Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Vigyázat, vírusveszély! – jelent meg a minap ki tudja hányadszor a számítógépem képernyőjén, amint rákapcsolódtam a Facebookra. Komolyan veszem az ilyen vészjelzéseket, a magam és mások készülékét sem akarnám megfertőzni, nem nyitom ki, törlöm a gyanús üzeneteket. És a vírusölő sem tétlenkedik. Eddig sikerült elkerülnöm a rosszindulatú támadások, a fertőző vírusok, férgek, trójai programok okozta tetemesebb károkat. Egy mai évfordulós esemény miatt mégis úgy gondolom, foglalkoznom kell a témával. 1991-ben ezen a napon aktivizálta magát a Michelangelo számítógépvírus, ami, mint később kiderült, a múlt század 90-es éveinek egyik legkártékonyabb komputerkódjává vált. Csalafinta hackerek már korábban kidolgozták az adatpusztító programot, de valamiért ekkor tartották alkalmasnak, hogy akcióba léptessék. Tudjuk, hogy megy ez, azóta számtalan filmben láttuk, milyen okosak, leleményesek, nagy tudásúak és elszálltak ezek a fiúk, lányok, mennyi bajt, kalamajkát képesek okozni a trollkodásukkal. Esetenként nyilván jót is tehetnek, ha a helyzet úgy hozza. Ebbe most ne menjünk bele. Tény, hogy március 6. a reneszánsz egyik legnagyobb és legsokoldalúbb művészének, Michelangelo Buonarrotinak a születésnapja, legkézenfekvőbbnek tűnt, hogy róla nevezzék el ezt az Új-Zélandon felfedezett „időzített bombát”. Ámbár 1475-ben, amikor ő a világra jött, az IT-nek, a számítástechnikának, informatikának még híre-hamva sem volt. Nagy adag abszurditás is van abban, hogy az alkotás, az értékteremtés óriásának a nevét viselje ez az információtörlő akármi. A névválasztás mégsem tekinthető csak a naptári aktualitás véletlen szeszélyének. Ha annak idején az emberi tudás, a tudomány megközelítette volna a jelenkori szintet, biztos, hogy a maga korát messze túlszárnyaló festő, szobrász, műépítész, polihisztor zseni a komputerezés, a digitalizálás terén is csodálatos dolgokat hozott volna létre. Egyébként nem csupán Michelangelo-vírusról beszélhetünk. Van Michelangelo-kód is. Az itáliai Mester talán legismertebb remekműve, a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti freskóciklusa kapcsán kerül mindegyre szóba. A páratlan alkotás egyes megszállott kutatóinak feltételezése szerint Michelangelo anatómiai képleteket, felületes ránézésre észrevehetetlen tudnivalókat rejtett az 540 négyzetméteres festménybe. Bizonygatják, hogy a freskót alkotó 38 lap közül 34 az emberi anatómiával is rokonítható. A mű legismertebb részlete, a popkultúrában, reklámszakmában is számos feldolgozást elszenvedett jelenete, az Ádám teremtése pedig állítólag magában rejti az emberi agy pontos keresztmetszeti képét. Érdemes utánanézni a világhálón, kedves olvasó, látványos, érdekes az ilyenszerű feltételezések szférája. Onnan hamar el lehet jutni a Leonardo-kódhoz is. És vége-hossza nincs a kalandozásnak. Persze legalább annyira leköthet a két zseni művészete, sajátos alkotói univerzuma is. Aki számára hozzáférhető, azért mégis inkább a művekkel való közvetlen találkozást ajánlom. Pár hónappal ezelőtt, amikor újranyílt Budapesten a felújított Szépművészeti Múzeum, a Michelangelo-termet is megcsodálhattam. És Leonardo da Vinci Lovasát, illetve az azt övező nagyszerű kiállítást. Rövidesen Michelangelo munkáiból is látható lesz egy válogatás a Szépművészetiben. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik fő attrakciója lesz. Középpontjában Buonarroti rajzművészete áll. Abban főszerepet játszott az emberi test. Közel 30 akttanulmányt is láthatunk majd a tárlaton, ahol más kiemelkedő 16. századi itáliai rajzművészek – Leonardo, Raffaello, Signorelli és még több kiválóság – képeivel is találkozhatunk április 5. és június 30. között. Hagyjuk, hogy nyugodtan fertőzzön csak a műélvezet jótékony vírusa.