2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Fizet, mint egy katonatiszt. A mondás most mellétrafál. 

Fizet, mint egy katonatiszt. A mondás most mellétrafál. A honvédelmi tárca nem akar fizetni. A Görög-ház újrafestési költségeit a munkálatot végző cégre hárítja. Hogy végül is kinek kell elővennie a bugyellárist, az a későbbiekben majd kiderül, persze lehet, hogy csak hosszas pereskedés után. Tény, hogy a katonaság nem vállalja magára a költségeket, nyilván a városgazdák sem, noha a szándéktalan/ szándékos (?) melléfogás kérdésében az utóbbiak sem lehetnek patyolattiszták, valakiknek közülük is tudniuk kellett volna, mi készül a behálózott állványok mögött. Szokatlan különben a költségtérítési akadékoskodás, nem ez lenne az első eset, hogy valamit közpénzből kétszer fizettetnek meg. Gyakran megesik, hogy dupla vagy ennél is többszörös pénzkidobásról értesülünk. A „senki-mindenki” pénzével könnyű nagyvonalúskodni. Zavaros, nehezen kibogozható ügyek ezek. Már a jegyzetkezdő mondattal is melléfoghatok. Eredetileg a mondást gúnyos, ironikus értelemben használták, nem úgy, mint manapság, amikor tréfás, de pozitív töltetet is beleérezhetünk. Kezdetben arra értették, hogy a katonatisztek, akik szerettek mulatozni, nagyzolni, gálánsnak tűnni, adósságot halmozni, nemegyszer „elfelejtették” kiegyenlíteni a számláikat, mielőtt más garnizonba, más városba vezényelték őket. Utóbb szigorodott a felsőbbség hozzáállása, a mundér becsületét így rontó tisztek nem úszták meg szárazon, a zsold is nagyobb lett, a feleségként becserkészett dúsgazdag lányok vagyona is lehetővé tette a zabolátlan költekezést, megváltozott az értelmezés. Van ilyen. Sőt! Nem csak az élet természetes rendje másít meg dolgokat, egyenesen állampolitikává válhat a jelenségek, események, a valóság ilyen-olyan dolgainak az átfestése. Naponta érzékelhetjük ezt saját környezetünkben. De ebbe most ne mélyedjünk bele. Örvendjünk, hogy Marosvásárhely szóban forgó emblematikus épülete is megszépült végre, miután majdnem egy éve oly felelőtlenül és szakszerűtlenül rikító tarkára mázolták avatatlan, netán illetéktelen helyekről irányított kezek.
A műemlék palota most már tényleg felminősítheti a főtér felső részének összképét, a Művészeti Líceum dicséretesen felújított homlokzata mellett erre is méltán felfigyelhetnek az arra járók. Bár vannak olyan hangok, hogy a mostani újrafestés előtt sem végezték el a műemlékvédelem szempontjából ilyenkor kötelező falkutatást, színmintavételt. Ezt cáfoló kijelentést is olvashattunk. Annak nem tudtam nyomára bukkanni, hogy az 1849-ben itt vendégeskedő Petőfi milyen színben láthatta a Görög-házat, de tetszhetett neki, legalábbis ezt sejteti a július 29-i keltezésű levele, amelyet azelőtt írt szeretett feleségének, hogy elindult volna végzetes segesvári útjára. Útitársa, a jó barát Egressy Gábor is jól érezhette magát a vendégszerető, impozáns házban, írásnyomot azonban erről sem találtam. 1857-ben a császári fenség, Ferenc József is méltónak tartotta arra, hogy ott megszálljon. Azóta hányattatott sors sújtotta, emelte, áldotta a változó rendeltetésű, értékes épületet. Hogy kívülről ma milyen, azt bárki láthatja. Hogy belül miképpen néz ki, és kinek, minek ad otthont, arról keveset tudunk. A hadseregé, mint beszélik, idősödő, ám agilis, harcias hadfiaké. Délután, estefelé, amikor néha arra vitt utam, az emeleti ablakok mögül popzene szűrődött ki az utcára. Aligha pengethették veteránok a basszusgitár húrjait. Lenn az egykor népszerű Fehér Ló vendéglő hosszú ideje zárva. Hírlik, hogy a városi önkormányzat szívesen megszerezné, megvásárolná a kétemeletes házat. Marosvásárhely főterének tervezett átalakításába ez a szándék is beilleszthető. A város épített örökségének minden igényesen felújított, jellegzetes részegysége könnyítheti azt a folyamatot, amely a napokban véglegesített versenypályázat nyertes tervének megvalósításához vezet majd. A pályázatot ismertető tudósítások szerint igazán kiváló zsűri elemezte, vizsgálta a benyújtott pályamunkákat. És véleményük szerint a nyolc benevezett csapat komoly, épkézláb terveket, ígéretes elképzeléseket tett le az asztalra. Az azért nyilván meggondolkoztathatja az olvasót, hogy a versenyen a második lett az első, vagyis, hogy az első díj átvételére egyik pályázatot sem találták megfelelőnek. De mint szakértők nyilatkozták, ha nem is világrengető a második díjas terv, megérdemli, hogy realitássá váljon, és újabb javaslatokkal, ötletekkel feldúsítva, tényleg egy sajátosságait megőrző, korszerűen látványos és otthonos, polgárbarát közösségi térré alakulhat általa a központi városmag. Feltételes módban fogalmazok, észrevehette, kedves olvasó. A tapasztalat késztet erre, megszokhattuk, hogy bejelentett tervekben, fellengzős kijelentésekben sosem volt hiány ebben az „okos városban”. A gyakorlati megvalósítással van a baj, az válik mindig időnap előtt kámforrá. Talán az okozza, hogy túl sok itt a katonatiszt? Ki tudja. Az biztos, hogy a marsallbothoz a kelleténél sokkal több olyan egyén ragaszkodik, aki fizetni nem hajlandó. S ami még rosszabb: távozni sem akarna.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató