Ez már egyértelműen összehangolt támadás, állapítottam meg bölcs stratégaként múlt csütörtökön. Az esetről többen beszámoltak azóta a médiában, nem is írnék róla, de az én megvilágításomban kissé másképp néz ki a dolog, mint ahogy a tudósítók láttatták. Persze máris melléfogtam. Mert hol volt itt megvilágítás azon az estén? Na, éppen ez támasztja alá az összehangoltság-elméletet. Délelőtt fél tizenegykor érkezett az első vészjelzés a telefonomra, amelyben figyelmeztetnek, hogy csak teszt, semmilyen önvédelmi intézkedésre nincs szükség. Este háromnegyed nyolckor ezt egy újabb üzenet megerősítette. Akkor még nem, később, sötétedéskor viszont kiderült, hogy az utcánkban nem működik a közvilágítás. Különösebben nem izgatott, hozzászoktattak az ilyesmihez. Akkor lett furcsa az egész, amikor negyed tizenkettőkor félálomból riasztott fel a telefon éktelen sivalkodása azzal, hogy Csejden medvét láttak. Bosszankodtam, sajnáltam a csejdieket, de különösebben nem rendített meg a hír. Aztán újabb negyed-óra teltével a mobil ismét botrányosan hangoskodott, és megtudtuk, hogy vigyázat, a medve Marosvásárhelyen, a Szabadi úton lábatlankodik! A mi utcánkban még mindig sötét volt. Kerülő úton, de ez ide jön, a Kövesdombra! – jelentettem ki vészjósló hangon. Hova máshova, ha itt észrevétlen maradhat a sűrű homályban? De mit akarhat? És kije van az áramszolgáltatóknál, hogy így el tudta intézni?! Lehet, hogy a medvék már a spájzban vannak? Benéztem, nem volt ott senki. Ennyi a sztori. De megeshet, hogy le kell szoknunk az egyik régi mondásunkról. Elavult „farkast kiáltani”. Medve, medve! Ez illenék ide ma már. Nyilván ennek se lesz sok haszna, senki se figyel fel rá, amikor megjön az igazi. A délelőtti éktelen és mind gyakoribb szirénázásokkal nem így vagyunk? Ki hinné, hogy tényleg katasztrófa következett be a vegyi kombinátnál? És ha mégis? Fő, hogy védenek, megnyugtató, hogy gondolnak ránk. Ez jó eljárás minden illetékesnek, mi több, számukra a legmegnyugtatóbb. Ha komoly baj, netán tragédia lesz, ők nem vonhatók felelősségre, ők megmondták, jelezték: nagyon hideg lesz, óriási meleg várható, özönvíz lehetséges, jégeső következhet, szűzleányok potyognak. Ne fokozzuk, érthető, mire gondolok. Sárga jelzés, narancs, piros! Vagy még rosszabb: piros-fehér-zöld! Vége a világnak! Tényleg, mit akarunk mi, a nép? Nekünk, és főleg az ilyen újságíróféléknek semmi se jó? Miközben minden a mi érdekünkben történik ebben az országban? Városban, faluban stb. Mit akarunk? Hogy minden vonatkozásban normális legyen az élet, zökkenőmentes az életmenet, otthon érezze magát nálunk is mindenki, érvényesüljön a civilizáció. Közben eszembe jutott egy másik helyzetelemző, aktuális szólás: fél téglával döngetik a mellüket. Sokan teszik ezt. Legutóbb az, aki kitalálta, hogy a kórházakba, egészségügyi egységekbe beépített téglákkal buktatják le a csúszópénzt követelő orvosokat, más alkalmazottakat. Hatásos lehet, sőt fél téglával, félbeteggel, netán hipochonderrel is ki lehet próbálni. Ennek köszönhetően néhány oda nem illő személy le is bukhat. De igazán azt gondolják, hogy az egészségügy végzetes, krónikus bajai ezzel orvosolhatók? Az az ember érzése, hogy minden téren alibi intézkedések veszik körül. Egyre kétségbeesettebben, egyre logikátlanabbul kapkod ide-oda a kormány és a kormánykoalíció. Attól tartok, immár a fél téglák is kifogyóban vannak.
