időnként izzadunk is, ahogy elő van írva, az éjszakák se kimondottan hűvösek, de egyes meteorológusok szerint újabb ciklonok közelednek. És még csak nem is szőkék! Más időjósok azt mondják, mégiscsak forró hónapba vágtunk bele. Kinek lesz igaza? Nem tudom, mindenki büntetlenül mondja a magáét. Mint a kormány első embere. Asszonya. Tréfás a hölgy, ritkán találja el, éppen hol van, és kivel beszél. De kitartó, nem jön zavarba. Miért is jönne?! Nem ő az egyedüli, aki ebben az országban, földrészen, világban összevissza nyilatkozgat, kinyilvánít, hablatyol. Végül is nem ez a lényeg? Mindenki mondhassa el bántatlanul, amit jónak lát, és ahogy jónak véli. Mások pedig értékeljék saját belátásuk szerint. Persze nem mindegy, ki milyen minőségben jut a mikrofonhoz. Én például nyugodtan mondhatom a magamét, a sajtót úgyis mindig mindenütt szidják. Amik eszembe jutnak, írhatók a hőség számlájára is. Ha mégsem érkezik el a kánikula akkorra, mire ezek a sorok megjelennek, kérem, forduljanak a szerző kezelőorvosához, gyógyszerészéhez, ők tudni fogják, mi az ábra. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató