Talán ha a gyalogosra céloznak,
a hat lövés egyike eltalálja az autót. Fordítva történt, ami arra provokálhatna, hogy hosszasan élcelődjem a fegyverüket használó rendőrökön, ámuldozzam sokoldalú szakmai felkészültségükön. Meg is tenném, ha maga az ügy nem lenne annyira szerencsétlen. Ha nem egy ártatlan ember, egy békés járókelő élete került volna veszélybe miattuk. Többes számot használok, mert azokból a szűkszavú, sablonos hivatalos jelentésekből, amelyek a nyilvánosság elé kerültek, nem derült ki, melyik marosvécsi rendőr használta a pisztolyát, amikor a gyanútlan gyalogos magyarói asszony súlyosan megsebesült. A ködösítő, titkolózó közlemények alapján akár arra is gondolhatunk, hogy mindketten lőhettek. Valamikor majd valahogy kitudódik az igazság. Talán igazságot is szolgáltatnak. Megbüntetik a vétkes autóst, a „mesterlövészben” már nem vagyok annyira biztos. De egyáltalán miért kellett fegyvert használni? Lakott területen! Úgy tudta a karhatalom, hogy veszélyes terrorista, lőni, robbantani, gázolni kész ámokfutó robog a rend derék őrei felé? Ha nem, akkor pláne nem értem. Vagy ez a bevett szokás? Ha lelőnének mindenkit, aki túllépi a megengedett sebességet, nagyon megcsappanna Románia lakossága. Pláne, ha a policájok továbbra is ezt a viccbeli „így lőttök ti!” szabadalmat használják. Persze elismerem, autózás közben magam is gyakran kerülök olyan vészhelyzetbe tébolyodottan előző, őrülten szabálytalankodó alakok miatt, hogy azt mondom, ezeket le kéne lőni, de nyilván nem gondolom komolyan. Másfajta megoldások kellenének, hogy rend legyen az utakon. Nincs rá receptem, de nem is az én tisztem, hogy ezen rágódjam. Van elég tiszt és tisztség ebben az országban, akinek, amelynek kimondottan ez lenne a feladata. Csak éppen nem felelnek meg az elvárásoknak. Ezzel is magyarázható, miért veszik olyan sokan palira őket. Ami nem szép, sőt szívtelenség csak úgy beletaposni szegény érzékeny egyenruhások törékeny lelkivilágába. De nem mindenki gondolkodik így. A rendőrök maguk sem. Ritkán válnak meg a munkájuktól amiatt, hogy a mundér elviselhetetlen lenne. Van pár olyan előny és kedvezmény, amiért érdemes még a gúnyolódást, a rossz vicceket is elviselni. Mi több, az intelligencia sem akadály. Toborzáskor nem ez a fő kritérium. Nem lehet mindenki 007-es! A hatalomhoz legyen hűséges, a többi dologban majd csak gatyába rázzák őket valahogy. Jelölt mindig akad. Most olvastam, hogy a csendőrséghez újabb 6300 alkalmazottat toboroznak. Nem semmi. Kellenek a markos fiúk. És a titkosszolgálatokat sem lehet káderek nélkül hagyni. Nem is hagyják. Igaz ugyan, hogy az idei országos költségvetésben valamivel kisebb büdzsét szavaztak meg számukra, mint amire számítottak, de ebből is futja majd mindenfé-lére. A média ezt is részletesen kifuttatja, nem kíméli ezt a kényes területet sem. Sőt azt is elmondja, hogy a költséglevágások ellenére a Román Hírszerző Szolgálat a világ legjobban fizetett titkosszolgálati szervezete. Nyilván ha a megfelelő arányokat is figyelembe vesszük. Más hasonló összehasonlító adatok is felszínre bukkannak. Olyanok például, hogy miközben Lengyelországban 13 titkosszolgálati tiszt jut százezer lakosra és Nyugat-Európában 7, addig Romániában 60. Hogy kéne most divatos szóval csodálkoznunk? Wow! És még egyszer: Vauuu! Vagy: Csau? Elég lesz most egy: csáó! Úgyis túl sok van már a rovásomon.
