Akárcsak az előző években, a vasárnap zárult Forgatagban is el-eltévedtünk ugyan, keverve időpontokat és helyszíneket, vagy ide-oda trappolva le-lemaradtunk az események feléről, negyedéről, de bárhova csöppentünk is és bármikor, kiderült, hogy jó helyen járunk, kellemes környezetbe kerültünk, nem elfecsérelt idő, amit ott töltünk. A rendezvénysorozat újra változatos, gazdag programot kínált, mindenki talált benne a maga számára emlékezetes műsorszámot, s a tömegben is mindegyre találkozhatott rég nem látott ismerősökkel, barátokkal. Olyanokkal is, akik rég külföldön élnek, de egy ideje erre a pár napra időzítik hazalátogatásukat. A Vásárhelyi Forgatagnak ilyen tekintetben is nőtt a vonzereje. A közös élmény feldobja, jobb kedvre deríti az embert. És azt is jó volt látni, tapasztalni, hogy milyen egyetértésben szórakoztak együtt, egymás mellett fiatalok és korosabbak, gyermekek és szülők, unokák és nagyszülők. Úgy vélem, hogy a fesztivál egyik legörvendetesebb jelensége a nemzedékeknek ez a kézfogása, ami leginkább a várban volt érzékelhető. Szükséges éreznünk időnként, hogy az összetartás, az együvé tartozás érzése nem csak szólam. Széthúzásból úgyis tele pince, kamra, padlás. Abból sosem fogyunk ki, mindig vannak, akik gondoskodjanak róla. És ha már a várnál tartunk, egy időkön átnyúló kézfogásra is felhívom a figyelmet. Jelképes nyilván, de kár lenne átsiklani felette. Példaerejű. A Forgatag utolsó estéjén egy új művészeti létesítmény avatásának örülhettek a művészetkedvelők. A régi katonai pékség emeleti nagytermében megnyílt a Várgaléria. Ezzel újabb értékes és rangos műgyűjtemény bemutatását teszik lehetővé. A város lakói és az itt megforduló turisták számára is nyereség a korszerűen és hangulatosan felújított, szakszerűen átalakított, ötletesen tagolt és tovább modernizálható kiállítóterem. Erdély két világháború közötti festészetének remekeiből mutat be válogatást a mostani kollekció. Ötvenöt nagyra becsült magyar, román, szász alkotó hatvan kiváló művét csodálhatják meg a látogatók. Persze a galéria nem a rendezvénysor hatására jött létre, ez csak jó alkalmat nyújtott a mostani méltó megnyitóra. A megyei múzeum és annak korábbi vezetője, Soós Zoltán régebbi szándéka vált általa valóra. Ezzel is növelni szeretnék azt a súlyt, amit a vár Marosvásárhely szellemi, kulturális életében jelent. A bemutatott gyűjtemény kiindulópontja pedig a Kultúrpalotában két évvel ezelőtt rendezett országos jelentőségű kiállítás anyaga, amely a marosvásárhelyi származású, Németországban élő dr. Böhm József nagyszerű kollekciójából, valamint a nagybányai, kolozsvári, brassói, nagyszebeni képtáraktól kölcsönzött képekből állt össze, kiegészülve természetesen a vásárhelyi múzeum ide illő festményeivel. Ezt tükrözi az a nagyigényű katalógus is, amelyből pár példányt már ezen a megnyitón láthattunk, de a későbbiekben kerül majd bemutatásra. Ami a lényeg: ez a vasárnaptól közönség elé került képanyag szerves folytatása annak a nagybecsű műgyűjteménynek, amellyel az egykori városépítő polgármester, dr. Bernády György a helyi képtárat megalapozta. Soós Zoltánék már évek óta különleges értékű műtárgyakkal igyekeztek gyarapítani a múzeum állományát, ez a törekvésük azóta is nyomon követhető, mióta Soós igazgatót Marosvásárhely élére választották. Sokan tudják, hogy sokféle tevékenysége során a város műkollekciójának gazdagításán is fáradozik. Ekképpen is folytatva azt a következetes és távlatos munkát, amellyel jeles városatya elődje a művészetek, a szellem terén is a helyiek felemelkedését szolgálta. Szándékát bizonyára mások is felkarolják, és ahogy most dr. Böhm egy új képet adományozott Vásárhelynek, talán ily módon érzékelhetőbbé válik néhaiak és maiak, itthoniak és elszármazottak jelképes kézmelege, lelki összekapcsolódása.
