A calafati rémtörténet borzongatja az országot. Ma még, tegyük hozzá gyorsan. Amint jön egy újabb hasonló borzalom, már azon fogunk szörnyülködni. Az ilyen ügyekben illetékes hatóságok hozzáállását, szakértelmét, az összevissza törvénykezést, a társadalom jelenlegi állapotát és megannyi más reális, szubjektív tényezőt tekintve bármikor számíthatunk ilyesmikre. Akkor is, ha ilyenkor hirtelen példát statuálnak, és pár főnököt porhintésből le is váltanak. Mindig akad helyükbe más, aki ugyanolyan tehetetlen, és határozott cselekvés helyett felsőbb utasításra, útmutatásra vár. A nép különben nyitott a horrorra. Az eltelt évtizedek rászoktatták, a valós és virtuális világ eseményei ebben a vonatkozásban is edzetté tették. Hamar elfelejtjük a történéseket, azt is, ha egy bűnügy megoldatlan marad. Ezen a téren is a cirkuszi gyakorlat érvényesül: eltűnt a bohóceszköz, nincs, amin ámulni, nem baj, van másik! Két rémtéma viszont állandóan napirenden van. A napokban is meggyőződhettem róla honi utazgatásaim közben: a medve- és a Dracula-történetek a Kárpátok karéjában és azon kívül is izgalomban tartják az embereket. Nehéz is lenne eltekinteni tőlük, valami, valaki mindegyre figyelmeztet rájuk. Újabban a mobiltelefonos vészjelzések ijesztgetnek sűrű berregés közepette: itt láttak medvét, ott morgott a mackó! A vámpír grófot, Ţepeş vajdát még nem fedezte fel a Ro-Alert tesztrendszer. Annál inkább a turisztika. Vásárhelytől Curtea de Argeşig a transzfogarasi úton át, oda és vissza számtalan reklámtábla, felirat, molinó jelzi: itt, errefelé, jobbra, balra, lent, fent van valami Dracula-emlék. Ha más nem, valamilyen étel- vagy italkülönlegesség a vendéglőben, bárban, várban, bodegában, ami az ő nevét viseli, rá emlékeztet. Úgy látszik, a reklámfogás beválik, főleg a külföldiek vevők rá. Segesváron is, ahol hazatérőben a várban zajló középkori misztériumjátékokra is benéztünk. Sok érdekesség, látványosság volt ott, zajlott a vigasság, de a legnagyobb attrakciót mégiscsak Dracula jelentette. Vlad Dracul háza mindenekelőtt, ahol a későbbiekben elhíresült, kegyetlen fejedelem állítólag született. Az emléktáblát viselő régi épület felső szintjén szobát is berendeztek számára. Alatta vendéglő csábítja a látogatót. De van minden mindenütt Dracula-témára: póló, trikó, sapka az ő képével, filmes alakjával, rajz, festmény, hűtőmágnes, képeslap, kabalafigura és számtalan más kütyü, mütyür, egyéb vámpírkellék. Nem azt mondom, hogy rá épült a fesztivál, a középkor sok más titkot, rejtélyt, misztériumot rejt magában, sőt a vajdával kapcsolatos interaktív kiállítás is inkább a történelmi valóságot és nem a legendát kívánta népszerűsíteni, de a karóba húzó, félelmetes fejedelem mégiscsak főszereplő volt a háromnapos ünnepségen. Erre még a fő helyen komorló mellszobra is ráerősített. Rám ez mégsem volt ijesztő hatással. Ellenkezőleg. Hirtelen Rossini operája, A sevillai borbély jutott eszembe. Pontosabban a főhős, Figaro egyik közkedvelt áriája. Dracula itt, Dracula ott, Dracula künn, Dracula benn… De inkább künn kellene maradnia.
