Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A határőr felnyittatja a csomagtartó fedelét, benéz, minden rendben, mehetünk tovább. És mégis más. Nem migránst keres. Medvét! Vagy mindkettőt. Bár egy is nehezen férne be oda. De, mint hírlik, csempészáru lett a medve, arra is figyelni kell. Tényleg, egy idő óta megint fő téma a médiában a mesék kedves tenyeres-talpasa. Főleg mióta már nem is olyan kedves. Sőt gyilkol is! Igaz, az utóbbi azért történhetett meg, mert provokálták. Érdekes, ezt soha semmilyen szinten nem tanulják meg, a dolgok úgy is alakulhatnak, hogy visszafelé sül el a provokáció. De ne politizáljunk! Most medvézünk. Nem először tesszük. Akár játék, akár nem, mondhatni napi rendszerességgel terítékre kerül a téma. Már a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezete is felfigyelt arra, hogy mindenre elszánt alakok nagyvadakkal, kisbocsokkal is kereskedhetnek. Pont ezzel ne tennék? Az üzlet az üzlet. Ha jövedelmező, mindig akad, aki kockáztat. Persze ez valószínűleg csak járulékos foglalatosság, aligha ezért szaporodtak el annyira nálunk a medvék. De tény, hogy a medvecsempészet is üggyé kezdi kinőni magát. Az ember viszont, mármint a békés természetjáró, az alkalmi kiránduló, a mezei turista nem emiatt aggódik, hanem azért, mert fél, hogy véletlen áldozattá válhat, ha kimegy a zöldbe, kiruccan a szabadba. Vagy ha éppen a földjét műveli, állatait legelteti, kutyáját sétáltatja stb. De mit is mondok, a városban se biztonságos manapság, a kukázás is kockázatos művelet. Lehet, hogy a kukázókat kerülgetve, a szemétlerakónál éppenséggel medvecsaládba ütközünk. A tévében mást se látni, csak főutcán, blokkok közt, autópályán csellengő mackókat. A minap olvastam, hogy van, ahol működésbe hozták a medveradarokat, és naprakésszé, elérhetővé teszik a medvetérképeket, hogy tudjuk, merre fordulnak meg sűrűbben az állatok, melyek azok a helyek, ahol kockázatos tartózkodnunk. Bizony, alkalmazkodni kell! Egyik este azt taglalták az illetékesek valamelyik tévécsatornán, hogy a dél-erdélyi autópálya átadása azért késik, mert még hozzá se fogtak a fölötte átvezetendő medvefelüljáró elkészítéséhez. Na, ezt speciel elhiszem: nem fogtak hozzá. De nem ez az autópálya-hálózat lemaradásának oka! Ebben nem a medvék a bűnbakok. Inkább a nagykutyák. Ezen most hosszasan élcelődhetnék, de ebbe se merüljünk bele, hétfőn, a bolondok világnapján eleget lehetett gúnyolódni velük, nevetni rajtuk. És másokon is nyilván. Erről jut eszembe, ma nincs semmilyen világnap. Szünetet iktatott be valaki? És miért? Fogalmam sincs, de van egy javaslatom. Az állatoknak, úgy általában, van világnapjuk, a jegesmedvéknek, a pandáknak is szenteltek a naptárban ilyen lekötött dátumot. Legyen hát április 3. a barnamedvék világnapja! Ők miért ne érdemelnék meg?! Azért, mert túl sokan vannak, és emberi módon kezdenek viselkedni? Egyikük egy versikét is sugallt a jegyzetem végére: Csempészáru lett a medve,/ ettől van úgy megdermedve./ Már nem Mici, Miska, Lackó,/ közellenség lett a mackó! Bocsi.